A törökellenes küzdelmek szinte kimeríthetetlen forrás a magyar hősöket keresők számára. Itt van rögtön Zrínyi Miklós, aki amellett, hogy utálta a képmutatást, legalább ennyire gyűlölte az akkori, turbános, déli szomszédunkat. Azt már mondani sem kell, hogy a “megadás” még csak a szótárában sem szerepelt.
Zrínyi Miklós 1508-ban született horvát főnemesi családban. Csakúgy, mint egész életét, ifjúkorát is átszőtte a törökök elleni harc. A mohácsi vész után a Habsburg házat támogatta, akikhez hű maradt élete végéig. No persze ez nem jelenti azt, hogy imádta a bécsiek birodalmi törekvéseit. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyűlölt ellenséggel véleménye szerint egyedül ők tudták felvenni a versenyt, ráadásul Miklósnak még a köpönyegforgatásnak is a puszta gondolata heves hányingert okozott.
Történt egyszer 1539-ben, hogy egy bizonyos Hans Katzianer nevezetű német zsoldosvezér megpróbálta befűzni, hogy árulja el a Habsburgokat. Rosszabb döntést nem is hozhatott volna a német. Az egész országban keresve sem talált volna olyan embert, aki jobban gyűlölte az oszmánokat és magát az árulást, de legalább ennyire szerette volna a csatározást. Zrínyi gyorsan meghozta a döntését, és leszúrta az árulóvá vált zsoldost.
Megalkuvást nem tűrő természete a saját embereinél is kiütközött. Az egyik katonáját felakasztatta, mert az kardot rántott a tisztjére. Miklós tetteiről hamarosan az egész ország tudott, és ezért sokan csodálták is.
Most jönnének az olyan unalmas évszámok, mint hogy 1529-ben Bécs védelmében is részt vett, meg hogy mikor lett horvát bán (1542), vagy hogy mikor kapta meg királyi adományként a Muraközt (1546), de mivel mindenkit Zrínyi vagányságai és Szigetvár ostroma érdekel, ezért inkább beszéljünk arról.
Szigetvár maga egy mocsaras területre épített, remekül megerődített, vastag falakkal rendelkező vár, amely a későbbi fejlesztéseknek köszönhetően három védelmi vonalra épült. Az első az Újváros, a második az Óváros és végül maga a vár az utolsó. Zrínyi, miután eltöltött pár évet nyakig gázolva a török vérben, maga kérte, hogy Szigetvár kapitánya lehessen.
Mint később kiderült, a legjobb embert tették meg parancsnoknak. 1566 nyarán megindult a török hadsereg, hogy eltiporjon minden keresztény lelket és hogy bevegye Bécset, a Habsburg Birodalom székhelyét. A hadjáratot maga a dicsőséges Szulejmán szultán vezette, aki ekkoriban már erősen benne járt a korban. A török had augusztus elején érkezett meg Szigetvárhoz, mintegy 80-100 000 emberrel. Zrínyi ezzel szemben csak 2300-2500 mindenre elszánt, jól kiképzett katonát tudott felmutatni, de egy pillanatra sem esett kétségbe. A vezér egy talpalatnyi földet sem kívánt harc nélkül feladni, ezért hű vitézeit az Újváros gyatra falaira rendelte, hogy ott nézzenek szembe az oszmán hordák rohamaival.
A védők bátor és állhatatos magatartása ellenére a törökök három nap alatt bevették az első védelmi vonalat, valamint jól haladtak a környékbeli mocsarak lecsapolásával, annak ellenére, hogy a hajdúk regékbe illő kitöréseikkel rendszeresen zaklatták az ellenséges mérnököket.
Az Óvárost már jóval tovább, 12 napig sikerült tartaniuk, annak ellenére, hogy a törökök nem fukarkodtak a kilőtt ágyúgolyókkal. Szulejmán a nyers erő mellett folyamatosan lőtte be a különböző röpiratokat, amely szabad elvonulást, meg efféle hamis ígéreteket rejtett. Személyesen Zrínyinek is küldtek ajánlatot, mégpedig a vár feladásáért megkapta volna a horvát és szlavón kormányzói jogot. Miklósunk ezen csak jókat derült, majd kiállt a várfalra, és beintett az egész török seregnek.
A szétlőtt falak mellett folyamatosan törtek előre, számbeli fölényük révén nem is törődtek a veszteségekkel. Azonban a sorozatos rohamok nem hozták meg a várt eredményt. A törökök, amellett hogy a mocsár lecsapolása révén szinte már mindenhova ágyúkat telepítettek, nekiláttak aknákat ásni. Szeptember 5-én fejezték be a munkát, majd rögtön berobbantották a délnyugati bástyát. A robbanás hatalmas volt. A védők pechjére berobbant a saját lőporraktáruk is, szinte teljesen megsemmisítve az erőd azon részét.
Több sem kellett a törököknek. Valósággal ellepték a romokat, ahogy özönlöttek a frissen keletkezett réseken. A janicsárok (bár hullottak mint a legyek) végül visszaszorították a várba a mintegy 200 harcosra apadt védősereget. Az Óvárosban történt harcok alatt többen haltak meg, mint Eger ostromakor.
A túlélők számára világossá vált, hogy a vég elkerülhetetlen. A belső vár kútja kiszáradt, lőpor és fegyver alig, a sebesültek száma viszont az eget verte. A kialakult helyzet ellenére a védők végig kitartottak és nem adták meg magukat a törököknek.
Szeptember hatodikán elérkezett a vég. A szultán felsorakoztatta a seregét, hogy egy mindent eldöntő rohammal véget vessen a “komédiának”, ami feltartóztatta Bécs ostromától. Zrínyi úgy döntött, hogy nem várja meg, míg a törökök támadnak. Felvette a legszebb ruháját, páncélját, zsebét megtömte arannyal, a maradékot pedig elosztogatta az emberei között. Még egyszer végigtekintett hű katonáin, felszállt a lovára, megparancsolta, hogy gyújtsák be a megmaradt lőport, majd rohamot vezényelt.
A törökök valósággal megrökönyödtek a védők vakmerőségén, de a kezdeti zűrzavar leülte után győzött a nyers túlerő. Az ellenség szépen lassan a szigetváriak fölé kerekedett és elkezdett benyomulni a várba. Itt jött a kelletlen meglepetés, a lőpor berobbanása. A detonáció újfent hatalmas volt, több ezer oszmán harcost küldve a másvilágra.
Szulejmán, miután megnyerte Szigetvár ostromát, rá két napra meghalt. A vezérek úgy döntöttek, hogy a halálára, a tél közeledtére, valamint a 25 000 fős veszteségre való tekintettel lefújják a hadjáratot. Zrínyi bátorságára egész Európán kívül (Richelieu szerint az egész kereszténységet mentették meg a helytállásukkal) még a török nagyvezér is elismeréssel tekintett. Fejét bársonyba takarva küldte el az osztrák császárnak, Miksának, az alábbi üzenettel: ” A legjobb magyar vezér fejét küldöm, akire pedig ezután is nagy szükséged lett volna”
lala0099 (törölt)
Le a kalappal! Kb. 2500 fős sereggel 25 000 fős veszteséget okozott az ellen soraiban. Ráadásul el is vette a török kedvét a hadjárat folytatásától. Persze Szulejmán halálának is köze lehet ehhez, de a török had negyedének elvesztése sokkal nyomósabb oknak tűnik számomra.
Ha már Szulejmánnál tartunk, a nevét viselő tévésorozat vajon hogyan fogja elénk tárni a szultán halálát és Szigetvár ostromát? Kőszeg és Eger meg lesz-e említve egyáltalán?
TheBig
Szerintem nem érte meg a győzelmet Szulejmán.
El is titkolták a sereg előtt.
Tamás Tolnai
Szulejmán már az ostrom alatt meghalt, de ezt eltitkolták a sereg elött. Kivették a belső szerveit, balzsamozták, kitömték és kirakták a sátor elé. A sírja úgy tudom a mai napig ismeretlen, a belső szerveket külön temették el. A törökök sok pénzt költöttek felkutatására eddig – eredménytelenül.
Szigetvár mellet van áll egy emlékmű – “Török – magyar barátság park” – elvileg itt állt Szulejmán sátra, és itt halt meg.
fefe79
@Tamás Tolnai: Szulejmán síremlékét éppen most keresik, érdekelne már valami konkrétum, mert már 2013 őszén meghallgattam egy előadást az ásatások kezdeti stádiumáról. A belső szerveit eltemették, a testet Isztambulban temették el egy dzsámiban. Az súlyos tévedés, hogy Szulejmán az ostrom után halt volna meg. Közhely, hogy kitették a sátra elé, hogy a sereg fel ne lázadjon.
annamanna
Kérlek, mindenképpen tanulmányozd Kőszeg 1532-es ostromát. Jurisich 8 gyalogossal, 10 nehézfegyverzetű lovassal és 28 huszárral vágott neki az ostromnak, miközben Szulejmán seregét 60 és 120 ezer fő közé becsülik. Ennél nagyobb faszagyerek max. Luke Skywalker lehet.