„A kámok hatalma hanyatlik, hogy az, ami egykor volt, már nincs jelen, és valami elkerülhetetlenül megváltozott a világban. Az uralkodók elvesztik isteni kiválasztottságukat és közönséges emberekké lesznek, a harcosok ereje megfogyatkozik, és a bölcsek már a fele tudományra sem emlékeznek. Lassan, mint ahogyan a folyók vájják ki medrüket, még a színek is kifakulnak.”
A közelmúltban megjelent az Arany jogar trilógiának első kötete, A folyó ajándéka, Pető Zoltán tollából, ami egy ősi, mitikus múltba vezeti el az olvasót – a VIII. század végi Avar Birodalomba. A történelem és a mítosz, a hatalmi cselszövések és az ősi jóslatok találkozása teljesedik ki a műből. A regény központi szimbóluma, egy különös, aranyból és drágakőből készült jogar, amire egy halász bukkan rá a folyó mélyéről. A folyó – mint az élet és változás szimbóluma – az isteni hatalom hordozója. A folyó ajándéka nemcsak egy tárgy, hanem próbatétel: ki méltó birtokolni a hatalmat, és ki pusztul bele annak terhébe. Mi is történt ekkor az Avar Kaganátusban?
Az avarok végnapjainak a kezdete
Az Avar Kaganátus dicső napjai leáldozóban vannak. Baján kagán regnálása alatt érte el a fénykorát, ekkor a birodalom komoly hatalmi tényező volt, azonban később a gyengülés jelei mutatkoztak meg. A VII. század második felétől a birodalom fokozatosan összeszűkült a mai Magyarország területére. Megfogyatkoztak a bizánci hadjáratok és az ebből befolyó évpénzek, amivel párhuzamosan megszaporodtak a frankokkal, később a bolgárokkal való csatározások száma. A két erősödő keresztény állam között az avarok a létfennmaradásukért küzdenek. Erre tesz utalást is a szerző a művében:
„A bolgárok, a görögök, a frankok viszont mind ugrásra készen állnak a gyepűk mögött, azt lesve, hogy mikor téphetik szét a Birodalmat, mikor nyújthatják ki mocskos karmaikat, hogy darabokat szakítva ki a testéből, egyenként nyeljék le. […] Nem telik el sok idő, míg a keresztre felfeszített isten népei megindulnak a négy égtáj felől a Birodalom ellen. Mert megindulnak!”
A regény kiindulópontja egy gyilkossággal kezdődik, amely árnyékot vet a Kaganátusra, ami megmutatja annak gyengeségét. Ármány és árulás homályosítja be a dicső birodalom fényét. A kagán halott! A hatalom megrendül, vajon ki képes egybetartani Baján Birodalmát? Hatalmi harc veszi kezdetét, de végül kiderül, hogy ki ölte meg Baján vérét? Belső vagy külső ellenség áll a háttérben? Az avar főméltóságok közül valaki: a jugurrus vagy a tudun? A kámok vagy a tarkanok közül valaki? A bolgárok vagy a szarmaták, esetleg a frankok? Evilági vagy földöntúli erők munkálkodnak? Sikerül helyreállítani a békét? A zűrzavaros időkben nem lehet semmit sem biztosan tudni, még az is kérdéses, hogy ki barát és ki ellenség.
A folyó ajándéka
„Lassú, egyenletes mozdulatokkal emelte, húzta felfelé a fűzfavesszőből font méretes kosarat. A lassan alábukó Nap fényében a szeme előtt megcsillant egy különös tárgy. Csillogott, mert valamiféle tömör, sárgás-fehéres fémből olvasztották a hosszú, hegyes végű eszközt, amely a hínárok sűrű szövevényébe csavartan feküdt most előtte. Körülbelül akkora volt, mint egy közepes kard, de azonnal meg tudta állapítani, hogy nem fegyver. Táltosbot? Vagy talán ősi uralkodók jogara? Igen, jogar lehet.”
Ez a tárgy nem csupán egy közönséges, felmérhetetlen értékű kincs: ez maga az ősi, szakrális erő, amely képes megváltoztatni emberi sorsokat. Van, akinek maga a meggazdagodás eszköze. Van, akinek csupán egy holmi, amiért busás árat kérhet. Van, akinek egy szent ereklye, ami hatalommal bír. Hogy ki mit lát bele, az egyénfüggő a regényben. Valóban isteni erővel bírna a jogar, aminek birtoklása hatalommal ruházná fel a tulajdonosát? Ez nem derül ki egyértelműen, mindenkire rá van bízva ez a nyitott kérdés. Mindenesetre van egy jóslat mely szerint, ha megtalálják Atilla örökösei az aranykincseket, akkor a régi Hun Birodalom feltámad. Ez a hiedelem lengi körül ezt a titokzatos tárgyat. „Csak az igazi kagán lehet az, aki Atilla és Baján jogarát ismét a Nap fényébe emeli! Csak az, aki egyszersmind kám is!” Vajon rálelnek erre a személyre, akiben lakozik ekkora erő?
A regény egyik főszereplője Tugrul, a kagánőr vívódik a földi hatalmasságok akaratai között. A szövevényes cselekmények elbizonytalanítják a lojális katonát, aki az igazságért harcol. A regény másik főhőse Altan, a kám, aki a földöntúli erőkkel viaskodik és ki akarja deríteni a jogar körüli legendát. Az egyik a látható, a másik a láthatatlan erőkkel néz szembe. A fényben küzdő harcos és az árnyékban vívódó sámán küzdelmein keresztül nyerhetünk bepillantást az Avar Kaganátus végnapjaiba. „A nap fényes sugarai rátok is lepillantanak.” Eme különös mondat többször is elhangzik, vajon megoldódik ez a rejtély, mit is jelent pontosan?
Akinek volt már szerencséje olvasni az írótól, annak nem újdonság a részletgazdag leírások és elbeszélések, a történeti hűség, vagy a misztikus jóslatok elgondolkodtató jelentései. A könyv olvasásakor érződik az a lüktető erő, ami áthatja, szinte már lélegzik, a szereplők kilépnek a sorok közül, a látásokat magunk éljük át teljes valójában. Egy apró ízelítőt mutatok a műből, hogy miről is beszélek:
„A szemközti lankás domb oldalában jelent meg Tanagra kagán és kísérete. Előtte és a menet két oldalán csillogó lemezpáncélba bújt kagánőrök haladtak lófarkas sisakkal, lándzsával a kezükben, ketten közülük magasra tartottak egy-egy lófarkas kopját, rajtuk egy-egy színarany napkorong ragyogott, és vadászsólymot formázó zászlócskák lobogtak az enyhe szellőben. Tanagra finoman megmunkált dísznyeregben, lóháton ült, állati- és indamotívumokkal sűrűn kivarrt aranypalástja hosszan a háta mögé lógott, fején a magas süvegre emlékeztető, ragyogó szkíta koronát viselte, amelyről messzire csillogtak a belé foglalt drágakövek. Világos színű csődöre lassú mozdulatokkal lépdelt lefelé a domboldalon.”
Összegzés
A Folyó Ajándéka egy rendkívül igényes történelmi kalandregény, amely a magyar irodalomban ritkaságnak számít. Remekül bemutatja az ősi hitvilágot, miközben megismerhetjük az Avar Kaganátus hatalmi struktúráját és intrikáit. A képzelet és a valóság mezsgyéjén egybefonódó szálakat remekül elegyíti az író. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan kibomló, misztikus, nyelvileg gazdag történeteket – ahol minden mondat mögött újabb rétegek, jelentések és világok rejtőznek.
