Erwin Rommel neve egybecseng az olyan jelzőkkel, mint a bátorság, vagányság, katonai géniusz és még sorolhatnánk. Benne találjuk meg a jó tábornokok esszenciáját, aki mindig az embereivel törődik és sose adja fel a harcot még a legreménytelenebb helyzetekben sem. Még akkor sem ha éppen kifogy a harckocsiból az üzemanyag…
Ha megemlítjük valakinek a Francia Idegenlégiót, mindenki fejében egy olyan kép áll össze, amely igazi haramiákat, bűnözőket, ugyanakkor kőkemény katonákat takar, akik a világ legkeményebb harcosaiként róják a végtelen pusztákat, miközben Franciaország ellenségeit gyepálják éjjel-nappal. A valóság nem áll messze ettől az elképzelt, sztereotípiával bőven rendelkező képtől, különösen ha figyelembe vesszük Jean Danjou és századának helytállását a cameroni csatában, amire még maga Leónidasz is elismerően bólintana.
Geronimo története egy klasszikus bosszúálló kaland, amelybe minden jóérzésű, konzervatív értékrendet valló férfi belevágna, ha egy nap arra térne haza, hogy a családját lemészárolta egy mexikói század. Olyan vehemenciával vetette bele magát a fehér populáció irtásába, hogy ő lett „Az Apache”, az indián lét minden vagányságát megtestesítő avatárja, tehát menő volt, bátor, harcias, kegyetlen de mégis bölcs és könyörületes vezető.
