1521.szeptember 10. – Nándorfehérvár. „Én, Szulejmán szultán, Allah kegyelméből a királyok királya, a fejedelmek fejedelme, Bizánc és Trapezunt dicsőséges császára, Perzsia, Arábia, Szíria és Egyiptom nagy hatalmú királya, Európa és Ázsia legfőbb ura, Mekka és Aleppó fejedelme, Jeruzsálem ura, a nagy tenger bírája üdvözletemet küldöm Rodosz nagymesterének, Philippe de L’Isle-Adamnak.
A mameluk veszély elmúltával a johannita lovagrend számára már a fő problémát a terjeszkedő Oszmán Birodalom jelentette, ami a mamelukokhoz képest sokkal veszélyesebb ellenfélnek bizonyult. Miután 1453-ban a törökök elfoglalták Bizáncot, kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb Rodoszt is támadás éri, hiszen a sziget lényegében elzárta az utat a déli és keleti tengeri terjeszkedés előtt.
Az első keresztes háború sikere után a Szentföldön jó pár lovagrendet alapítottak, melyek sok célja közül az elért „sikerek” megőrzése, a Szentföld védelme, a betegek gyógyítása is megtalálható volt.
