„Az ellenségem ellensége a barátom.” Erre az ősi mondásra már többször is hivatkoztak a történelem folyamán, de ennek a logikának az egyik legsikeresebb példája a Franciaország és Skócia között létező ún. Auldi Szövetség volt.
Skócia esetében a legtöbb embernek a vadregényes táj jut az eszébe, a hatalmasnak tűnő felföldek, a hegységek, a zúgó patakok. Ez a vad vidék a harcias kelta törzsek lakhelye volt, akikkel még a római légiók…
A Trónok harca egyik legmeghatározóbb pillanata volt a Vörös Nász, ahol a nem túl okos, de annál szenvedélyesebb Robb Stark elcseszte az egész Északi Királyság sorsát. Akiket megrendített ez a pillanat, azok védekezhettek azzal, hogy ez úgyis csak egy „mese”, és ilyen aljasság a valóságban biztos nem történhetett. Hát de, történt. Méghozzá kétszer is, szinte egymás után.
William Wallace az első skót szabadságharc ikonikus és egyben a legkirályabb szereplőjévé vált, hála a menő kétkezés (162cm hosszú) kardjának, mellyel előszeretettel nyitotta fel az angol király „láncos kutyáinak” koponyáját, már ha azok egyáltalán elé mertek állni ennek a 2 méter magas, szakállas, vicsorgó szörnynek. Willy egy elszegényedett köznemesi család másodszülött gyermekeként nem számíthatott nagy vagyonra vagy jó zsíros földekre. Azonban ez egy pillanatra sem szegte kedvét, inkább unalmas perceiben azon munkálkodott, hogy a nevét örökre beírja magát a történelembe.