Rollo

Rollo (kb. 846 – 931) egy viking vezér volt, aki megalapította Normandiát és annak első vezetője lett. A pogány vallásról a kereszténységre váltott a címért és a hatalomért cserébe. Ábrázolták már vad, kegyetlen vikingnek, és a keresztény erkölcsök és uralkodók példájaként is. Mindenesetre az Angliát meghódító Hódító Vilmos nagyapja volt, és egyben számos európai uralkodó őse is lett a viking vezérből. A nagy sikerű Vikings sorozatban is nagyon sokáig nyomon követhettük az életét, de a valóságban nem volt Ragnar Lothbrok testvére. Pár évtizeddel később élt, de ettől függetlenül akkor is sokakat érdekelt az ő sorsa a filmsorozatban, már csak ezért is érdemes megvizsgálni, hogy ki is volt az igazi Rollo.

csfzdmnwcaahpgw.jpg

A származás

Rollo származását tekintve leginkább feltételezésekre lehet támaszkodni. Életéről egy keresztény krónikás Dudo művéből lehet valamicskét megtudni. A szerzetes szerint Dániából származik, eszerint egy ismeretlen dán király valami oknál fogva ellentmondásba keveredett Rollo családjával. Apja halála és testvére Gurim meggyilkolása után ezért jobbnak látszott inkább másfelé szerencsét próbálni a fiatal vikingnek. A dán vonal mellett szólhat, hogy a legtöbb Normandiába elvetődött viking onnan származott, így ésszerűnek is tűnhet ez az elképzelés. Más 11. századi forrás Norvégiát jelöli meg származási hely gyanánt, itt is kiemelve a nemesi származást. A 13. századi izlandi sagák és ír források szerint fiatal korában Skóciában is megfordult, és még egy lánya is született a kiruccanás emlékeként. Dudo krónikáját csak nagy fenntartásokkal lehet kezelni, de a dán származás mellett tör lándzsát a legtöbb történész. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet Rollóval, mint a legtöbb híres viking személyiséggel, a legenda idővel elhomályosította a valós életét, így a származása és a fiatal kora is a múlt homályába veszett.

A viking vezér

Az első viking támadások a mai Franciaország ellen 820-ban kezdődtek, de ekkor még az első akció sikertelen volt. A vikingek tapasztalatlanok voltak, a terep, meg az ország is ismeretlen volt a számukra, így a helyi frank erők még simán visszakergették a tenger felől érkező támadókat. A vikingek 841-ben tértek vissza nagyobb sereggel, és tanulva a korábbi hibákból, már sokkal jobban felkészültek. A frank belviszályok, a birodalom három részre osztása is kedvezett a külső támadóknak ebben az időben. A vikingek felhajóztak a Szajna folyón, és mélyen behatoltak a frankok területére. Rouen a rómaiak idejében lett a térség egyik központja, tartományi főváros és légiós tábor. A Meroving dinasztia idejében még egy rövid időre főváros is lett a stratégiai helyen lévő folyóparti településből. A vikingek ezt a várost nemcsak elfoglalták, hanem annak rendje módja szerint derekasan ki is fosztották, majd pedig a zsákmánnyal hazahajóztak.

Négy évvel később 845 tavaszán kb. 120 viking hajó hajózott fel a Szajnán. Az eddigi legnagyobb flotta mintegy 5 ezer elszánt harcost szállított az ekkor már szinte legendás Ragnar Lothbrok vezetésével. Korábban nagy valószínűséggel ő volt Rouen elfoglalója is, és most nem kisebb célpontot tűztek ki, mint Párizst. II. Károly nyugati-frank király a hírek hallatán sereget gyűjtött, hogy megállítsa a támadókat. Elkövette viszont azt a hibát, hogy a seregét két részre osztotta a Szajna folyó két partja mentén. Ragnar ezt könyörtelenül ki is használta, és az egyik sereget leamortizálta.

845. március 29-én húsvétkor a vikingek betörtek Párizs városába. II. Károly inkább fizetett 7.000 fontnyi ezüstöt, csak, hogy megszabaduljon a vikingektől. A következő bő évtizedben a frankok elleni támadások annyira jövedelmezőnek bizonyultak, hogy rendszeresen minden ismertebb viking vezér a tiszteletét tette a szárazföldön. Vasbordájú Björn, Ragnar Lothbrok fia is egyike volt ezen viking vezéreknek. A 860-as években legalább három alkalommal támadták meg Párizst a vikingek, és mindegyik alkalommal, csak egy nagyobb összegecske ellenében vonultak vissza a város falai alól. A 860-as években Ermentarius noirmoutier-i szerzetes érzékletesen írta le a vikingek által okozott szerencsétlenségeket: „növekszik a hajók száma, a vikingek véget nem érő áradata sohasem csökken. A keresztények ma mindenütt mészárlás, gyújtogatás, fosztogatás áldozatai. A vikingek mindent meghódítanak, ami az útjukba kerül, és senki sem képes nekik ellenállni.” Szintén a 860-as években történt meg az először, hogy a frankok egy viking törzsfőt béreltek fel, aki egy tetemes összeg fejében vállalta, hogy saját honfitársai ellen harcol. Igaz semmi eredményt nem érte el, mert a másik viking csoport is fizetett a kettős ügynöknek, de az mindenesetre kiderült, hogy a vikingek erkölcsi már nem a régiek, és a bátorságukat, a kardjukat igen képesek valutára váltani saját társaik ellen is. 876-ban egy 100 hajóból álló flotta indult hadjáratra a Szajna menti települések és falvak nagy bánatára, és ebben már ott volt biztosan Rollo is. Azt nem tudni, hogy milyen minőségben vett részt a vállalkozásban, de az bizonyos, hogy ha nem is volt az egész viking sereg vezére, tagja volt a vezetőknek, így jelentős szerepet játszott az eseményekben.

882- ben a frankfurti palotájában jobblétre szenderült Német Lajos, a keleti frank király. Halála ideje alatt a vikingek éppen Maastricht, Köln, Bonn városait égették porrá. A támadók Aachenben felgyújtották a császári palotát, a kápolnát pedig istállónak használták. Még ki se hűlt a király teste, addigra a vikingek már Trier városát is a földel tették egyenlővé. Ezután bőségesen felpakolva a zsákmánnyal visszatértek a hajóikhoz és elindultak haza. 884-ben III „Kövér” Károly kezében egy rövid időre újra egyesült a nyugati és keleti frank királyság, de ettől a korábban széttagolt és polgárháború dúlta Frank Birodalom nem lett erősebb, amit a vikingek is érzékeltek.

Sigfrid, Sinric és Rollo vezetésével az addigi legnagyobb viking flotta és haderő indult el a Szajnán Párizs felé 885-ben. Egyes krónikások egyenesen 700 hajóról és legalább 30-40 ezer harcosról számolnak be, de ezt a történészek nagy túlzónak tekintik, így maximum 300 hajót, és így kb. fele annyi harcost tartanak valószínűnek, ami még így is hatalmas volt. A frankok elsőként a Szajnán próbálták megállítani a támadókat, de nem jártak sikerrel. Odo párizsi gróf mindent megtett a város megvédése érdekében, megerősítette a védelmet két új toronnyal, amelyek a városba vezető két hidat védték. Embere viszont alig 200 katona volt, de szerencséjére Gozlin püspök is fegyvert öltött és sereget kezdett toborozni a város megsegítésére. 885 novemberének végén megérkeztek a vikingek. Rollo és a többi vezér is abban reménykedett, hogy maga a megjelenésük, a létszámuk elég lesz ahhoz, hogy a frankok kedve elmenjen a hősködéstől és inkább fizessenek a béke és az életük fejében. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy eszük ágában sincs a védőknek fizetni a javarészt dán vikingek megtámadták az egyik új tornyot. Ostromgépeket, katapultot is bevetettek, amit követően rohamra indultak. A védők viszont derekasan küzdöttek, és a támadókra öntött forró viasz is segített visszaűzni a dánokat. Másnap a dánok aknásítással, faltörő kosokkal, és tűzzel próbálkoztak, de újfent kudarcot vallottak.

A támadók pár napos szünetet tartottak, ami során újabb ostromgépek készítésébe fogtak, miközben a meglévők derekasan szórták Párizst. Több ezer lövedék zúdult a védőkre, de igazán nagy károkat nem okoztak. A támadók egy újabb rohamot kezdtek az egyik torony ellen, ami a városba vezető hidat őrizte. Ezzel párhuzamosan három irányból is támadást indítottak a falak ellen, de a siker elmaradt. A falak és az elszánt védők is kitartottak. A következő két hónapban a vikingek fenntartották az ostromállapotot, míg nem 886 januárjában elkezdték a Szajna egyik ágának a feltöltését, hogy a hidat védő toronyhoz közelebb jussanak. Felhasználtak mindent, ami csak a kezük ügyébe került, így még az elesettek, a foglyok holttestei is töltésbe kerültek. A munka harmadik napján három égő hajót akartak nekivezetni a fahídnak, de szerencsétlenségükre mire a hajók elérték volna a hidat már el is égtek és elmerültek a habokban. 886. február 6-án az esőzések következtében megáradt folyó elmosta a töltést, de még a fából készült hidat is. Az ostrom folytatódott, és pár hónapos szünet után 886 nyarán egy végső támadással próbálkoztak a vikingek, de megint véres fejjel kellett visszavonulni a táborukba. Októberben megjött a királyi felmentősereg. A vikingek egyik felét szétverték, de a másik felét viszont nem. A vereség véget vetett a viking győzhetetlenség hírének. Az ádáz észak-európai harcosokat nem tekintették többé sebezhetetlennek.

Rollo és serege Montmarten közelében táborozott, így őket nem érintette a vereség. III. Károly nekik mást szánt, üzletet kötött a vezérrel és a csapatával. Elküldte a vikingeket tovább lefelé a Szajnán Burgundia felé, ahol éppen egy ellene folyó lázadás zajlott. Amikor ezzel Rollo becsülettel végzett, a következő évben hazafelé hajózva még kapott a jól végzett munkáért cserébe egy nagyobbacska összeget is. Károly nem sokkal élte túl a vikingek felett aratott sikerét, 888-ban eltávozott az élők közül, és a helyére a Párizst oly sikeresen védő Odo gróf került, akit a nyugati frankok királlyá választottak (888-898). Odo után III. (Együgyű) Károly (898-929) lett a nyugati frankok uralkodója, ami egyben a vikingekkel kapcsolatos politika megváltozását is elhozta. Még Odo királysága idején a viking „nagy hadsereg” jelentős része áttette a székhelyét Angliába. A kontinensen maradtak az Alsó-Szajna-vidékén rendezkedtek be. Egyfajta átmeneti állapot alakult itt ki, mert a vikingek részben rablók, részben pedig, mint telepesek viselkedtek. A környékbeli falvak frank parasztságát adózásra kényszerítették, a foglyaikat pedig munkára fogták, így földműveléssel és állattenyésztéssel kezdtek el foglalkozni.

Normandia alapítója.

Dudo krónikája szerint Együgyű Károly megértette, hogy az állandó viking támadások megállítása a régi módon nem mehet tovább. Vagy harcolni kell velük, vagy sarcot fizetnek, bármelyik megoldást is választják, az csak viszi a pénzt, és hosszú távon semmi eredménnyel nem jár. Károly a Rouen-i érseket küldte el Rollo-hoz, hogy tegyen neki egy ajánlatot. A vikingek számára lehet meglepetés volt a király irányából érkező nyitás, de kapóra jött abban a tekintetben, hogy a korábbi király Odo testvére ekkoriban eléggé helyre tette Rollot és embereit. Az ajánlat nagyon egyszerű volt, hűséget, védelmet és a kereszténység felvételét kérte a viking vezértől, amiért cserébe címet, rangot, és ami a legfontosabb volt, földet ígértek a vikingeknek. Arról tudunk, hogy Rollo elfogadta az ajánlatot, de annak okára nézve csak találgatni tudunk. A viking támadások korszaka ekkor már a végéhez kezdett közeledni, a korábbi győzelmek, a sikeres hadjáratok száma is egyre kevesebb lett már. Az egyszerű katonák, harcosok számára is kecsegtetőbb lehetett egy kiszámíthatóbb jövő, mint az állandó bizonytalanság, a veszélyes élet. Dudo szerint 911-ben Saint-Clair-sur-Epte-ben kötettett meg a megegyezés Rollo és Károly között, és ezt a dátumot tekintik Normandia „születésnapjának”. Meghatározták a dátumot arra nézve, hogy mikor lesz Rollo keresztelője és egyben házassága is Károly király egyik lányával, Gizellával. Ahogy közeledett a kijelölt nap, úgy kezdett elmenni az egésztől Rollo-nak a kedve. Nem igazán akart keresztény lenni, meg a neki juttatni szándékozott földekkel sem volt teljes mértékben megelégedve. A földeket még meg is lehetett érteni, mert pont azt a területet szánták neki a Szajna mentén, amit a korábbi évtizedekben rendszeresen kifosztottak a vikingek, és köztük Rollo is. Mindenesetre Dudo szerint Rollo eleve egy isteni sugallatra indult el Normandia átvételére, amihez egy látomás vezette.  Dudo le is írja ezt a látomást. Rollo a frankok földjén látta magát, egy magas hegy tetején. A csúcson egy csodás forrás fakadt, amelyben megfürdött, hogy enyhülést találjon a lepra okozta viszketegségre. Körültekintve a hegyről azt látta, hogy a hegy lábánál mindenfajta és mindenféle színű madár gyűlt össze, és a bal szárnya mindnek piros volt. A szemhatárig belepték a földet a madarak, majd sorban felrepültek a hegy csúcsára, és megfürödtek a forrás vizében. Amikor mind megfürödtek, szépen békességben minden megkülönböztetés nélkül együtt maradtak, együtt ettek, nem volt közöttük civakodás. Azután ágakat gyűjtöttek, fészket raktak, és Rollo parancsára letelepedtek a fészkekben. Dudo értelmezésében a hegy az egyházat jelenti Rollo fürdője a kereszténység felvételét, míg a fészekrakás a vikingek által elpusztított városfalak újjáépítését jelenti. A madármotívumban a sokféle fajtájú és színű madár arra utal, hogy Rollo alattvalói is több országból érkeztek. A piros balszárny pedig azt a pajzsot jelképezi, amelyet az emberek viseltek Rollo szolgálatában. A szerzetes Rollo ravaszságára is ír példát, amikor elmeséli a megkeresztelkedése történetét: „akkor a püspök ezt mondta: Ha valaki ekkora ajándékot kap, meg kell, hogy hajtsa a térdét és meg kell, hogy csókolja a király lábát. Rollo viszont ezt mondta: Sohasem hajtok térdet más térde előtt, és sohasem fogom megcsókolni senkinek a lábát. A frankok könyörgésére azonban megparancsolta, hogy egy katonája csókolja meg a király lábát: az azután odament, kezébe vette a király lábát, felemelte a szájáig, és úgy, állva, megcsókolta, felborítva e mozdulattal magát a királyt.” A királyt azonban nem zavarta a dolog, Rollo végül is keresztény lett, meg is nősült, és birtokba azokat a földeket, amelyeket a király neki adományozott hűbérbirtokként. Dudo azt is leírja, hogy az új hűbérúr mennyire elkötelezett lett a birtokai ügyében: „örökkévaló kiváltságokat és törvényeket vezetett be az emberek számára, és arra késztette őket, hogy békében együtt lakozzanak. Felemelte a földre lebontott templomokat, újjáépítette a pogányok látogatása által elrontott templomokat, újjáépítette és kibővítette a városok falait és védelmét.”

Normandia grófja

Rollora sokan hivatkoznak úgy, mint Normandia herceg, de a kortársak mind grófként hivatkoznak még rá. Mindent egybevetve viking vezetőként irányította „birodalmát”, törvényeket hozott, és a rablás, a támadás és a gyilkosság is halálos bűnnek számított ekkortól fogva.

Rollo az egyik rendeletében kimondta, hogy az emberek a mezőgazdasági eszközeiket hagyják ki a szántóföldön, és a nap végén ne vigyék be a házaikba. Egyszer az egyik gazda felesége elrejtette férje szántószerszámait, ha úgy tett, mintha ellopták volna. Rollo megtérítette az ember veszteségét, és a lehetséges gyanúsítottak őrizetbe vétele után elrendelte a tárgyalásokat. A középkori szóra bírási módszereket nem kell bemutatni, így a kihallgatások után a feleség bevallotta, hogy ő rejtette el a szerszámokat, de a férj is vallott arról, hogy sejtette a dolgot. Dudo szerint Rollo elítélte mind a kettőt, a feleség a hazugságért, a férj pedig a hallgatásért lakolt, méghozzá halállal. A krónika szerint ez annyira elvette az emberek kedvét, hogy még egy évszázad múlva sem merte még egy apró bűncselekményt sem elkövetni a környéken. Egy másik esetben pletyka és rágalmazás miatt került kivégzésre valaki Rouen főterén.  Ezek az intézkedések szigorúnak tűntek néhány püspöknek, akik tanácshoz fordultak magához a pápához. Azt kapták válaszul, hogy tekintsék Rollo átalakulását és a pogányok megtérését egy folyamatnak, amelynek időbe telik a befejezése.

A gróf igen erős kézzel kormányzott, hiszen a frank királyok számos előjogát is gyakorolta. Amikor Együgyű Károly hűbérbe adta Rollónak a provinciát, a határvidék védelmét is rábízta, és egyben hatalma egy részét is e feladat teljesítőjére ruházta, hogy az hatékonyan működhessen. Katonai értelemben Normandia nyugatról a Szajna-völgy természetes védelmi zónájának tekinthető. Alsó-Normandiából, különösen a Bayeux és Caen körüli vidékről könnyen el lehetett jutni Párizsba, amelyet meg kellett védeni a bretonok és a tenger felől érkező egyéb hódítók ellen. A királynak megérte, hogy valódi királyi hatalommal ruházza fel azt az grófot, aki képes volt ellátni ezt a feladatot.

Amikor Rollo a frankokkal való szövetség fejében címet, rangot kapott, abban az is szerepelt, hogy kiterjesztheti a hatalmát a többi viking telepes felett a Szajna mentén. Amikor III. Károly lemondott a trónról, és 923-ban Rudolf lett a király, Rollo úgy érezte, hogy a hűségesküje, és az ígéretei semmivé lettek, szabad kezet kapott kis birodalmát illetően. Ennek megfelelően nyugati irányban indított támadást. Ennek eredményeképpen 924-ben a kétszeresére növelte grófsága területét.

Rudolf király Bayeux-t és Maine-t, vagyis Közép- és Dél-Normandiát is Rollónak adta inkább egy szerződésben. Bayeux lakói, akik 924-ben Rollo uralma alá kerültek, egy évvel később fellázadtak, amit sikerült leverni. Szintén 924-ben a vikingek, akiket ekkor már kezdtek normannoknak hívni, kifosztották a tőlük észak-keletre fekvő Amiens-t és Arras-t, majd tovább nyomultak keleti irányba. 925-ben viszont Rollo vereséget szenvedett Eu-nál, ott, ahol utóbb a tartomány keleti határa húzódott, így megtorpant a területek növelése. Rollo 931 körül halt meg, és fia, Hosszúkardú Vilmos (931-42) lépett az örökébe. 933-ban Rollo fia, I. Vilmos megkapta „a bretonok tengerparti területeit”, így Normandia területe 933-ra nagyjából elérte a legnagyobb kiterjedését.

Rollo megkeresztelkedése és hűségesküje, néhány kisebb kalózakciótól eltekintve, a nyugat-európai viking támadások végét jelentette. Megbékítő lezárása volt ez annak a kemény évszázadnak, amelyben a vakmerő, földre és zsákmányra éhes északi seregek alapjaiban rendítették meg a hatalmas Karoling Birodalmat. Lezárás és egyúttal újrakezdés, mert egy évszázaddal később ezekből a normandiai viking kolóniákból indultak ki azok az impulzusok, amelyek ismét megrengették egész Európát.

Felhasznált irodalom

Angi János – Bárány Attila – Orosz István – Papp Imre – Pósán László (1999): Európa ​a korai középkorban, 3-11. század, Debrecen University Press / Multiplex Media, Debrecen

Bárány Attila (2018): Britek, ​angolszászok, vikingek, Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő

Davis, R. H. C.(2002): A normannok. Mítosz és valóság, Osiris Kiadó, Budapest

Else Roesdahl (2007): A ​vikingek, General Press Kiadó, Budapest

https://www.ancient.eu/Rollo_of_Normandy/

Katus László (2001): A ​középkor története, Pannonica Kiadó, Budapest

Rudolf Pörtner (1983): A ​viking kaland, Kossuth Kiadó, Budapest

Sz. Jónás Ilona: A Francia Királyság. A Nyugati Frank Birodalom utóda, História folyóirat 1999/9-10.

Trevor Rowley (2008): A ​normannok, Hajja & Fiai Kiadó, Debrecen

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 
 
 

We use cookies to improve your experience on our website. By browsing this website, you agree to our use of cookies.
CiyaShop

Join Our Newsletter

Subscribe to the CiyaShop mailing list to receive updates on new arrivals, special offers and other discount information.
Product added!
The product is already in the wishlist!
Removed from Wishlist

Shopping cart

close