Igor fejedelem

A Kijevi Rusz történetével már foglalkoztunk korábban, ahol a vikingek kapcsán az alapító Rurik vezér, majd pedig az azt követő Oleg fejedelem életében nyertünk egy kis bepillantást. A Viking sorozat hívei számára viszont ismerős lehet az Igor név, aki a sorozatban egy gyermeket jelentett, aki Oleg udvarában, annak mintegy a börtönében élt egészen addig amíg nem sikerült onnan megszöknie Csonttalan Ivar segítségével. A valóság persze egészen más, de a legfontosabb mégis az, hogy Oleg egy létező személy volt, és nem is akárki, hanem Rurik fia, aki fiatal kora miatt nem lehetett fejedelem egészen addig, amíg Oleg el nem tűnt a színről.

I. Igor (913 – 945) viszonylag igen hosszú ideig uralkodott, ami ellenére az életének számos aspektusa rejtély mind a mai napig a történészek számára. Története elsősorban egy 12. századi orosz elsődleges krónikákból ismert, amely a hatalomra való jutását és bukását dokumentálja. A Kijevi Ruszt megalapító Rurik vezér 879 körül bekövetkezett halála idején Igor alig egy-két éves lehetett, így a fiatal kora megakadályozta abban, hogy elfoglalja a „jogos” helyét a trónon. Arról semmilyen információ nem áll a rendelkezésünkre, hogy milyen is volt Oleg árnyékában élni, de semmiképpen sem olyan lehetett, mint ahogy a Viking sorozat ábrázolta. Azt is tudni lehet, hogy Olegnek nem volt gyermeke, aki örökölhette volna a trónt, így kb. 26 éves kora környékén minden akadály nélkül lett fejedelem Igorból.  

Igor korai uralkodása még mindig rejtély a történészek számára, mivel az elsődleges krónika csak későbbi életére összpontosít. Bár hiányosak az információk Igor korai életéről, az Elsődleges Krónika jó munkát végzett akkor amikor leírta Igor későbbi életének eseményeit. A három év történéseit (941–944) tárgyaló krónika szerint Igor egyik legfontosabb tette az volt, hogy megpróbálta „megfékezni” Konstantinápolyt és a bizánci népet. Halála előtt Olegnek békét sikerült kötnie a bizánciakkal, Igor uralkodása alatt azonban történt valami, ami miatt Igor újragondolta ezt a békeszerződést. 941-ben, talán azért, mert Igor tudta, hogy a bizánciakat a földközi-tengeri arabokkal és bolgárokkal való konfliktus lefoglalja, Igor úgy döntött, hogy megtámadja a bizánci fővárost, Konstantinápolyt.

Összegyűjtött egy hatalmas, mintegy 1.000 hajóból álló flottát, és elindult Konstantinápolyba. I. Rómanosz Lekapénosz bizánci császár (920-944) amint hírt kapott Igor támadási tervéről azonnal intézkedett is. A császár fiatal korától kezdve katona volt, és a császári trón megszerzése előtt a flotta főparancsnoka volt. Ilyen minőségben tudta, hogy mit kell tennie a  fenyegető veszedelem elhárítása érdekében.  A bizánciaknak ott volt a görögtűz néven ismert fegyvere, ami a modern lángszórók előfutárának tekinthető. A bizánci flotta ezzel a fegyverrel felvértezve indult Igor és hajóhada ellen. A valahol Fekete-tengeren lezajlott találkozás pusztítónak bizonyult Igor és a serege számára.

A görögtűz hajók tucatjait vagy százait emésztette el nagyon rövid idő alatt, nem is beszélve a tűzhalált halt katonákról. Azok, akik túlélték ezt az első bizánci támadást, visszavonultak Kis -Ázsia északi partvidékére. Itt Igor serege tipikus viking módra tért vissza, portyázni kezdtek és kifosztották a Konstantinápolytól keletre fekvő Bithynia és Paphlagonia tartományokat. A bizánciak azonban meglepetésszerű támadást intéztek a Russz hadserege ellen, ami csak újabb katasztrófát okozott kis híján. Ez látva Igor inkább a hazatérés mellett döntött, de a bizánci haditengerészet elzárta az hazavezető utat. A görögtűzfüggönyön csak igen kevés hajónak sikerült áttörni, így Igor seregének csak a töredéke tért haza biztonságban. Azok, akiket a bizánciak elfogtak, Konstantinápolyban kivégezték.

Miután visszatért Kijevbe, Igor azonnal férfiakat kezdett toborozni, hogy ismét megtámadja Bizáncot. Igor, még az elsőnél is nagyobb hadsereget toborozva 944-ben újra támadásba lendült. Ezúttal a hadseregében nemcsak egy flotta, hanem a szárazföldön támadó csapatok is voltak. Amikor a bizánci császár hallott erről a hatalmas erőről, amely Konstantinápoly felé indult el, inkább a diplomácia eszközét vette elő. Igor elfogadta a bizánci felajánlást, magyarán tetemes pénzt, majd pedig hazatért Kijevbe. Valamikor 945 körül a Bizánci Birodalom és Igor újratárgyalták a kereskedelmi megállapodásokat, és aláírtak egy békeszerződést, amely véget vetett az orosz -bizánci háborúnak. 945-ben, közvetlenül a bizánci háború befejezése után Igor úgy döntött, hogy a drevljánok törzséhez megy, hogy beszedje az adót tőlük. Igor ezt úgy gyűjtötte össze, hogy megtámadta és portyázott a törzs földjein.

Az Elsődleges Krónika szerint Igor a kezdeti kifosztás után úgy döntött, hogy még nem elég, és ezért megfordult, és visszament, hogy tovább folytassa a szlávok nyúzását. Amikor azok meghallották, hogy Igor visszatért, megtámadták és elfogták a fejedelmet. Két nyírfát lehajlítottak Igor lábához, és odakötötték. Ezután hagyták, hogy a két fa újra kiegyenesedjen, így szétszaggatva Igor testét.

Igor története nem feltétlenül ér véget a halálával, mert felesége, Olga megtorolta. Olga Igor halála után átvette az irányítást, mert fiuk, Szvjatoszlav csak hároméves volt, és túl fiatal ahhoz, hogy uralkodni tudjon. Igor halála után a drevljánok követeket küldtek Kijevbe, és azt javasolták, hogy Olga feleségül vegye a hercegüket. Olga azonban ezeket a tárgyalópartnereket élve elásatta. A drevljánok közül több ezren követték a követeket Olga fejedelemasszony bosszúja nyomán, ami itt nem állt meg, mert még azt a várost is porig égette, ahol a férje meghalt.

Igor történetének sok ellentmondásos aspektusa van. Az első nagy probléma az Elsődleges krónikával kapcsolatos. Ez a forrás a történészek elsődleges forrása, amely részletezi Igor életét; sok történész azonban nem fogadja el az Elsődleges krónikát érvényes történelmi forrásként. Ez azért van, mert a történészek rámutattak, hogy a Krónikát sok különböző szerző állította össze évszázadokkal az események után, amelyekről írtak.  Az évek során a viták oda jutottak, hogy egyesek azt állítják, hogy Igor valójában csak három évig uralkodott, 941 nyara és 945 eleje között, és az Elsődleges Krónika 33 éves uralkodási ideje a bizánci források félreértelmezéséből adódott. Ennek az elméletnek abból a szempontból van értelme, hogy Igor politikai tevékenysége csak 941 -ben jelenik meg a Krónikában. Bármi is az igazság, annyi bizonyos, hogy még megőrzött valamennyit a viking vérből, megvolt benne a vágy a hódításokra, mindössze a lehetőségei voltak igencsak korlátozottak, ami miatt nem is sikerült maradandót alkotnia.

Felhasznált irodalom:

Font Márta, Varga Beáta (2006): Ukrajna története, Szeged

Katus László (2001): A középkor története, Pannonica Kiadó, Budapest

Angi János – Bárány Attila – Orosz István – Papp Imre – Pósán László (1999): Európa a korai középkorban, Debrecen University Press / Multiplex Media, Debrecen

Font Márta (1998): Oroszország, Ukrajna, Rusz, Balassi Kiadó, Budapest

Font Márta: A Kijevi Rusz létrejöttének körülményei, História folyóirat, 1999/9-10.

Zimonyi István (szerk.) (2015): Régmúlt idők elbeszélése, A Kijevi Rusz első krónikája, Balassi Kiadó, Budapest

https://www.warhistoryonline.com/war-articles/igor-of-kiev.html

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 
 
 

We use cookies to improve your experience on our website. By browsing this website, you agree to our use of cookies.
CiyaShop

Join Our Newsletter

Subscribe to the CiyaShop mailing list to receive updates on new arrivals, special offers and other discount information.
Product added!
The product is already in the wishlist!
Removed from Wishlist

Shopping cart

close