A Római Birodalom a kr. e. 3. századtól kezdve Itáliából kiindulva a Földközi-tenger medencéjének meghatározó hatalmává vált, és amellett, hogy óriási területeket, rendkívül sokszínű népességet is az uralma alá hajtott. A legnagyobb kiterjedése idején a határai Britanniától egészen Mezopotámiáig, a Rajna-Duna vonaltól pedig Észak-Afrikáig terjedtek. Ez a hatalmas birodalomépítés és a meghódított területek igazgatása elkerülhetetlenül […]
Kr.u. 9-ben szeptember 11-én ért véget a teutoburgi csata, amely egy ókori világbirodalom Róma dicsőségét eléggé megtépázta, és véget vetett Róma addigi hódító politikájának is. Ez Arminiusnak, egy germán hadvezérnek volt köszönhető, aki miatt Augustus császár elég sok álmatlan éjszakát vészelt át élete végéig. Alig néhány római élte túl a csatát, de a többség meghalt a mészárlásban. A vereség mellett az egyik legnagyobb szégyen az volt, hogy a légiók hadijelvényeit is megszerezték a germánok. Ez volt az egyik legpusztítóbb vereség, amelyet a Római hadsereg valaha elszenvedett, és a következményei pedig nagy hatásúnak bizonyultak.-
Elöljáróban leszögezném, hogy a felvetett kérdést nem a szó szoros értelmében kell értelmezni, ezért nem is kell túlmisztifikálni azt. Nyilvánvalóan ez csak teoretikus kérdés, amiről mások is korábban elméleti síkon foglalkoztak. Természetesen nem egy hírhedt hun nagyfejedelem lépett Róma trónjára, hanem származása tekintetében lehetséges, hogy a tanulmány főszereplője hun felmenővel rendelkezik. Csupán a források és az irodalmak olvasása közben kételyek merültek fel, mintha másképp is lehetne értelmezni az olvasottakat. Hogy a kifejteni kívánt szereplőnek mennyi köze lehetett a hunokhoz, azt nem lehet tűpontosan meghatározni, sőt ami azt illeti nem is biztos, hogy egyáltalán van, mert a mai kor egyértelműen germánnak mondja, ami több, mint valószínűnek mondható.
