1849. október 6. 5 óra 30 perc, Arad A hajnali ködfátyol mögül négy büszkén lépdelő férfiú alakja tűnik elő. Egy tucatnyi osztrák katona botorkál mögöttük, fehér uniformisukat szorosan összehúzva magukon a csípős októberi hidegben. A furcsa menet éleset kanyarodik a sáros úton, majd megáll az aradi vár komor falai előtt. Egy árny se mozdul; a […]
Lenkey az ágyán fekszik, apatikusan maga elé meredve. Teljesen meztelen, csak
egy tépett és nagyon piszkos durva katonaköpeny van rádobva. Ágyneműje nincs, a
szalmazsák és a párna szakadozott, csomókban lóg ki a lószőr belőle.
Az orvos int a mellette álló, velük együtt jött Knezic tábornoknak. Az közelebb
lép az ágyhoz. Gyöngéd szeretettel Lenkey vállára teszi a kezét.
– Hát hogy vagy, János? Hallom, nyugtalan éjszakád volt. Bántottak téged?
Október 6-a az aradi vértanúk előtt való tisztelgés emléknapja, azonban mint minden történelmi eseménynek, ennek is vannak elfelejtett, vagy nem tudott részletei. Mielőtt bárminemű gondolatot szűrnék le a vértanúkról, pár kevésbé ismert tény, amely megnehezíti a nyomozásunkat: Ki is a felelős magáért a kivégzésekért?
