Zero vs .45

Gondolom, sokaknak nem sokat jelent eme cím, vagy esetleg nagyon keveseknek van tudomása róla, hogy mit is jelenthet. Pedig a történelem egyik legvéresebb szakaszából való a történet, ami sokakat kételybe ejtheti, nem is csoda, hogy sokan nem is hiszik el. Én, a magam részéről érdekesnek találom, ezért is írok róla. Gondolom a lelkes olvasók között akad nem egy-két „gamer”,vagy sokat látott ember akik nagyon jól tudják, hogy mennyire kicsi az esély arra, hogy egy mozgó gépjárműből kilőjék a kezelőjét, mindezt úgy, hogy a járművet komolyabb károsodás nem éri. Pedig ez a cikk egy ilyen esetet ír le, és mint a címbe is utaltam rá, az esett főszereplői egy, a Japán légierő Mitsubishi A6M „Zero” vadászgépe, és egy M1911 .45-kaliberű colt, valamint gazdája, Owen J. Baggett hadnagy.

Owen John Baggett 1920. Augusztus 29-én látta meg a napvilágot, Graham városában, ami Texas államban található. (Talán innen ered az a kézügyesség ami ehhez a tetthez fog kelleni?) Mondhatni, átlagos életet élt, 1941-ben végzi el tanulmányait a Hardim-Simmons Egyetemen, majd egyből a Wall Street-re kerül. De a történelem közbe szólt, így nem lehetett belőle akárki, jött a sorozási parancs, és csatlakozott az Army Air Corps-hoz (ez lényegében az államok légiereje, csak akkoriban így hívták), majd 1942. Július 26-án leteszi a vizsgákat, és mint pilóta hagyja el az iskolapadot. Innen azonnal Indiába, Pandaveswar-ba vezénylik, hogy itt vegye ki a részét a harcokban, mint segédpilóta egy B-24-es „Liberator”-t kezelve.

A B-24-es első példányának bevetése 1941-ben kerül sor. Tervezése során arra törekedtek, hogy egy ellenálló gépet hozzanak létre, amely bárhol bevethető legyen. A végeredmény egy kicsit visszaütött, ugyanis a szárnyszerkezet miatt nagyon nehezen lehetett kezelni a jószágot, ezért a le és felszállás körülményes volt. Előnye a jóval híresebb B-17 „Flying Fortress”-el szemben, hogy jóval több. 50-es kaliberű M2 Browning-gel volt ellátva, szemből érkező támadásokkal is képes volt viszonozni. Erre viszont már csak a H változat volt képes. A második világháború idején annak minden frontján harcolt, volt is miből ezt megoldani, mert közel 18 ezer darab készült el belőle a háború végéig.

A második világháború véres eseményeinek sorában a burmai hadszíntér nem igazán tartozott e legtöbb figyelmet magára irányító hadszíntérnek. De mégis a kegyetlen dzsungel, az éghajlat, a vad folyók és megannyi veszély ellenére volt egy fontos szerepe az országnak. A japánok India irányába való előrenyomulásának feltétele Burma birtoklása volt, még a szövetségesek számára Burma megtartása, a „burmai út” fenntartása, – ami a Kínába való légi utánpótlás útvonalát jelentette – nagyon is fontos tényező volt. A gyilkos terep miatt szárazföldi csapatok bevetésére csak korlátozottan volt lehetőség, így mindkét fél a légierővel segítségével próbálta a saját helyzetét előmozdítani.

1943. március 31-én azt a parancsot kapta Owen John Baggett egysége, hogy támadjanak meg egy hidat Pyinmana-nál, Burma területén. Ám mielőtt elérhették volna a cél területet, egy csapatnyi „Zero” vadászgép állta az útjukat, melyet egy közeli reptérről küldték fel, hogy intézzék el a bombázókat.

A Mitsubishi A6M „Zero” vadászgép a Japán vadász légierő gerincét képezte. A gép, szinte tökéletes volt: könnyű kezelés, manőverezése, szinte páratlan tűzereje pedig nem kicsi, mivel már a legelső típusok is 2-2 7,7 mm-es géppuskákkal, valamint 20 mm-es gépágyúkkal voltak felszerelve. Előnyére szolgált, hogy bár a haditengerészet számára készült, szárazföldi harcok során is bevethetőek voltak. A háború vége felé, az elavultabb példányokat már csak igaz hogy kamikaze támadásokra használták, de még így is félelmetes gépek voltak, igaz más szerepkörben. A „Zero” volt a legnagyobb példányszámban előállított vadászgép Japánban, ami 11 ezer darab gyártását jelentette. 1942 végéig ez a típus volt a légtér ura Burmától egészen Ausztráliáig, de 1943-ban már nem így volt a helyzet, elkezdett szép lassan háttérbe szorulni az egyre jobb szövetséges gépek miatt.

De vissza a történethez: Baggett-ék gépét kipécézte magának az egyik kis fürge „Zero”, mely több, súlyos találatot is okozott a behemót B-24-nek, melyek külön-külön is végzetes találatoknak számítható. Majd egyszer csak tűz üt ki a fedélzeten, melyet nem tudnak eloltani, így a kapitány parancsot ad a gép elhagyására. Nem sokkal később a bombázó még a levegőben felrobban. A történet itt fordul véres valósággá, ugyan is a „Zero” pilótája elkezdi legyilkolni a magatehetetlenül csüngő ejtőernyővel alá ereszkedő személyzet tagjait. Baggett ezt látván, halottnak tetette magát, ám egy lövedék így is súrolta. Majd, valamiért mégis meghúzza az ejtőernyő zsinórját, miközben a „Zero” tett egy kört, hogy leendő következő áldozatát jobban szemügyre vegye. Talán elszakadt benne a cérna, vagy csak szimplán előjött a Texas-i vére, hogy egy kis –elnézést az esetleges sértésért- mocskos sárga így elintézheti őt?!

Miközben közeledett a lassan a föld felé közeledő ejtőernyő felé a „Zero”, hogy végezzen a következő áldozatával, Baggett előhúzta –talán a világ legismertebb oldal fegyverét- a .45-ös kaliberű Colt-ját,- majd 4-szer rá lőtt a „Zero” pilóta fülkéjére. Ami ezután történt, az egyszerűen döbbenetes, és hihetetlen, meg minden egyéb ilyesmi összefoglalva. Az ellenséges gép, aminek pilótája azt hitte, hogy könnyű prédája lesz, kellemetlenül visszaharapott: ugyan is a „Zero” átfordult és meredek zuhanásba kezdett a föld felé, majd becsapódott.

Ezután viszont nem volt már kegyes hozzá Fortuna kisasszony. Miután földet ért, kiderült, hogy a 10 fős legénységből egyedül hárman maradtak életben: Baggett, a gép pilótája, valamint az egyik fegyverkezelő. Mindhármukat fogságba ejtették a japánok, majd egy Szingapúrhoz közeli hadifogolytáborba szállították őket. Itt is maradtak másik 37 társukkal, egészen a tábor felmentéséig, ami a háború utolsó napjaiban került sor 8 O.S.S. (Office of Strategic Service, a CIA elődje volt) ügynöknek köszönhetően. A háborút követően tovább maradt a légierőnél, harcolt a koreai háborúban is, majd pedig, mint ezredes vonult nyugdíjba.

Az egyedüli ember a földön, aki egy oldalfegyverrel lőtt le egy ellenséges vadászgépet, 2006. július 27-én távozott az élők sorából.