A sátoraljaújhelyi vár feltárási munkálatairól – Interjú Ringer Istvánnal

Idén nyáron III. alkalommal történt meg a szerkesztőségi találkozónk, aminek a színhelye a Zemplénben volt. A korábban közzétett cikkemben ismertettem a találkozónk egyik célállomását a Háromhután megnyíló Vitéz Csupka Károly Hadimúzeumot.

A most bemutatásra kerülő interjúban látogatást tettünk a sátoraljaújhelyi várhoz, ahol az elmúlt években komoly feltárási munkák zajlottak és zajlani fognak a jövőt illetően, amit a nagyérdemű A régész karrierem romokban hever c. videókon keresztül ismerhetnek meg, oldalunkon közzé szoktuk tenni. Ringer Istvánnal, a feltárásokért felelős régésszel, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatójával találkoztunk, aki szívélyesen fogadott, s körbevezetett bennünket a vár alatt található kiállítóteremben. Mielőtt rátérnénk a riportra, előtte ismerjük meg röviden Sátoraljaújhely történelmét.

Anonymus Gesta Hungarorumában olvasható a Sátor-hegyek legkorábbi említése Sátorhalom néven. Az 1241-42-es tatárjárás után IV. Béla fia, István herceg kezdte felépíteni Patak/Potok várát. A vár legkorábbi említése egy 1261-es királyi oklevélben olvasható. A második tatárjárás révén elpusztult Sátorelő falu, helyére új település épült, egy 1291-es oklevélben már Sátoraljaújhely nevet viselte.

A középkori Magyarország északkeleti régiójában a sátoraljaújhelyi vár meghatározó szerepet töltött be, mely az évszázadok alatt elpusztult. Az utóbbi években lehetett hallani arról, hogy töretlenül végzik az egykori vár feltárását. Végső formáját a XVI. század első felében nyerte el, de Sárospatak várának megerősítésével párhuzamosan a század közepére már felhagyták és rommá vált, a XX. századra pedig felszíni nyomai is eltűntek.

A vár 2007-től kezdődő feltárásáról, a munkálatokról és a távlati célkitűzésekről kérdeztem meg Ringer Istvánt.

Az Ön munkássága kiemelkedő a sátoraljaújhelyi és sárospataki vár kapcsán. Több publikáció, tanulmány is született az Ön tollából mindkét vár kutatásával kapcsolatban. Mesélne nekünk a régészeti feltárások eredményeiről és folyamatáról?

Megtisztelő, ha messziről mindez így tűnik, ám ebben azért érzek némi túlzást. A sárospataki várban számos kiváló régész elődöm tevékenykedett az 1960-as évek elejétől, s a sorstól kapott nagyszerű ajándékként éltem meg azt, hogy a nyomdokaikba léphettem. Középkorral és kora újkorral foglalkozó, pályakezdő régészként aligha tudtam volna ideálisabb helyszínt elképzelni a sárospataki Rákóczi-vártól, ahol szinte azonnal hozzáfoghattam az I. Rákóczi Györgyhöz köthető ágyúöntő műhely feltárásához.

A hatéves ásatást aztán szerencsés módon a feltárt maradványok helyszíni bemutatása követte, a létrejött kiállítás és bemutatóépület azóta is a vár egyik legnépszerűbb egysége. Szintén nagyszerű élmény volt a sárospataki újkeresztény kézműves udvar területén végzett kutatás. Itt egy relatív kis területen sikerült nagyon fontos leletanyagot és információt feltárni a habán fazekasságra vonatkozóan, mely aztán a téma nemzetközi kutatásának érdeklődésére is számot tarthatott.

A sátoraljaújhelyi vár feltárását 2008-ban kezdhettem meg, s immáron tizenhatodik éve szervezem és irányítom a munkálatokat. Ahogyan mondani szoktam, ez egy életfogytiglan tartó munka, titkon azért reménykedek abban, hogy nyugdíjig hátha belefér a befejezése. Az, hogy egy teljesen elpusztult, s a lokális köztudatból is kihullott, jelentős középkori vár teljes feltárását végezhetem, talán a legtöbb, amiről a pályaválasztáskor álmodozhattam.       

Ásatásvezetőként mindkét várnál kulcsfontosságú az Ön személye. Melyek voltak azok a legemlékezetesebb pillanatok, amikre szívesen visszaemlékszik?

Mindkét vár kapcsán rengeteget köszönhetek az egykori kiváló műemlékes kutatónak, Détshy Mihálynak, aki a sárospataki és a sátoraljaújhelyi vár vonatkozásában is óriási jelentőségű forrásfeltáró munkát végzett. Múzeumi irodámban egyetlen kép lóg csak a falon, az őt ábrázoló felvétel. Nagyszerű érzés volt, hogy a történeti forrásokból alaposan ismert, ám fizikai maradványokkal nem rendelkező sárospataki ágyúöntő műhely és a sátoraljaújhelyi vár romjai feltárulnak, az előkerült régészeti leletek mesélni kezdenek, s szó szerint élővé válik a történelem.

Mindét lelőhelyen megélhettem a primer felfedezés katartikus örömét: az ágyúöntő műhely romjaiból előkerült, I. Rákóczi György nevét tartalmazó öntőforma-töredék, vagy az újhelyi vár törmelékéből napvilágra került Pálóci-Rozgonyi címerkő első megpillantása valóban olyan élmény volt, amely örökké elkísér.  

A sátoraljaújhelyi vár múltjáról miket érdemes tudni? Mely eseményeket emelné ki?

Egy kevéssé ismert, ám annál fontosabb középkori emlékünkről van szó. Egy királyi alapítású vár, mely a pataki királyi erdőuradalom váraként épült meg a tatárjárást követően. Ez a terület IV. Béla fiának, a sátorelői vendégnépeket kiváltságokkal felruházó István ifjabb királynak, a későbbi V. Istvánnak a territóriuma volt. Kulcsfontosságú lelet a várból az ő pénzével keltezett építőáldozat.

A vár szerepelt a IV. Béla és István közötti fegyveres összecsapásokkal kísért családi konfliktusban is, aztán a királyi erdőuradalom felbomlása után magánföldesúri kézbe került. A pataki Perényi-család, majd a Pálóciak bírták, utóbbiak vélhetően rezidenciaként is használták, vagyis időszakosan lakhatták a várat. Utolsó birtokosa a sárospataki várat felépítő Perényi Péter koronaőr volt, aki egy ideig még építkezett Újhely várában is, ezt bizonyítja egy 1533-as vésett évszámmal ellátott kőfaragvány. Újhely végül a 16. század derekán indulhatott pusztulásnak, s a 20. század elejére már nem voltak felszíni maradványai.

Jelenleg min dolgoznak? Mik a távlati célok?

Ahogyan említettem, a vár feltárása még hosszú éveket, inkább évtizedet vesz igénybe, ám nagyon-nagy szerencse, hogy folyamatosan van lehetőségünk a kutatásra. A feltárással párhuzamosan a romterület örökségturisztikai fejlesztése is megkezdődött, melynek néhány eleme komoly indulatokat gerjesztett. A feltárt és konzervált falak fölé épült modern, acélszerkezetes kilátósétány sokak számára értelmezhetetlen és vizuálisan is zavaró, s mindez a közösségi médiatérben erős hullámokat vert.

A helyszíni tapasztalat ugyanakkor egészen más: aki felkirándul a területre, s felmegy erre a panorámasétányra, annak a véleménye döntő többségében támogató, elfogadó. Mindebből levonható az a nem túl bonyolult következtetés, hogy ahogyan a múltunkról, úgy a múltunk emlékeinek megőrzéséről és bemutatásáról sem gondolkodunk egyféleképpen. Ebben a helyzetben nincs is más feladat, mint a teljesen meddő és széttartó elméleti és gyakorlati viták helyett lejjebb tekerni az önérzetünket és tisztelettel elfogadni a miénktől eltérő szempontok érvényesülését is. Vannak, akiknek ez sikerül, s akadnak, akiknek sajnos nem.

Én magam Újhely kapcsán azt látom, hogy egy nagyon izgalmas régészeti feltárás itt is élővé válik, a hosszú évtizedek óta elhagyatott terület élettel telik meg, s megismerjünk egy nagyon fontos középkori emlékünket. A várból előkerült hatalmas mennyiségű régészeti anyag restaurálása is folyamatosan halad, s már tervezzük a 2024-ben nyíló, várról szóló kiállításunkat a Kazinczy Ferenc Múzeumban.

Nagyon szépen köszönöm az együttműködését, a türelmét és az idejét. Ringer Istvánnak a jövőt illetően sikerekben és eredményekben gazdag munkát kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 
 
 

We use cookies to improve your experience on our website. By browsing this website, you agree to our use of cookies.
CiyaShop

Join Our Newsletter

Subscribe to the CiyaShop mailing list to receive updates on new arrivals, special offers and other discount information.
Product added!
The product is already in the wishlist!
Removed from Wishlist

Shopping cart

close