Bernard Cornwell angol író már több mint négy évtizede ontja magából a történelmi tárgyú regényeit, amelyek mind a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek világszerte. A napjainkban is érvényes közkedveltségét jól mutatja, hogy az általa írt könyvek eladott példányszáma már jóval meghaladta a 30 milliót is
Amikor kitört a második világháború, számos közel álló ország nem kívánt részt venni benne. Észtország egyike volt az ilyen kis országoknak, akik ki szeretett volna maradni a nagyhatalmak és a Harmadik Birodalom közötti háborúból, de a két tömb közé szorulva erre nagyon kicsi volt az esélyük. Nem is kellett sokat várni arra, hogy az észt kormánynak választani kelljen a két oldal között. Ez a választás megpecsételte az ország és egy nemzet sorsát, és kulcsszerepe volt az eseményekben az Orzeł (magyarul Sas) nevű lengyel tengeralattjárónak. A tengeralattjáró története mindössze egy kis szelete a második világháború történetének, de nagyon is tanúságos.
A mai Franciaország északi részén áll egy magányos kastély, ami már egészen a 14. század óta dacol mind az elemekkel, mind a rá rontó ellenfelekkel. Külsőre egészen érdekesen néz ki, olybá tűnik, mintha egy vár és egy kastély szerelemgyermeke lenne. Château de Carrouges a Normann hercegség déli határán épült fel, elsősorban védelmi céllal, ami mellett idővel a kényelem is megjelent, ezért is néz ki úgy a kastély. A több száz évet felölelő múlt egyik kis mozaikja egy bizonyos francia lovag, nevezetesen Jean de Carrouges élete, aki egykoron a vidék ura volt a 14. században. Eric Jager angol professzor, az Utolsó párbaj: A harc igazi története a középkori Franciaországban című könyvében 2004-ben írt az lovag életéről, amiből Ridley Scott 2021-ben filmet is készített Matt Damon főszereplésével, de az októberben a mozikba kerülő alkotás igen sok tekintetben eltér az eredeti történettől. Így mielőtt a moziba sietünk, érdemes megismerkedni a történelmi valósággal is.
Két könyvet inspirált, körbehajózta a világot, féktelenül bulizott, kifosztott egy úszó erődöt és kiérdemelte a Kalózölő becenevet, miközben kitakarította a Karib-tengert. Ennél jobbat ki sem lehetne találni.
Az 1066. évi normann hódítás a brit történelem minden bizonnyal leghíresebb és egyik legvéresebb eseménye is. Ugyanakkor egyetlen esemény sem kavart ennél nagyobb vitát – tekintették Anglia leggyászosabb vereségének, de a későbbi nagyság alapjának is már egyesek. E nagy horderejű események középpontjában az egész időszak talán legfigyelemreméltóbb, legellentmondásosabb alakja, Hódító Vilmos állt.
Arthur amilyen rosszul kezdte életének első 27 évét, olyan jól folytatta a maradékot. Miért kezdte szarul? Miért komolyodott meg? Tényleg elpicsázott mindenkit Indiában? Tényleg kiűzte a franciákat az Ibériai-félszigetről? Tényleg menő szövegei voltak? Ez most mind kiderül.
Kevés olyan tizenéves akadt a világon, aki hadseregeket vezetett. Még kevesebb, akik paraszti sorból pár év alatt felemelkedve tette ezt, ráadásul nőként. Jeanne remek példája annak, hogy ahhoz, hogy tökösnek nevezhessünk valakit, nem muszáj rendelkezni is velük.
Az angolokról mindenki azt gondolja, hogy békésen elteázgatnak a kis szigetükön, és mélán merengenek a néhai viktoriánus kori dicső napokon, miközben a hintaszékben ülve éppen simogatják a hosszúíjukat. Ha csak futólag áttekintjük Jack Churchill életrajzát, igazolást is nyerünk ennek az elméletnek, hiszen olyan foglalkozásokat űzött, mint színész, író, modell, íjász bajnok. Azonban ha jobban belemélyedünk, az arcunkba kapjuk, hogy kommandós is volt, aki olyan őrültségeket/vagányságokat csinált, hogy mindenki más csak lesett, mint a moziban. Ezekről a kis huncutságairól kapta az „Őrült” becenevet, már ha maga a tény, hogy karddal és íjjal ment harcba, nem lenne elég.
Akinek olyan beszólásai voltak, mint „Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport” , „A szükség nem ismer törvényt” vagy éppen „Ne csak addig üsd a vasat, amíg meleg, hanem magad tedd a vasat forróvá az ütéseid által” az csak menő ember lehet. Ez az elmélet teljesen megállja a helyét Cromwell Olivér esetében, aki ahhoz képest hogy angol volt, egész menő arcnak bizonyult. Ráadásul egyedül megteremtette az angol demokráciát, és kitalált magának egy titulust, ami remekül lefedte a király és a diktátor közötti vékony határt. Ha ez még nem lett volna elég, a mi Olivérünk kiváló katonai vezető és könyörületet nem ismerő harcos volt, aki létrehozta a modern angol hadsereget is. Az egész hadsereges, vezéres témában az a poén, hogy az emberünk egészen 43 éves koráig még csak lőport sem szagolt!
Hogyha egy kemény, vezéri képességekkel és ambíciókkal bőven ellátott angol uralkodót keresünk, aki többet tett annál, hogy reggelente felhörpintette teáját és megette a kis tükörtojását házának békességében, akkor Oroszlánszívű Richárd a mi emberünk. Természetesen ő is bedúrta a maga emberes adagú, fehérjében és szénhidrátban gazdag reggelijét, hiszen a Szentföld megtisztítása és az ezzel járó csetepaték rendesen igénybe veszik a testyet, és mint tudjuk, a reggeli a nap legfontosabb étkezése.