Albert Severin Roche

„Franciaország első katonája ”

Albert Severin a délkelet-franciaországi Drôme -i Reauville–ben született 1895. március 5-én, egy szerény gazdálkodói család harmadik fiaként. Albert már igen fiatalon 1913-ban kísérletet tett arra, hogy belépjen a francia hadseregbe. Meg is jelent a megfelelő bizottság előtt, de azok elutasították a méretei miatt, mert nem volt se túl magas, és a súlyát tekintve is inkább a pehelysúly határán mozgott. Igencsak kedvetlenül ment haza, az apja ennek viszont csak örült, mert inkább a gazdaságban volt szükség a fiúra, mint munkaerő. Egy éven belül viszont minden megváltozott, mert kitört az első világháború, így a követelmények is megváltoztak a francia hadseregben. Albert a hírek hallatán az apja akaratát megszegve fogta a táskáját és egyszerűen lelépett otthonról. Tanulva az egy évvel korábbi kudarcból inkább egy másik körzetbe ment jelentkezni, ahol csont nélkül átment a szűrőn.

A katonai kiképzésen egyáltalán nem tartozott a mintakatonák közé, inkább ellenkezőleg. Albert így egyszer csak fogta magát és otthagyta az egész tábort. A szabad élet nem tartott sokáig, mert nagyon gyorsan elkapták, és letartóztatták dezertálás vádjával. Ez súlyos vád volt háborús időkben, ami esetében sokszor igen kemény börtönbüntetés vagy akár kivégzés lett a vége. Albert viszont azzal védekezett, hogy ő valójában nem volt dezertőr, egyszerűen csak rossz kiképzőket kaptak, akik semmi hasznosat nem tanítottak, és ő tulajdonképpen harcolni szeretne, de mivel erre nem kapott lehetőséget, egy másik egységet szeretett volna „keresni”. Arról nem tudunk, hogy konkrétan mit szóltak ehhez a felettesei, de lehetett valami abban, amit mondott, mert nem ítélték el, maradhatott a hadsereg kötelékében. 1915 nyarán lett vége a kiképzésnek és került az észak Franciaországban szolgáló 27. alpesi vadászzászlóaljhoz Albert. Az egység ekkor már egész jó kis hírnek örvendett a fronton, a németek pedig egyszerűen csak „kék ördögöknek” nevezték a zászlóalja tagjai.

A következő években Albert Severin Roche végig a francia hadseregben szolgálva érte meg az első világháború végét. De a fegyverek elhallgatásáig számos hőstettet hajtott végre, amelyeket mindig újabb és újabb kitüntetésekkel honoráltak a felettesei. Az egyik esetben Albert a németek lövészárkaihoz közel kúszva azt vette észre, hogy vagy egy tucat német melegszik egy lakóház romjai között egy kályha mellett. Albert szép csendben a németek közelébe lopakodott, majd pedig pár gránátot dobott be a kályha kéményébe, ami meg is tette a kívánt a hatást. A robbanás számos katonával végzett, többeket pedig a földre küldött. A németek azt hitték, hogy egy nagyobb egység ütött rajtuk, így egyesek csapot papot hagyva menekülőre vették a dolgot, mások pedig inkább megadták magukat. Albert így egymaga 8 fogollyal és pár zsákmányolt német gépfegyverrel tért vissza a saját vonalaihoz.

Egy másik esetben Albert azon kapta magát, hogy elfogytak mellőle a társai, és egyedül maradt a rájuk bízott lövészárokszakaszban a németekkel szemben. Nem esett kétségbe, hanem a meghalt társai fegyvereit megtöltötte, azokat pedig egymástól egyforma távolságra elhelyezve várta a németek szokásos támadását. Amikor az megindult akkor pedig fegyvertől fegyverig rohanva lőtt folyamatosan, így a németeknek fel sem tűnt, hogy mindössze egy katonával állnak szemben. Az első világháború lövészárokharcainak a dinamikája szerint, a németek a „kemény” ellenállás nyomán egy idő után inkább visszavonultak. Pedig ha tudták volna, hogy csak egy franciával álltak szemben…

Albert rendszeresen jelentkezett felderítő küldetésekre, de az egyik alkalommal a megsebesült hadnagyával együtt elfogták. Egy közeli bunkerbe vitték kihallgatásra, ahol viszont sikerült meglepni a vallatóját, akivel végzett, majd pedig elvette a pisztolyát. Ezúttal nemcsak a sebesült hadnagyával tért haza, hanem 42 (!) német fogollyal is. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen látvány lehetett amint egy kis francia katona ennyi fogollyal hazamasírozott a senki földjén át.

A Chemin des Dames -i csata során Albert kapitánya megsebesült és a senki földjén rekedt. Albert hat órán keresztül kúszott centiről centire folyamatos tűz alatt, hogy elérje, majd további négy órát, hogy végül kimenekítse a kapitányát, aki így neki köszönhette az életét. Visszatérve kimerülten összerogyott és szinte azonnal el is aludt. Egy járőr talált rá, és immár másodszor vádoltak meg súlyos szabályszegéssel. Ezúttal az volt a vád, hogy elaludt a szolgálatban, és ennek a büntetése a 24 órán belüli kivégzés volt. Albertet ennek megfelelően hátra küldték egy laktanyába, ahol annyi időt adtak neki, hogy írjon egy utolsó levelet a családjának. Már a kivégzőosztag előtt állt amikor megérkezett egy hírnök, aki jött a hírrel, hogy felébredt a kómából a kapitány, aki igazolta Albert alibijét, aki ennek köszönhetően menekült meg a halál torkából. 

Az első világháború végéig Albert kilencszer sebesült meg, és 1.180 német foglyot ejtett. A háború végén, 23 évesen még mindig másodosztályú katonának számított, de ennek ellenére 1918. november 27-én a strasbourgi városháza erkélyén hatalmas tömeg előtt adta át Foch tábornok a sokadik kitüntetését ezekkel a szavakkal: „Elzásziak, bemutatom önöknek felszabadítóját, Albert Roche-ot. Ő Franciaország első katonája!” Nem sokkal korábban Foch meglepődve fedezte Albert szolgálati előéletét, a számos kitüntetést, amiket egy közkatona kapott.  1920-ban egyike volt annak a 11 katonának, akiket az Ismeretlen Katona emlékművének a felavatásán részt vehetett.  Albert 1925 -ben a londoni francia delegáció tagja volt Gouraud tábornokkal együtt, akik az angol tábornok, Lord French temetésére érkeztek. Őt és a hadsereg öt képviselőjét meghívták V. György királlyal is vacsorázni.

A katonaságtól elbúcsúzva Albert hazatért a vaucluse-i Valréasba, ahol  önkormányzatnál kapott állást. Megnősült, és két lánya született. 1939 áprilisában Albert balesetet szenvedett, elütötte egy autó, amikor egy buszról szállt le, ami a munkából vitte haza. Az autó a volt köztársasági elnöké, Emile Loubeté volt. Átszállították az avignoni Sainte-Marthe kórházba , ahol április 14-én  elhunyt, 44 évesen. Pierre Miquel történész így emlékezett meg róla: „Ez az ember négy év háborút élt át, kilencszer megsebesült, ezerszer volt közel a halálhoz, igazságtalanul  majdnem lelőtték lázadóként. Megmenekült minden veszélytől, erre egy balesetbe veszítettük el.” Albert története mindenki számára értelmet és reményt hordoz. Mert kezdetben semmi sem predesztinálta Albert Roche-ot arra, hogy hőssé váljon. Annak ellenére, hogy sok foglyot ejtett a háború során,  soha nem gyűlölte a németet. Harcolt, teljesítette a kötelességét, és ezt szerényen, bátran tette. A háború természeténél fogva embertelen, de lehetővé tette rendkívüli emberi tulajdonságok feltárását is abban az emberben, akit a korabeli mércével mérve semmi sem volt ilyen sorsra nem volt predesztinálva. Minden emberben vannak olyan eltemetett tulajdonságok, amelyeket csak bizonyos körülmények tárhatnak fel. 2023 januárjában a Sabaton együttes is egy zeneszámban emlékezett meg Franciaország első katonájáról.

Felhasznált irodalom:

https://www.geneastar.org/celebrite/rochealbert/albert-roche

https://peoplepill.com/people/albert-severin-roche

https://www.ledauphine.com/france-monde/2014/05/18/a-albert-roche-la-patrie-si-peu-reconnaissante

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 
 
 

We use cookies to improve your experience on our website. By browsing this website, you agree to our use of cookies.
CiyaShop

Join Our Newsletter

Subscribe to the CiyaShop mailing list to receive updates on new arrivals, special offers and other discount information.
Product added!
The product is already in the wishlist!
Removed from Wishlist

Shopping cart

close