A víz egy olyan alapvető létszükséglet, amelyhez a folyamatos hozzájutás az emberiség számára alapvetően fontos, hiszen víz nélkül nincs élet. Az embercsoportok letelepülésének, a társadalmak kialakulásának, a települések, a városok létrejöttének meghatározó feltétele a történelem kezdete óta, hogy elegendő mennyiségű iható, egészséges víz álljon a rendelkezésre. Egy város fejlődésének nagyon könnyen a gátja lehet az ivóvíz hiánya.
Billnitzer Ernő altábornagy „csak” egy katona volt a második világháborúban harcoló sok ezer magyar közül. Csak egy azok közül, akik két világháborút is végigharcoltak. Katonai pályafutása végén a M. Kir. Honvédség egyig legfiatalabb és talán legkorszerűbbnek számító fegyvernemének a rohamtüzérségnek volt a vezetője. A katonai esküjéhez híven végig a legjobb tudása szerint irányította az egységét, igyekezett teljesíteni minden kapott parancsot, bármennyire is nem értett esetleg vele egyet. Billnitzer Ernőt a katonái sokszor a „rohampápa” névvel illették, de a legtalálóbb a „Bili apó” név volt, amelyet a legendás tábornok Bem apó után kapott, utalva arra, hogy „emberként” bánt a beosztottjaival, amivel kivívta a tiszteletüket.