A tatárjárás IV.rész. Béla király menekülése, Frigyesek az álnokok, pecsétes királyi levél

„ Minden ködszerű volt, és csodálatosan halk és gyors és megfoghatatlan. Az átvilágított párák felett már látszottak a ló homlokán és szügyén a nehéz hadi vértek. Már a lovas sisakos körvonala is látszott. Kesztyűs bal kezét a combjának támasztva ült a nyeregben, kesztyűtlen jobbján gyűrűk fénylettek a kantárszárak között. Egész testtartása olyan volt, mintha az erdei ágak alatt lehajtott fejét elfeledte volna a sűrűből kiérve újra felemelni. Kemény állát páncélinges mellének szegte, és mereven úgy nézett maga elé, mintha egyes-egyedül lenne a világon.

Egy pillanatra ekkor rálobogtak mind a szövétnekek.

Ung összerezzent rejtekhelyén. Az éjszakai lovasnak olyan szomorú hatalom volt az arcában, olyan megsemmisítő bánat volt a tekintetében, hogy nem tudta róla levenni a szemét. – Ki ez?… Babonázottan utána fordult a tovatűnőnek. Honnan jött? Hová megy az erdőségeken át, hangtalan kíséretével így éjnek közepén?”

Tormay Cécile: Az ősi küldött.

49562e42c3894c41.JPG

A tatárjárás IV.rész. Béla király menekülése, Frigyesek az álnokok, pecsétes királyi levél, az ellenállás vize, gyermekemet az országért.

Menekülés nagy kerülővel.

Béla király a sikeres Muhi kitörés után hívei önfeláldozása árán nem a pesti országút felé vette az útját, hanem a tatárokat kijátszva a Bükk lankái, és Ernye Ákos diósgyőri birtoka felé. Rövid pihenő után azonnal tovább indult Pivnicára, hátha még ott találja Boleszláv lengyel herceget, aki szintén a mongolok elől keresett menedéket, de sajnos már elindult Morvaország felé. A király szűk kíséretével – egyes források szerint barátruhában- az erdős Kárpátokon Nyitra érintésével érkezett meg Pozsonyba, majd innen Hainburgba. Itt aztán az osztrák herceg a magyarok szorult helyzetét rögtön ki is használta. Frigyes visszakövetelte a hadisarcot, amit még Béla atyja vetett ki rá, és a királyi család szabadon bocsátása fejében három nyugati vármegyét is követelt- Mosont, Sopront, és Locsmándot. A kizsarolt vármegyéket az osztrákok rögtön meg is szállták, sőt, még Győr várát is elfoglalták, de a magyarok lekaszabolták a bevonuló németeket. Még a várat is rájuk gyújtották, és Frigyesnek is menekülnie kellett. Mit akart ezzel az osztrák herceg?

A célja a kiválóan kiépített nyugati gyepü rendszer megszerzése és megtartása lehetett, egyfelől hogy elhárítsa az országa elleni mongol támadást, másfelől pedig hogy ő maga bármikor megtámadhassa Magyarországot. Egy forrás azt is említi, hogy még a tatárokkal is felvette a kapcsolatot, hogy abban az esetben, ha nem támadják meg az országát, akkor Bélát és a családját kiszolgáltatja nekik.

239_76_08_tatarfosereg_tamadasai.gif

Némelyek azt mondják, magas váltságdíj fejében, némelyek azt, hogy szökés útján, de a királyi család visszanyerte a szabadságát. A következő, akihez Béla fordulhatott az a pápa volt. 1241 nyarán III. Honorius ki is hirdette a keresztet, hogy aki fegyvert fog Magyarország megmentésére, az ugyanolyan kedvezményeket kap, mintha a Szentföldön harcolna. Nesze semmi, fogd meg jól! De a java még csak most jött. A király Frigyes császárnál is szerencsét próbált a követe, István püspök útján. A katonai segítségért cserébe felajánlotta Magyarországot hűbérül a német uralkodónak. Frigyes válasza az volt, hogy a hűbérességet elfogadja, de ő most a pápa ellen vonul. Béla gyűjtsön sereget és várja be Konrád fiát, aki majd csatlakozik hozzá valamikor. Tudjuk, hogy ebből se lett semmi. Mindenki azt várta, hogy mikor gyengül a királyság ereje. Rogerius így írt erről: „így falták fel a szegény magyarokat mindenfelé éles fogú, harapós, kegyetlen fenevadak.” Béla közben a családjával Segesdre menekült, majd Zágrábban húzta meg magát.

A pecsétes királyi levél.

A Sajó melléki csatavesztés hírére Magyarország szinte egész lakossága megerősített helyekre, várakba, erdőségekbe, barlangokba húzódott vissza. Akkoriban még volt valami, amit úgy neveztek, hogy Sárrét. A mocsaras ingoványos folyókhoz közeli lápok, aminek gázlóit és járható ösvényeit csak a helyi emberek ismerték. Ezekre a helyekre vonult vissza a magyarság, és elképedve hallották, hogy pecsétes királyi levelek járnak körbe a bujdosók között, hogy mindenki térjen vissza a lakhelyére és kezdje meg a szokott munkáját, mert a király már úton van győzedelmes, nagy sereggel a tatárok kiverésére. Az, hogy a mongolok a muhi pusztán elesett Miklós alkancellárnál királyi pecsétet találtak az még nem lett volna baj. Ahhoz, hogy visszacsalogassák a lakosságot újra vetni és majd aratni saját maguknak és lovaik számára kellettek az áruló magyarok is. A felső kasztból valók, akik itt éltek, értettek a betűvetés és olvasás mesterségéhez, ismerték a vidéket, járták a barlangokat, és erdőket és terjesztették Béla király hamis felhívását. Kellettek ide az áruló izraelita tizedszedők, és az izmaelita sókereskedők, akik a tatárok kezére játszottak, cserébe a házaikra kitűzött lófarkas kopjáért, ami biztosította a sértetlenségüket. Az ő lányaikat, asszonyaikat nem erőszakolták meg a szemük láttára, nem fűzték rabszíjra és hajtották el őket, ha együttműködtek a tatárokkal. Nekik nem hordták el a vagyonukat, és nem gyújtották fel a házaikat.

dia07.PNG

Az elfoglalt részeken egészen a Felvidéktől Erdélyig pedig tatár kenézek vezetése alatt, Batu parancsára új közigazgatást szerveztek. Elkezdődtek a betakarítási munkák, vásárokat tartottak, és a források szerint a mongol vezetők –akik néha száz falunak is parancsoltak- pártatlan bíráskodást is folytattak. De közeledett az ősz, és a mezőgazdasági munkák befejeztével már sem a dolgos kezekre, sem az éhes szájakra nem volt szüksége a tatárnak…

Az ellenállás vize a Duna.

1241 tavaszára az ország nagy része, a sík területek hamar tatárkézre kerültek, de a Dunántúl még tartotta magát. A kisebb, elit, Bélát üldöző csapatokat kivéve a mongolok nem tudtak, vagy nem akartak átkelni a Dunán. Furcsa módon Muhinál sem volt jelen a teljes magyar haderő. Igaz, hogy az ütközetet elveszítettük, de az a paradox helyzet állt fent, hogy nem semmisült meg teljesen a hadsereg. Akik lekésték az összecsapást kezdhették szervezni az ellenállást. Béla intézkedése alapján a megmaradt, bár a tatárokhoz képest kis létszámú haderőt vitéz Pál országbíró vezetése alatt a Buda-Komárom-Esztergom térségbe vonta össze, és megkezdte az ország kincseinek, és fontos ereklyéinek kimenekítését, a várható támadási irányokban a lakosság evakuálását és a fontosabb helységek megerősítését. A családját Klissza várába a tengermellékre küldte, ő maga pedig, mint okiratai is mutatják, 1241. május 18-tól 1242.január 18-ig Zágrábba húzódott vissza, hogy közel legyen arra az esetre, ha az átkelés megindul.

A hónapok pedig teltek. Márciusban lépett az ellenség hazánk földjére, és egészen a következő év januárjáig nem tudott átkelni a Dunán. (Rogerius karácsony napját említi a művében.) A győzedelmes mongol sereg valamilyen okból arra várt, hogy a Duna befagyjon, mert sem átúsztatni nem tudott a folyón, sem pedig hidat verni azon. Pál vitéz és emberei pedig bőszen törték a jeget a budai körzetben, hogy nehezítsék az ellenség dolgát, de mintha csak Isten és a természet is a magyarok ellen lett volna, a roppant kemény, évtizedek óta nem látott télben befagyott a folyó.

A tatárok először barmokat hajtottak a Duna jegére, hogy meggyőződjenek annak vastagságáról, majd napokig várakoztak. Amikor látták, hogy a magyarok a túlpartról kilovagolnak, és behajtják az állatokat, csak akkor kezdték meg az átkelést. Batunak három fő célpontja volt: Esztergom és Fehérvár ahol sok kincset szimatolt, és természetesen Béla király. Az erődítmények óriási veszteségek árán (Esztergomra 30 katapultot állítottak a mongolok) de magyar kézen maradtak. Béla Zágrábból Spalatoba, majd onnan Trauba, és Trogirba menekült. Subics István a gránitlelkű Zrínyiek őse itt nyújtott biztos védelmet a Kadán ördögei elől menekülő királyi családnak. Itt Dalmáciában született meg a viszontagságos út után Árpádházi Szent Margit, akit Béla király és hitvese, Mária az Istennek ajánlottak fel, ha Magyarország megmarad, és a tatárok kitakarodnak az országból.

muhi-csata-sajc3b3-hc3add.jpg

A kivonulás.

A tatár hadak, 1242 tavaszára a Dunakanyarban vonták össze az erőiket, és a királyi család üldözését is hamarosan beszüntették. Az Isten most hamar meghallgatta a királyi pár, és a szerencsétlen nemzetünk imáit. Batu kivonulási hadparancsa három lépcsőben zajlott le. A valószínűleg Szübötej vezette oszlop északkeleti irányban Erdélyen át minden zugot, barlangot átkutatva hagyta el hazánk területét. Batu a fősereggel a Duna vonalán dél felé ment, ahol később csatlakozott hozzá Kadán „királykutató” seregrésze. A Nagyvárad környékén összevont erdélyi mongol seregtest egyes források szerint a Vöröstorony, mások szerint a Tölcsvári szoroson keresztül 1242 márciusára rohamléptekben elhagyta a Magyar Királyság területét. Batu kán, a nagy Temüdzsin unokája, ha Ögödej nagykán halála miatt kánválasztásra indult haza Karakorumba, miért Bulgária felé vette az irányt? A mongolok kivonták az erőiket, Magyarországról. Csak innen, sehonnan máshonnan. Sokan sokféle képen magyarázzák a kivonulás okát. A kedves olvasó döntsön szíve szerint miért takarodott ki a vad horda hazánkból!?

f21ffd8220a27957db268961773d92d9.jpg

Az újjáépítés.  

Béla király az 1242-es év tavaszán a tatárok kivonulása után Pál ispán előőrsével kísérve visszatért Budára, és legjobb tudása szerint elkezdte az ország újjáépítését, mert meg volt róla győződve, hogy a mongolok vissza fognak térni. De előtte a maradék haddal azonnal nekilódult a nyugati vármegyék visszaszerzésének. Az aljas Frigyes megbüntetését tűzte ki célul, amit nagy sikerrel meg is valósított. Frigyes békét kérve visszaszolgáltatta az elfoglalt területeket.

A király visszatért, és munkához látott. ( Frigyes méltó módon lakolt meg a későbbiekben az ellenünk elkövetett bűnökért. 1246-ban a Lajta menti ütközetben egy magyar dárdától szenvedett kínhalált. Magvát szakítva ezzel a Babemberg dinasztiának, hogy hamarosan átadja a helyét a Habsburgnak. Én nem tudom eldönteni melyik volt a rosszabb nekünk. Ny.Gy.) Ekkor látszott csak, hogy valójában mekkora a pusztítás. Rogerius – aki maga is csak csodával határos módon, két napig az erdőben lapulva tudott a tatár fogságból megszökni – szerint, az ellenség után a járványok az éhség, és a pokolból előjövő farkasok ragadozták a szegény népet. Meg a hatalmaskodó főurak, akik váraikban elrejtőzvén főképp a kevésbé pusztított Dunántúlon sanyargatták a királyi parancs ellenére a lakosságot. Nem volt élelem, a hullák hegyekben álltak az utak mellett, és a vásárokon állítólag emberhúst is árultak… Így kezdődött meg az ország újjáépítésé. A királynak pénze nem lévén először birtokokat adományozva sarkalta a nemeseket haderő kiállítására és várak építésére, majd az izraelitáknak számos kedvezményt adva pénzhez jutva maga szorgalmazta országszerte az erődök építését. Sokan a későbbiek során felrótták neki, hogy éppen ezek az intézkedései járultak hozzá a későbbi tartományurak, kiskirályok kialakulásához, de véleményem szerint bizton állíthatjuk, hogy Béla elsődlegesen az országa védelmi képességeit tartotta szem előtt. Folytatódott a kunok és más idegen népek betelepítése az elnéptelenedett területekre, hiszen a sík területeken vármegyényi területek álltak lakatlanul a kutyafejűek pusztítása után. Ezek után vált a kun könnyűlovasság évszázadokig a magyar haderő egyik legütőképesebb részévé.

6687229.jpg

IV. Béla 1235-1270-ig tartó uralkodását nem lehet csak a szörnyű 1241-1242-es évre leszűkíteni. A tatár veszéllyel kapcsolatban az ország vezetői hibát hibára halmoztak. Hittek a nyugati ígéreteknek, (tudjuk ezek mennyit érnek) lebecsülték a veszélyt, idegenkedtek a kunoktól (joggal). De talán a magyar hadvezetés részéről a legnagyobb hiba az volt, hogy elfelejtették kik is ők valójában. Nem volt még oly régen, amikor a magyarok nyilaitól rettegett egész Európa, és Muhinál már azt gondolták, hogy a több éve harcban álló, (és győzedelmes) tapasztalt, kiszámíthatatlan nomád mongol haderőt feltartóztathatja egy kőhíd és az alatta megáradt Sajó. Elfelejtették az ősök szellemét és ezért a vérükkel fizettek. Az ár borzasztó volt, de ha kiborulna a kávé a történelem könyvre az 1241-1242-es évnél, és Béla uralkodását teljes egészében szemlélnénk merőben más lenne a helyzet. 1236-ban sikerrel hadakozott a Babembergek ellen, 1242-ben visszaszerezte az elszakított nyugati területeket, szintén tőlük. 1243-ban Béla segédcsapatokat küldött a veje, Boleszláv lengyel herceg megsegítésére. Még ebben az évben sikerrel hadakozott a Velenceiekkel, bár ekkor még Zára városát nem sikerült visszavennie. 1245-ben szintén a veje, Rosztiszláv halicsi fejedelmet támogatta az oroszok ellen. Az 1246-os Lajta menti ütközetről pedig már ejtettünk szót. Így szemlélve merőben más képet fest Turul-dinasztia sarja IV.Béla uralkodása. A nyugati segítségről pedig szóljon maga Béla IV.Ince pápához írt leveléből egy idézet.

Hanyagság vádja pedig éppenséggel nem illethet minket; az adott helyzetben ugyanis, amikor a tatárok országunk területén harcoltak ellenünk, az egész kereszténység három legfőbb udvarához fordultunk, tudniillik a Tiétekhez, melyet a keresztények isteni eredetűnek és valamennyi között tanítómesternek hisznek és vallanak, továbbá a császárihoz, sőt emiatt még hűbéreséül is felajánlottuk magunkat, amennyiben a mondott veszedelem idején kellő segítséget és támaszt nyújt. A franciák udvarát szintén megkerestük, de egyiküktől sem kaptunk semmi bátorítást vagy segítséget, csak szavakat. Ahhoz folyamodtunk hát, amihez tudtunk: a kereszténység érdekében, királyi méltóságunkban megalázkodva két leányunkat két rutén herceghez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy rajtuk és más keleti barátainkon keresztül értesüljünk a tatárok mélységesen titkolt újdonságairól, s így szándékaikkal és csalárd fortélyaikkal valamelyest felkészültebben nézhessünk szembe. A kunokat is befogadtuk országunkba, s ó, fájdalom, ma pogányokkal védelmezzük országunkat, és pogányokkal verjük le az egyház hűtleneket. Mi több, a keresztény vallás védelmére elsőszülött fiunkhoz kun nőt kapcsoltunk a házasság kötelékével, hogy ezáltal a rosszabbat elkerüljük, és valami alkalmat találjunk rá, amivel sikerül őket a keresztség felvételére szólítani, amint már többekkel meg is tettük.”

Epilógus.

Elmondtuk a magyar nézőpontot, hallgattasson meg a másik fél is! Életem és utazásaim során volt szerencsém rengeteg mongol emberrel megismerkedni, és jó kapcsolatot kialakítani. Az egyik volt osztálytársam és a családja évekig élt Mongóliában, tőlük hallottam először a mongol emberek mentalitásáról. Évekkel később, már katonaként szolgáltam egy hadosztályban velük, ők adták az iraki bázisunk őrségét. (Minden nemzet nagy örömére, hiszen remek katonák voltak.) A mongol őrszázad fogorvos főhadnagya Szegeden tanult, így tökéletesen beszélt magyarul. A többi katona is szívesen járt át hozzánk barátkozni, amíg egy táborban voltunk. Tört angollal is remekül megértettük egymást. A tetőn pedig kecskét nyúztak az egyik este nem kutyát, ahogy a lengyelek látták!

Londonban már mongol kollégáim is voltak. (Az idegenekkel kedvesek, barátságosak, de egymás közt pár üveg vodka után bármikor kést rántanak. Úgy látszik azért maradt még valami a régi vadságukból.) Egytől egyik kivétel nélkül elmondták, – még azok is akik kevésbé voltak járatosak a történelemben – hogy az ő tankönyveik szerint a Mongol Birodalom ereje Magyarországon tört meg. Az Aranyhorda még sokáig fennmaradt Európa peremén, de az már nem ugyanaz volt, mint ami megkezdte a torlaszok szétbontását az 1241-es év tavaszán, a magyar határokon. Béla és a magyarság mindig rettegett egy újabb tatár támadástól, ami 1285-ben be is következett. Ezzel folytatjuk hamarosan…

Forrás:
Bánlaky József: a magyar nemzet hadtörténelme.
Rogerius mester: Siralmas ének
B.Szabó János: A tatárjárás – A mongol hódítás és Magyarország.
Makkai Sándor: A sárga vihar
A Szent Korona Rádió Hadak útján műsorának a tatárjárás című műsora.
Köszönet illeti az olvasóinkat, akik észrevételeikkel, meglátásaikkal segítették, hogy reményeink szerint átfogóbb képet kapjunk a tatárjárás történéseiről.
Nyitray György

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 
 
 

We use cookies to improve your experience on our website. By browsing this website, you agree to our use of cookies.
CiyaShop

Join Our Newsletter

Subscribe to the CiyaShop mailing list to receive updates on new arrivals, special offers and other discount information.
Product added!
The product is already in the wishlist!
Removed from Wishlist

Shopping cart

close