Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a középkori Ibériai-félsziget éppen annyira gázos hely volt, mint az oszmánok által zaklatott Balkán. Egy ilyen közegben természetes, hogy egy nagyszerű harcosnak kell kiemelkednie az őt körülvevő káoszból. Ez a harcos a spanyol Hunyadi, Rodrigo Diaz de Vivar, aki csatákban gazdag évtizedei alatt alig győzte osztogatni a mindent elsöprő csapásait.
Timur Lenk nevét viszonylag kevesen ismerik, nem sok olyan volumenű uralkodó létezett, akit hódításban csak Nagy Sándor tudott lekörözni. Kegyetlen mészárosként városokat tett a földdel egyenlővé, sokszor a lakosokat föld alá juttatva. A kíméletlen hadúr lét mellett intelligens ember volt, aki a művészetek, irodalom és az építészet nagy barátjaként felvirágoztatta Szamarkandot, míg maga a sakkozással pallérozta a harctereken edzett elméjét.
Shaka Zuluról valószínűleg mindenki hallott már, legalább annyit, hogy Afrikában létrehozta a Zulu Birodalmat. Azt a Zulu Birodalmat, amelyet (ha Afrikát nézzük) menőségben és népességben csak az ősi Egyiptom tudott lepipálni. Shaka mindezt úgy hozta össze, hogy gyerekkorában egy kitagadott, mindenki által megvetett fattyú volt, de hála a testi erejének és az eszének, felülemelkedett ezen, és pár év alatt gyökeresen megváltoztatta a térség hatalmi egyensúlyát, és úgy egyáltalán a háború megvívásának módját.
