„ Vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.” Máté 33.
IV. Béla királyunk legszörnyűbb rémalma az lehetett, hogy a tatárok egyszer csak visszatérnek és befejezik azt, amit 1241-ben elkezdtek; a Magyar Királyság elpusztítását.
„ Minden ködszerű volt, és csodálatosan halk és gyors és megfoghatatlan. Az átvilágított párák felett már látszottak a ló homlokán és szügyén a nehéz hadi vértek. Már a lovas sisakos körvonala is látszott. Kesztyűs bal kezét a combjának támasztva ült a nyeregben, kesztyűtlen jobbján gyűrűk fénylettek a kantárszárak között. Egész testtartása olyan volt, mintha az erdei ágak alatt lehajtott fejét elfeledte volna a sűrűből kiérve újra felemelni. Kemény állát páncélinges mellének szegte, és mereven úgy nézett maga elé, mintha egyes-egyedül lenne a világon.
Az 1066. évi normann hódítás a brit történelem minden bizonnyal leghíresebb és egyik legvéresebb eseménye is. Ugyanakkor egyetlen esemény sem kavart ennél nagyobb vitát – tekintették Anglia leggyászosabb vereségének, de a későbbi nagyság alapjának is már egyesek. E nagy horderejű események középpontjában az egész időszak talán legfigyelemreméltóbb, legellentmondásosabb alakja, Hódító Vilmos állt.
