Az előző részben taglaltuk az István halála után kialakult helyzetet, Orseolo Péter első uralkodási időszakát, Aba Sámuelt – a trónon harmadikat – és Magyarország hűbérbe adását a ménfői csatavesztés után a német birodalomnak. Péter második országlásával folytatjuk, majd a Kőrösök mentén Békésben kevésbé békés pogányok dobálnak jámbor papokat a folyókba, mert azok nem beszélnek magyarul.
Bizánc hatalmi helyzete, amely a válság korszakában megingott és elveszni látszott, ismét helyreállt a Földközi-tengeren és a Mediterráneum térségében, ez volt a birodalom második aranykora, mely az ún. makedón dinasztia császárjaihoz kötődik, melyek közül II. Baszileiosz volt a legnagyobb „arc”, aki idején utoljára volt topon a császárság.
A szabadságharc résztvevői közül ugyanis egyet már korábban, kettőt pedig a tizenhármak kivégzése után ítéltek halálra az osztrák hatóságok. Haynau „először Ormai Norbert honvéd ezredest akasztatta fel hirtelen haragjában 1849. augusztus 22-én Aradon, így őt tekinthetjük az elsőnek. Őt követte október 6-án a 13 főtiszt, majd pedig október 25-én Kazinczy Lajos ezredes, akit a 15-ként tartunk számon.
