James Noel Cowley ezredes, katonai attaséként dolgozott a budapesti brit nagykövetségen ’56-ban. A magyar hatóságok a forradalmároknak adott stratégiai tanácsai és hírszerzési tevékenysége miatt az ezredest kiutasították az országból. Ezek egyike egy T-54-es szovjet tank alapos kivizsgálása, de nézzük meg, hogyan tudott szert tenni rá a forradalmi káosz és az utcai harcok közepette!
A harcok forgatagában
A forrongások leverésére a szovjet vezetés azonnali közbeavatkozást sürgetett. A szovjet csapatok október 24-én, hajnali 2:15-kor lépték át a magyar határt Csopnál, Beregszásznál és Vyloknál. Az Iránytű fedőnevű szovjet haditerv szerint az eredetileg Magyarországon kívül tartózkodó néhány hadosztály került bevetésre a felkelés leverésére. Más kérdés, hogy a szovjetek idővel megváltoztatták az Iránytű tervet, méghozzá úgy, hogy kizárták a magyarokkal való együttműködést, mert megbízhatatlannak tartották őket. Az Iránytű terv hiányosságait felismerve – csak viszonozhatták a tüzet; nem zárták le a Budapestre vezető utakat – változtattak rajta. A második szovjet beavatkozás november 4-én, moszkvai idő szerint hajnali 6:15-kor (magyar idő szerint hajnali 4 órakor) vette kezdetét az offenzíva Magyarország ellen. A Forgószél nevet kapta az új terv, ami elődjénél hatékonyabbnak bizonyult. A gépesített alakulatok nem tudtak sikeres támadást kibontakoztatni, mivel nem városi harcokra lettek teremtve.
Október 24-én Maléter Pál ezredes – eredetileg 5 harckocsival indult a Corvin-köziek ellen, de csak kettő ért célba. Kettő harckocsijával a felkelők tüzében, gyalogsági támogatás nélkül eljutott a Kilián laktanyáig, ahol egyik harckocsiját felgyújtották molotov-koktéllal. Az ezredes harckocsija beszorult a laktanya kapujába, amit hosszú ideig tűz alatt tartottak. Jobbnak látta, ha kihirdeti a tűzszünetet a Corvin köziekkel. Maléter Pál testi épségére – egészen a letartóztatásáig – a Corvin köziek közül 6 önjelölt „testőr” is vigyázott.
Október 25-én több ezer fegyvertelen civil gyűlt össze a magyar parlament előtt, hogy tiltakozzanak a szovjet invázió ellen. Mészárszék alakult ki a téren, a helyszínen tartózkodó tankokból sortüzet nyitottak a tömegre. Míg kezdetben az AVH vállalta a felelősséget, James Noel Cowley ezredes, katonai attasé szemtanúja volt az eseménynek, és később azt állította, hogy „az orosz tankok vették ki a nagyobb részt” a mészárlásban. Az ezredes körülbelül 600-ra becsülte az áldozatok számát. „A jelenet borzalma és a mészárlás megdöbbentő” – emlékezett vissza.
Cowley szemtanúja volt az október 23-án kitört Magyar Rádió ostromának is. Sokat járt kocsijával a városban, hogy felmérje a szovjetek technikai felszereltségét. Érdeklődve szemlélődött az események iránt.
Az egy hétig tartó harcok mindkét oldalon súlyos veszteségeket okozott. A szovjetek csak romokat és vért tudtak felmutatni erőfeszítéseikről. “Semmi sem állhatott távolabb a valóságtól, az oroszok beavatkozása csak még dühösebbé és elszántabbá tette az embereket a harc folytatására.” – jegyezte meg Cowley. A szovjet katonák – akárcsak a magyar haderők némelyike – elborzadtak az ártatlanok szenvedésétől, elvesztették harci kedvüket. Még arról is beszámoltak, hogy a szovjet katonák az AVH rendőrei ellen fordították fegyvereiket, miközben azok a civilekre lőttek. November 5-én a szovjetek megindították a támadást a Corvin köz és környéke ellen, ahol a város egyik legjelentősebb összecsapásai voltak.
1956. november 5-én 14:46-kor Cowley kiadott táviratából olvashatjuk:
„Nem kétséges, hogy a várost célzó mostani második támadással végleg beindult az orosz úthenger. Az ellenállási gócokat intenzív ágyúzással romhalmazzá lövik. A felkelők tartják az állásaikat, minden támadásnak igyekeznek ellenállni, és csak akkor adják fel, amikor a körülöttük lévő épületeket már darabjaikra lőtték. Ha volt valaha végsőkig tartó harc, akkor ez az; elkeseredetten küzdenek, de milyen esélyekkel?”
Az attasé, a sofőr és a honvédelmi miniszter
Mielőtt továbbmennénk történetünkben érdemesnek tartom, hogy néhány szó erejéig kitérjünk történetünk néhány főszereplőjére, kezdjük is Cowleyval.
James Noel Cowley a II. világháborúban súlyos fejsérülést szerzett, mint páncélostiszt. ’56-ra diplomata megbízást kapott Budapesten. Szakterületének számított a páncélos haditechnika! A későbbiekben kiderül, miért olyan lényeges.
Regéczy-Nagy László katonatiszt, a 2. páncéloshadosztály első harckocsi ezredének harckocsizója, de a kiképzését tekintve nem tudta élesben kipróbálni a megszerzett tudását, mert véget ért a világháború. A háborút követő időszakban angol nagykövetségi alkalmazott, ’56-ban ő volt Cowley sofőrje.
Maléter Pál 1944-ben szovjet hadifogságba került, később csatlakozott a németek elleni harcra. 1945-ben kinevezik zászlóaljparancsnoknak, ugyanebben az évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. A forradalom évében ezredessé léptetik elő. 1956. november 1-én Nagy Imre kinevezi helyettes honvédelmi miniszternek, majd november 2-án honvédelmi miniszternek.
Az attasé feltűnő érdeklődése a páncélosok felé a szovjet vezetést is lépésre ösztökélte, akik megfigyelés alatt tartották őt, s rajta kívül minden diplomatát. A gyanú árnyéka rávetült, emiatt budapesti szolgálata izgalmakkal volt teli.
A tank megszerzése
November 1-én délelőtt Cowley kihallgatást kér Maléter ezredestől. Bár meglehet érdekes tény, de az előbbi kijelentés egy 1958-as megjelenésű könyvben van jelen, míg egy újabb, 2002-es könyv tanúbizonysága szerint már október 31-én délelőtt kért kihallgatást Cowley. Ami lényeges, hogy továbbították kérését, majd értesítették telefonon.
A látogatás leglényegibb része az engedély kérése, hogy megvizsgálhassa a laktanya körül lévő szovjet katonai felszereléseket. Ficzkó őrnagy, az őrség parancsnoka megadta az engedélyt, Cowley élt is a lehetőséggel, s szemügyre vette a kilőtt szovjet tankokat.
A Corvin közbe elkísérték az ott lévő tankokhoz, de csalódottan távozott. Amiket akkor mutattak neki T-34-es páncélosok voltak és nem a legújabb típusú T-54-esek. Ráadásul nem volt ideje alaposan megnézni, ugyanis a tankok legénysége éppen indulni készült.
Mindenesetre a találkozóra sor került november 2-án este a Kilián-laktanyán. Közvetítő tolmácsuk Molnár József volt. Maléternek Cowley a következőt jelentette ki: „hiba volt a szovjet katonai parancsnokság részéről páncélosokat bevetni utcai harcokba, gyalogság nélkül. […] A Kilián-laktanya védelme a hadtörténet egyik kiemelkedő védelmi harca volt”. A katonai diktatúra szükségszerűségét javasolta Maléternek. November 3-án este már letartóztatták Malétert a tököli szovjet bázison a magyar küldöttség többi tagjával együtt. Most térjünk vissza Cowleyra.
A nagykövetség tulajdonában lévő Land Roverrel a háború sújtotta városban körbejárva Regéczy-Nagy László rájött, hogy a szovjet T-54-esek, amelyek a közelmúltig szigorúan őrzött katonai titoknak számítottak, jelenleg mindenki számára elérhetőek, akik elég merészek. Hogy pontosak legyünk, a T-54A típusról van szó, ami különösképpen érdekelte az attasét. Erről a harckocsiról tudni kell, hogy a II. világháború alatt kezdték el fejleszteni, de csak a háború után indult be a sorozatgyártásuk. Magyarországon először Budapesten vetették be harci körülmények között.
Megjegyzés: A szovjetek nem csak a T-54A harckocsijukat vetették be először külföldön itt, Budapesten éles helyzetben, hanem az AK-47-es gépkarabélyt is.
A magyar lázadók segítőkészen fogadták őket. A Kilián laktanya – a Corvin-téri csata helyszíne – mellett elhaladva Regéczy-Nagy két ilyen kilőtt T-54-est vett észre. „Azonnal a gázpedálra léptem, hogy jelentést tegyek az ezredesnek”. A kibontakozó városi harcok közepette Regéczy-Nagy és Cowley folytatta a járőrözést és megfigyelést. Az ezredes egy ponton egy magyar védelmi állás és egy szovjet oldaltámadás közé került. Veszélyes macska-egér játékba csöppentek, de a mellékutcák labirintusában sikerült megszökniük.
A harcok felerősödésével kiderült, hogy a T-54-esek meglehetősen sebezhetőek a Molotov-koktélokkal szemben. Így több összetört és megsérült T-54-es hemzsegett a városban szovjet ellenőrzés nélkül. Cowley sofőrjével együtt megvizsgálta és méréseket végzett a katonai szempontból szigorúan titkos gépeken. Ekkor történt ugyanis, hogy egy teljesen működőképes T-54-es, még ha rövid időre is, de a brit követség területére került, ahol áttanulmányoztak, majd visszaadták a szovjeteknek.
A szovjetek a maguk részéről később azt állították, hogy Cowley „részt vett az ellenforradalomban”. Feltételezett szemtanúkra hivatkoztak, akik „külföldi kapitalista országokból származó rendszámos autókban figyelték, amint az ügynökök brit és amerikai gyártmányú fegyvereket osztanak szét a lázadók között”.
Tudjuk, hogy az elfogott T-54A valamikor november 4-e előtt bejutott a brit nagykövetség udvarába. Számvéber Norbert szerint, a felkelők által elfoglalt és a brit nagykövetség közelében, a Deák téren elhagyott 532-es toronyszámú harckocsinak sikerült bekerülnie. Mielőtt kötelességtudóan visszaadták volna a szovjeteknek, a britek aprólékosan megvizsgálták a tankot. Aggasztó eredmények birtokába jutottak. Bár kisebb nyugati társainál, a brit Centurionnál és az amerikai M48 Pattonnál, a T-54A páncélzata ellen tudott állni a brit 20 fontos és az amerikai 90 mm-es harckocsiágyúk átütő erejének, ami lényegében mindkettőt elavulttá tette. A T-54A technikai adatai segítségével továbbfejlesztették a nyugati tankokat.
A következmények
1957 januárjában a bábkormány Cowley ezredeshez fordult. Olyan kihágásokra hivatkozva, mint hogy „fegyverrel látta el a forradalmárokat”, illetve „intenzív hírszerzés az orosz tankokról és felszerelésekről”, persona non gratának, vagyis nemkívánatos személynek nyilvánította, és kiutasították Magyarországról, amit teljesítenie kellett 48 órán belül. Bár a brit kormány cáfolta a vádakat, „hangoztatva, hogy az angol ezredesnek Maléter ezredesnél tett látogatása – amely az angol vélemény szerint Cowley ellen a fő kifogás volt – az akkori magyar kormány honvédelmi miniszterénél tett látogatás volt, ami szokásos egy katonai attasé részéről.” – olvasható a Szegedi Néplap 1957-es hasábján, de ugyanezt leközölte az Észak-Magyarország c. napilap is. A linkekre kattintva elolvashatóak.
Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)1957-02-07 / 31. szám
Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)1957-02-08 / 32. szám
Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)1957-01-19 / 15. szám
Az újságok hasábján megjelent a brit válasz is, ami elutasítja a vádakat, de a magyar külügyminisztérium erre reagálva azzal alapozza meg Cowley kiutasítását az országból, hogy „nem az udvariassági látogatást kifogásolja, hanem azt, hogy Cowley ezredes úr tevékenyen és aktív kapcsolatot tartott fenn az ellenforradalom több vezetőjével és tagjával […] katonai és politikai tanácsaival támogatta.”
Ezen felül még azt kifogásolták, hogy Cowley akkor látogatta meg Malétert, amikor ő még a forradalmi erők oldalán állt, s még nem volt kinevezve honvédelmi miniszternek. November 1-jén Nagy Imre kinevezte helyettes honvédelmi miniszternek, majd november 2-án honvédelmi miniszternek, de hivatalba lépése november 3-tól kezdődött el, ami egészen november 4-ig tartott, mert 3-án éjszaka Tökölön letartóztatták, 1957 január végéig fogva tartották.
Január 18-án a Külügyminisztérium a budapesti angol követséghez intézett jegyzékében közölte, hogy a magyar kormány az ellenforradalmi erőkkel való tevékeny és aktív kapcsolatai miatt kiutasítja Magyarország területéről Cowley ezredest, a budapesti angol követség katonai attaséját.
A Nagy Imre-per néhány apró részlete
Az ’56-os forradalmat követő koncepciós perre 1958. január 28. és június 15. között került sor. Említve volt, hogy 1956. november 3-án letartóztatták Maléter Pált. Nem megyek bele a per minden részletébe, de néhány adat tisztázása elkerülhetetlen különösen, amit Maléter ezredessel szemben felhoztak.
A legelején meg volt említve, hogy Ficzkó őrnagy adott engedélyt a harckocsik megvizsgálására. Hogy ki adta meg az engedélyt azért fontos, mert Maléter Pált azzal vádolták meg, hogy ő adta meg az engedélyt a Kilián körül található szovjet katonai fegyverek és harckocsik tanulmányozásához, továbbá, hogy közölt adatokat a magyar és szovjet csapatok fegyveres erejéről, holott ezek valótlan állítások.
Egy másik lényegi kérdéskör, amikor Cowley tanácsot adott Maléter részére. Utaltak arra, hogy az attasé a katonai diktatúra szükségszerűségét javasolta. Maléter a tárgyalása során elmondta, hogy Cowley látogatása során nem adott részére tanácsot, és ha adott volna, azt visszautasította volna. Meghallgatta és nem nyilatkozott róla.
Végül Malétert halálra ítélték és az ítéletet 1958. június 16-án, akasztással végre is hajtották hajnalban.
Cowley a kiutasítást követően
Magyar részről azt állították, hogy a T-54-es páncélosok, amik Cowley érdeklődését felkeltette eredménytelen maradt, „bár többet lefényképezett autójából és a követségről is.” De, mint kiderült, ez nem állja meg teljesen a helyét a valóságban. A Nagy-Britanniában újonnan létrehozott Fegyverzetkutatási és Fejlesztési Intézet mérnökei a Cowley által elfogott T-54A-ból gyűjtött értékes adatokat felhasználva létrehoztak egy új fegyvert, amely képes legyőzni a szovjet tankot. 1959-re a brit hadsereg egy új Centurion modellt állított ki, amely e munka eredményeként a Royal Ordnance L7 105 mm-es főágyút szereltek fel. Az új amerikai M60 Patton szintén az L7-et alkalmazta, csakúgy, mint a váltó első generációja, az M1 Abrams. Összességében közel kéttucat nyugati harckocsimodellt szereltek fel az L7-tel. Cowleyt Erzsébet királynő még ebben az évben kitüntette a Brit Birodalom Rendjével az értékes adatok megszerzéséért.
Budapesti szolgálatát követően Cowley az izraeli Tel-Aviv-i brit nagykövetségen dolgozott. 1961-ben vonult nyugdíjba a katonai szolgálatból, majd 2010-ben, 97 évesen halt meg.
Összegzés
James Noel Cowley diplomáciai tevékenysége különösen érdekes a következő szempontokból: szovjet részről elutasítják, vagy pontosabban hárítják a tényt, miszerint az akkor legkorszerűbb T-54A harckocsijuk a britek kezére került volna, még ha rövid ideig is. Ugyanakkor a szovjetek a kémtevékenységet hangoztatják, ami valós. A szovjet vezetésnek kínos lett volna beismerni, hogy a hadiiparuknak számító csúcstechnológia nyugati kézre került. A brit vezetés viszont nem hajlandó elismerni, hogy sikerült birtokukba venni és alaposan átvizsgálni a harckocsit, holott az azt követő időszakban az átvizsgálás eredményeként a sajátjaik továbbfejlesztésére fordítottak pénzt, időt és energiát. Mindkét fél részéről különösen kínos helyzet állt elő, mert az egyik fél jogosan nem meri hangoztatni ezt a hibát, a másik fél pedig lebukott és a kémkedés vádját próbálta eltusolni.
Ajánló:
Oldalunk partnere, Üveges Huba csatornáján is tájékozódhatunk a témát illetően. Érdemes rászánni időt, hiszen az események bemutatását precízen és méltó módon adja elő az alábbi videóban:
Felhasznált források:
Bob Dent (2006): Budapest 1956. A dráma színterei. Európa kiadó, Bp.
Eörsi László (2001): Corvinisták 1956. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. közreadja az 1956-os Intézet,Bp.
Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)1957-02-08 / 32. szám
Éva-Erdei András (2010): A Forgószél hadművelettel verték le az 1956-os forradalmat. In: https://mult-kor.hu/20101104_a_forgoszel_hadmuvelettel_vertek_le_az_1956os_forradalmat?pIdx=1
Horváth Miklós (2002): Maléter Pál. H&T kiadó, Bp.
Horváth Miklós (2003): 1956 hadikrónikája. Akadémiai kiadó, Bp.
Johanna Granville (1997): Megtorlás Budapesten. Szovjet invázió és normalizáció, 1956-1957. In: Történelmi Szemle 39. évf. 2. szám.
Molnár János (1958): Ellenforradalom Magyarországon 1956. Kossuth Kiadó. Bp.
Nicolas Smith (2018): The beast of Budapest
Számvéber Norbert (2021): Páncélos-hadviselés 1956-ban Budapesten.
Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)1957-02-07 / 31. szám