“Harcra fel, győzni kell!”

Ugyan kinek nem ismerős Zsákfos a bolondos, és a francia lovag, Godefroy kalandjai, főleg az ördögi szaracén szekér ellen?!

Jacques-Foches, avagy Zsákfos’

Bár a filmben a burgundiakat leköpik, és megvetik, de azt kell mondjam, hogy megérdemelnek egy cikket, különösképpen a később bemutatásra kerülő Félelemnélküli (igen, ez volt a ragadványneve, akármennyire magyartalan) János, vagy Merész Károly. Arról nem is beszélve, hogy „a világ nem tud betelni a burgundikkal, Burgundia pedig nem tud lépést tartani a világ szomjúságával“.

A burgundi hercegség eredete

Burgundia története a Verdun-i szerződésig (843) nyúlik vissza, mikor is Nagy Károly Frank Birodalma több részre szakadt: a Nyugati-Frank királyságra, Lotharingiára, illetve a Keleti-Frank királyságra. Ekkor került lépett színre Guerin provance-i herceg, aki a nyugat-frank királyt, Kopasz Károlyt támogatta a testvér-polgárháborúban amit a hatalomért vívtak. Guerin azzal erősítette meg a helyzetét, hogy 841-ben a sorsdöntő Fonteney-i csatában is ott harcolt a csapatával. A herceg hűsége nem maradt zálog nélkül: Chalon és Nevers grófja is lett.

A csata egyik maradandó eredménye lett, hogy Lotharingiából ekkor kivált az ún. Burgundi grófság, mely majd a későbbi hercegség alapköve lesz. Talán nem annyira érdemtelen, ha azt mondom: saját nyelvük, kultúrájuk volt, ami gyakorlatilag együtt fejlődött a Francia-német befolyási övezet határmezsgyéjén.

Hogy a hercegség a fent említett csatához képest milyen gyorsan fejlődött, arra egy érdekes adat: 866-ban, kinevezték Auxerre grófjává Richárdot, akinek gyakorlatilag egész Burgundia behódolt, kivéve egy kisebb területet, Mácon néven, de a forrásokban is dux-ként, comesként említik Richárdot, akinek tekintélyét mi sem mutatja jobban, mint hogy fiát, Rudolfot, francia királlyá koronázták.

Burgundi Rudolf francia király.

A Burgund hercegség tehát ahogy látszódik, már a 870-es évektől önálló életet élt. Nem volt azonban mindig békés ez az önállóság. Már a Capeting-dinasztia igyekezett a vele szomszédos államalakulatot betörni, aminek az egyik következménye egy örökösödési háború lett.

Burgundia a 9-10. század környékén

Az első burgundi örökösödési háború

A háborúskodás I. Henrik burgundi herceg 1002-ben bekövetkezett halála miatt tört ki. A burgund trónt ekkor ketten is magukénak követelték: Jámbor Róbert francia király (987-1031), aki az unokaöccse volt, valamint Ottó-Vilmos burgundi gróf, aki I. Henrik mostohafiaként próbálta érvényesíteni a jogait. Róbert amellett érvelt, hogy mivel ő a vér szerinti Capeting rokon, valamint Burgundia hercegségének örököse, ezért rokoni kapcsolatban áll a fentebb tárgyalt elhunyttal. Ezzel szemben Ottó, német-római császári hadakat kért és kapott, akikkel karöltve meg is támadta a hercegséget. A harcok 13 évig tartottak, amiből talán nem meglepő módon a franciák jöttek ki győztesként. Ha a két Burgundia (mármint a hercegség és a grófság) egyesülne, a történelem kétségtelenül más irányba tartott volna; a német Ottó-Vilmos alatt egyesült Burgundia a Szent Római Birodalom befolyási körébe került volna, ami befolyásolta volna a franciák és a németek közötti erőviszonyokat. 

Bár Jámbor Róbert egy ideig irányítása alatt tudta tartani a grófságot, 1031-től, I. Henrik francia király uralmától az gyakorlatilag teljesen független életet élt, egészen a Capetingek kihalásáig, 1361-ig. Talán nem érdemtelen a függetlenség kihangsúlyozását alaposan kiemelni. A burgundi hercegek a két említett dátum között mindössze két királynak, VII. Lajosnak és II. Fülöp Ágostnak tettek hűségesküt!

A második örökösödési válság

1349-61 között I. Fülöp volt a burgundi hercegség uralkodója, aki erősen kapcsolódott a Francia királyokhoz. Közvetlen leszármazottja volt például IV. Fülöpnek, vagy X. Szent Lajosnak. 1361-es halálával azonban, újra háborúskodás indult a gazdag területért. Az alig 17 évesen meghalt Fülöp herceg váratlan örökös nélküli eltávozása egyesek szemében lehetőséget teremtett, amit ki is akartak használni. Két komolyabb jelölt akadt is, akik női rokonság okán vetettek szemet Burgundiára. II. Károly Navarra királya (1349-1387) számított a kisebb jelentőségűnek, míg az abszolút favoritot II. János francia király (1350-1364) jelentette. Az már csak a hab volt a tortán, hogy ekkor már javában dúlt a 100 éves háború, ami a franciákat eléggé lekötötte, ami abban is megmutatkozott, hogy II. János 1361-ben éppen Londonban “vendégeskedett”, ahova nem önszántából került. A navarrai király az angolokat támogatta a háborúban, és már ez a tény megpecsételte a trónigényét, a burgund nemességnek esze ágában sem volt a francia trón iránti több évszázados hűséget most eljátszani.

II. János francia királyt még a fogság sem akadályozta meg abban, hogy megszerezze az értékes Burgundiát. A békés bekebelezésbe viszont egy apró kis hiba azért csúszott. A burgundi nemesség, mivel ekkora már önálló privilégiumokkal rendelkezett (többek között volt saját parlamentjük), nem fogadta el teljes mértékben János királyt, így kijelentették, hogy csakis perszonálunió van a két államalakulat között. János ezért meghátrált, és inkább a fiát, II. (Merész) Fülöpöt (1363 – 1404) nevezte ki a hercegség élére.

II. Merész Fülöp burgundi herceg

Fülöp nem véletlenül érdemelte ki a Merész előnevet. Kiváló politikusról, diplomatáról volt szó. Merészségét abban kell keresnünk, hogy aktívan támogatta burgundi hercegként a százéves háborúban az angolokat, miután egyértelművé vált, hogy az éppen akkor regnáló király, VI. Károly (1380 – 1422) teljesen sültbolond. Mai szemmel nézve bipoláris zavarban szenvedett a király, ami abban az időben nem sokat dobott a tekintélynek.

Fülöp Brabanti Margittal kötött házassága miatt a burgundi hercegséghez került Brabant, Holland és Flandria is – amiből utóbbi igen gazdag posztóiparral rendelkezett már ebben az időben is. Fülöp 1404-ben halálozott el, s utána a trónon Félelemnélküli, vagy ismertebb nevén János, a Rettenthetetlen követte.

Félelemnélküli János

János 1404-19 között ült a burgundi trónon, de nem érdemtelenül érdemelte ki történelmi előnevét. Uralmát már azzal kezdte például, hogy a király testvérét, az Orléan-i herceget bérgyilkosokkal megölette, ami megágyazott az Armagnac-burgundi háborúnak (az Orléans-i, illetve a Burgundi házak között zajlott), mely végül – talán nem érdemtelenül – a saját (azaz János) halálát is okozta, mivel őt is meggyilkolták. Azonban 1419-ig sok víz lefolyt a Szajnán, hogy egy nem ismert francia (sic!) közmondással éljek.

Kezdjük azzal, hogy egy kiváló diplomatáról beszélünk. Uralkodását már azzal kezdte, hogy kicserélte Burgundi Máriát Valois Michelre, akit ráadásul hozzá is tudott adni örököséhez, Fülöphöz. Saját lányát, Máriát pedig hozzá adta a Lajoshoz, Guyenne hercegéhez, a francia trónörököshöz (aki szintén a Valoisok fia volt). Így akarva-akaratlanul összekapcsolta a Valois-dinasztiát sajátjával. Azonban a franciáknak volt egy nagyobb problémájuk, mint János. A betörő angol seregek, élükön V. Henrikkel. Miközben a franciákkal kötötte meg a békét az angol uralkodó, felvette a kapcsolatot Jánossal is. Mikor közölte vele Henrik, hogy szeretné, ha támogatná francia királlyá válási terveiben is, János visszakozott, majd szövetségre lépett az Armagnacokkal, és nem vett részt semmilyen módon az Agincourt-i ütközetben.

Pár évre rá, János a felfogadott gyilkosságnál is merészebb tervet eszelt ki. Miután a francia seregek elestek Agincourtnál, azt vette a gondolatai közé, hogy megkísérli a szinte lehetetlent: elfoglalja Párizst, ami nem is volt annyira lehetetlen, mert gyakorlatilag senki se védte a súlyos Agincourt-i veszteségek miatt. 1418. október 30.-án ez sikerrel is járt, azzal a kivétellel, hogy nem sikerült elfognia a Dauphin-t, azaz a francia király örökösét, a későbbi VII. Károlyt. Jánost azonban csúnyán átverte az ifjú trónörökös, miután tárgyalásra hívta a mit sem sejtő Jánost.

1410. szeptembere, Montereau. Meggyilkolják a Dauphin emberi az ambíciózus, katonai és diplomata géniusz Jánost, akit fia, III. Fülöp követ a trónon, aki a “Jó” előnevet érdemelte ki.

III. (Jó) Fülöp burgundi herceg

Fülöp 1419-1469 között ült a burgundi trónon, tehát mondhatni, egész hosszú idő adatott neki az uralkodáshoz.

1430-ban harmadik házasságát köti meg, melyből fia született, a későbbi burgundi trón talán legjelentősebb személyisége, Merész Károly. Ezen túl állítólag nagy nőcsábász volt. Feleségein túl rengeteg törvénytelen gyermeke született, többek között az egyikőjük Antoine, aki Károly udvarmestere és hadvezére volt.

Fülöp követte apja reálpolitikáját. Közvetlen meggyilkolása után, 1420-ban megkötötte az angolokkal az ún. “troyesi” megállapodást, melynek eredményeképp az angol királlyal együtt vonultak be Párizsba. A szövetséget tovább erősítette, hogy nővérét a bedfordi herceghez adta hozzá. 1430-ban ő az az uralkodó, akinek a parancsára a Compiégne-i erdőben elfogják a százéves háború ikonikus női hősét, Jean d’Arc-ot, végül ki is adták az angoloknak, akik aztán máglyahalálra is ítélték.

Jean d’Arc máglyahalála. Festmény, 1890.

1435-ben aláírta az arrasi egyezményt, ami tulajdonképpen Fülöp pálfordulásának fogható fel: a franciák oldalára állt át, miután látta, hogy a francia fölény folyamatosan szorítja vissza az angolokat. Ez a szövetség 1439-ben azonban felbomlott, amikor udvarába fogadta a lázadó trónörököst, a későbbi XI. Lajost.

Károly még ezen túlmenően is kiváló reálpolitikai érzékről tett tanúbizonyságot: 1429-ben megszerezte a Namuri hercegséget, 1432-ben Holland, Hainau, és Zeeland és Frízia grófságokat, 1430-ban megörökölte Brabant és Limburg hercegségét, és az Antwerpeni Őrgrófságot, 1434-ben megvásárolta a Luxemburgi Nagyhercegséget. 1463-ban visszaadott pár területet a franciáknak kárpótlásul veszteségeikért, majd ugyanebben az évben összehívta az első burgundi nemzetgyűlést, ahol fiát, Károly utódlását elfogadtatta, illetve a franciák ellen viselt háborúhoz szükséges kölcsönt megszavaztatta.

Fülöp nem csak a kormányzati ügyekben számított kifejezetten ügyes politikusnak. Korának egyik legműveltebb uralkodójáról beszélünk, amit mit sem bizonyít jobban, hogy megbízására 600 kötettel bővült könyvtára. Mondhatjuk hogy Fülöp egy erős, független, ambiciózus egyéniség volt, tehát nem meglepő az sem, hogy fia, Károly örökölte apja szellemiségét. Fülöp 1467-ben halálozott el, és a trónon az utolsó burgundi herceg követte, Merész Károly.

Merész Károly portréja

Károly 1467-77 között, tehát tíz évig tudott hatalmon lenni. Azonban tíz év elég sok mindenre elég, többek között, hogy kiérdemelje a “Merész” jelzőt neve elé.

Kezdjük talán azzal, hogy Károly feleség-ügyei egyáltalán nem voltak könnyűnek mondhatóak. 1438-ban, öt éves korában feleségül adták hozzá Valois Katalint, aki már 1446-ban elhalálozott, és gyermekük sem született a frigyből. Ezután Fülöp két lehetőséget próbált: a yorki hercegnőt, Margitot igyekezett hozzáadni fiához, de az arrasi egyezmény miatt ez nem volt lehetséges, ezért kénytelen volt francia feleséget keresni, aki Bourbon Izabella volt. A frigyből született egy gyermekük, Burgundi Mária (akit később feleségül megy a német-római királyhoz, Miksához).

Károly egyáltalán nem kezdte nyugalmasan uralkodói tevékenységeit. Mivel a franciák áthágták az arrasi egyezményt, és a Somme folyó mentén azokat a területeket kezdték el visszafoglalni, amit amúgy ők adtak a burgundiaknak, ezért már 1465-ben, apja rendeletének hála, megkezdhette a franciák visszaverését.

A franciák igyekeztek csillapítani a kedélyeket, hogy újabb francia hercegnőt adnak feleségül Károlynak, mivel Izabella 1465-ben elhalálozott, de a burgundi herceget nem érdekelte a lehetőség, hanem Yorki Margitot választotta (mondhatni hogy már itt húzogatta az oroszlán bajszát).

A franciák persze mindent igyekeztek megtenni, hogy az angol hajó a feleséggel a fedélzetén épségben ne fusson be, ami annyit jelent, hogy még hadihajókat is küldtek a La-Manchra, hogy sikerüljön “leányrabló” tervük, de a házasság végül megköttetett, balszerencséjükre.

1465-el tehát így Károlynak lehetősége adódott, hogy az arrasi megállapodást felrúgó franciákat térdre kényszerítse. Elkezdődött a háború, ami egészen Károly haláláig, 1477-ig eltartott.

Még ebben az évben, 1465-ben már megverte a franciákat, de nem tudott úgy diadalmat aratni, hogy ténylegesen megsemmisítse őket. Az egyetlen eredmény, hogy a francia király, Lajos azokat a területeket, amiket elfoglalt a burgundiaktól, vissza adta nekik.

Károly 1466-ban elfoglalta Dinant városát, ahol véres megtorlást vett. A város lakói azt híresztelték a burgundi hercegről, hogy ő maga törvénytelen gyermek lenne, illetve, hogy egy csatában alul maradt volna. A burgundi hercegnek több sem kellett, mint hogy a becsületén esett csorbát kiköszörülje, elfoglalta a várost, és az összes lakót lemészároltatta.

1468-ban Lajos és Károly megkötötte a Péronne-i egyezményt, amit azért kötöttek, mivel Liége fellázadt a burgundi herceg ellen. A lázadást Lajos szította, terve az volt, hogy elfogatja magát a burgundiakkal, hátha így elvonhatja a figyelmüket,s csellel legyőzheti őket. A terv nem igazán vált be. A szerződés kikötötte, hogy együtt fogják ostromolni Liége-t, majd miután ezt megtették, a város összes lakóját le fogják mészárolni.

Mivel a szerződésben fegyverszünet is bele volt foglalva, így Lajos árulással vádolta Károlyt, majd a párizsi parlament elé idéztette, hogy feleljen bűneire. Hogy megtörje a burgundi herceg uralmát, 1471-ben a Somme menti városokat elkezdte elfoglalni. Következmény: Károly fogta a seregét, Nesle városába vonult, majd a város lakosságát lemészároltatta.

1474-ben kezdődtek Károly problémái: először az osztrák főherceggel került konfliktusba, majd a Svájci Konföderációval. Lajos amikor ezt meghallotta, hármas szövetséget kötött a fentebb említett főherceggel és a svájciakkal.

Mivel a franciák gyakorlatilag a svájciakkal egyesülve tudták szorongatni Károlyt, így nem igazán tudott már győztesként kijönni a csaták kimeneteléből. 1477-ben Nancy városát ostromolta, de mivel igen hideg volt, rengeteg katonáját vesztette el. Így az uralkodó teljes csődöt szenvedett, s életét vesztette. Holttestét temetetlenül hagyták a harcmezőn, amit csak udvari orvosa ismert fel, annyira szétmarcangolták már a vadak.

Egyetlen utódja volt a hercegség élén, a korábban említett Mária, akit már Károly halála előtt igyekezett felajánlani a német-római császár fiának, Miksának. A későbbi császár örömmel ment bele a frigybe, s megörökölte az amúgy rendkívül gazdag területeket.

Ezáltal a burgundi hercegség betagozódott a Habsburg birodalomba (jókora javadalmaival).

Remélem tetszett a cikk!

Felhasznált irodalmak:

Lexikon des Mittelalters vonatkozó szócikkei

Britannica vonatkozó szócikkei

Pallas nagy Lexikona szócikkei


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.