Van, hogy valaki úgy dönt, hazája védelmében fegyvert ragad, és ha kell, a saját életét adja a szeretett hazáért, ez maga még nem különleges. Ha ezt úgy teszi, hogy hazája esélyei a nulla felé közelítenek, akkor már el lehet gondolkozni azon, hogy mekkora lelki erő, és hazaszeretett kell a fegyver felvételéhez. Lauri Törni egy ilyen ember volt.
Egy parányi ország a szabadságáért dacolni mert a hatalmas Szovjetunióval, méghozzá nem is akárhogy!
Mit lehet olyankor tenni, amikor egyik pillanatról a másikra sok-sok ezer bolsevik jelenik meg a határokon, és harckocsikkal, tüzérséggel meg minden földi jóval kezdik el követelni az ország déli részét? Simo nem volt modern gyerek, ma talán le is gárdistásoznák miatta, de ő nem posztolta ki az üzenőfalára, hogy „Szar az egész, húzok az asszonnyal Londonba, oszt a politikusok meg megoldják egymás közt”, hanem fegyvert ragadott, mert ez egy férfi kötelessége, mikor a nemzet és a haza veszélyben van.