Jiskra rendíthetetlen hűséggel szolgálta V. Lászlót, később Mátyást is. Mindvégig makacsul kitartott a legitim uralkodó ügye mellett. Tóth Zoltán így jellemezte: „adott szavához rendületlenebb és odaadóbb hűséggel tudott ragaszkodni, mint legtöbben magyar kortársai közül.”
Arról nem szól a fáma, hogy ezzel a ténnyel mennyire volt tisztában Hunyadi Mátyás, amikor megpróbálta ez a „történelmi sorsot” elkerülve halála utánra utódot hagyni az utókorra. Mindent megtett a családja érdekében, de végül elbukott. Lehet, hogy még egy vér szerinti örökös esetén is ez lett volna a végkifejlet, nem tudhatjuk. A sors nem akart esélyt adni egy fiatalember, Corvin János számára, így egy történelmi esély szállt el. És azóta, már hány hasonlót átéltünk! De ezúttal csak az ezzel az eggyel, Corvin János sorsával ismerkedünk meg.
Nándorfehérvár 1456 nyarán csodával határos módon, magyar kézen maradt. De az ország másik oszlopa, Hunyadi János bevégezte a küldetését. A holló felemelkedett, kitárta a szárnyát, és útját állta az áradatnak. Bár a szétvert török haderő megfutott, még mindig keselyűk köröztek hazánk felett, és körülötte egyaránt.
