„A munkánkat is úgy fogjuk csinálni, ahogy a legjobban tudjuk.”
Hangzott el az alábbi idézet Raško Ramadanski prezentációja során, aki a 2025-ben megrendezett Ősök Napján tartott előadást. Az Óbecsei Városi Múzeum (Vajdaság, Szerbia) régésze a „Hová jutottunk – A magyar kulturális örökségünk, amit őrzünk.” címmel tartott előadást, Tojzán Ákos múzeumigazgató tolmácsolásában.
Elhangzott, hogy a múzeum öt-hat projekttel foglalkozik, ami nem csak a sztyeppei nomád népekről szól. 1091-ben van írásos feljegyzés Óbecséről, a település számos régészeti lelőhellyel rendelkezik. A múzeum elsőszámú projektje az „Őseinket felhozád – Leletek a korai középkor és a magyarok bejövetele idejéből az Óbecsei Városi Múzeum gyűjteményéből” című kiállítása, ami a kora középkorral és a magyarok bejövetelével foglalkozik. Mindezt a Magyar-Turán Alapítvány közreműködésével valósították meg 2023-ban. Most viszont térjünk rá az előadás témájára:
„Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ez a kiállítás az első Szerbia területén, ami bemutatja ezt a témát, mert eddig különböző történelmi, módszertani eltérésekkel bírt, és ez az első alkalom, amikor tudományos alapokon, új megközelítéssel lett bemutatva.” Mit értettél ez alatt? Kérlek, fejtsd ki kicsit bővebben, hogy kell elképzelni, miként volt ez a téma korábban bemutatva, illetve az új megközelítéssel miben lett reálisabban prezentálva?
Mint tudjuk, a történelemnek van „feje és írása”, és ebben az értelemben talán a legnagyobb kihívás az volt, hogy ebben a projektben és kiállításban szembesítsük és összhangba hozzuk a múltról alkotott két, már mélyen gyökerező nemzeti nézetet. Hozzá kell adni ehhez azt a körülményt is, hogy mint a magyar, úgy a szerb, azaz jugoszláv tudomány a 20. század második felében jelentősen a szovjet tudomány és különböző integrálásra törekvő modellek hatása alatt állt. Ebben az értelemben nem kell meglepődnünk azon, hogy a régészet fókusza, néha többet is mint kellene, a szlávokon alapult. Úgy tűnik, reakcióként a magyar tudomány részben a romantikus modellek felé fordult, keresve a kontinuitást a korábbi hasonló népekkel a Kárpát medencében. Szerencsére idővel, a határ mindként oldalán történt számos régészeti kutatás után, lehetőségünk nyílt a múlt teljesebb képének megvizsgálására. A délszláv, ex-jugoszláv régészet már nem oly mértében hajlott arra, hogy minden kezdetet a szláv népekhez kössön, míg a hivatalos magyar tudományos álláspont pedig elveti a közvetlen, a régi magyarok kötődését az avarokkal vagy hunokkal. Ezen okokból a mi kiállításunkat elsősorban a régészeti leletekre és azok kontextusára alapoztuk, és általa sokrétűen bemutatjuk több nemzet kultúráját is, akik a nagy népvándorlás idején ezen a területen fellelhetőek voltak, mint a hunok, germánok, szlávok, avarok és végül pedig az ősmagyarok. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy elsők lehetünk az országunkban, akik egy ilyen projekt mögé állhattak, és nem ok nélkül pont Óbecsén, mivel városunk egy kiváló példája egy olyan multikulturális környezetnek, ahol a szerb és magyar nemzet harmóniában él együtt.
Más szerbiai intézmények is érdeklődtek a nomád kultúrát bemutató kiállítás iránt?
Nagy örömünkre szolgál, hogy már 6 helyszínen is vendégeskedett kiállításunk a Szerb Köztársaságban, Óbecse mellett Bajsán, Szabadkán, Topolyán, Rumában és Magyarkanizsán. A növekvő érdeklődés hatására folyamatban van a kiállítás további helyszíneken való bemutatásának előkészítése. Amikor nomád kultúrához köthető régészeti leletekről beszélünk Szerbiában, meg kell említeni, hogy itt évtizedeken át elsősorban az Avarokon volt a fókusz, és az utóbbi években kezdtek feltűnni jelentős eredmények és előrelépések a Tatárjárás témájának kutatásában, illetve olyan leletek, amik a Kunokhoz köthetők. Mint említette is, Óbecse először 1091-es írásos emlékben kerül említésre, ami éppen Kapolcs Kun vezér tiszai átkelését örökíti meg.
Említést tettél arról a jövőt illetően, hogy szeretnétek a kiállítást bemutatni Magyarországon és Romániában egyaránt. Történtek ilyen irányú megkeresések? Vannak olyan intézmények, akik nyitottak lennének rá?
A jelenlegi tervek szerint a kiállítás Magyarországon először a Kurultáj rendezvényen lesz megtekinthető, amellyel kapcsolatban már egy ideje folynak a megbeszélések a Magyar-Turán Alapítvánnyal. Más oldalról az igazgatónk kezdeményezésből azt reméljük, hogy lehetőség nyílik majd Erdélyben is bemutatni a kiállítást, ott még nagyon korai fázisában tartanak a tárgyalások, de van rá érdeklődés. Ebből a szempontból fontos megjegyezni, hogy a kiállítás teljes egészében kétnyelvű, így minden szerb és magyar lakta területen bemutatható, ami nem csak Szerbiára és Magyarországra korlátozódik, hanem például Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót, illetve Romániát és Szlovákiát is érinti.
Melyek azok a tárgyak, amelyeket kiemelnétek a kiállításból?
Mindenképp kiemelnénk a 10. századi női sír leleteit, amit egy péterrévei lelőhelyen találtak, Óbecse község területén. Belgrádban és Budapesten végzett antropológiai analízisek alapján megállapítható, hogy az őshonos lakosság részét képezte, de a sírmellékletek honfoglalás kori ősmagyar kulturális hatásokat tükröznek. Ez egy jó példája a kulturális keveredésnek ezen a területen a korai középkorban. Mi egy lépéssel tovább vittük ezt, és készíttettünk a koponyájáról Újvidéken egy 3D-s nyomtatott másolatot, melyet elküldtünk Budapestre a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol elkészült az arc rekonstrukciója.
A többi régészeti lelet között külön figyelmet érdemel egy gazdagon díszített kengyel egy ősmagyar harcos sírjából, amely stílusjegyei alapján akár a Frank Birodalomhoz is kapcsolható. Ehhez a térséghez köthető még a kiemelkedő gránát féldrágakővel díszített aranyozott ezüst germán fibula. Nem csak a gránát érkezett távoli helyekről ezekre a térségekre, vannak például, értékes borostyán leleteink is. Végül fontosnak tartjuk még kiemelni a korai bizánci tömjén füstölőt, ami az egyetlen példánya ilyen leletnek északra a Szávától és Dunától.
A perleki ásatásról is szó eset, ami már három éve zajlik és ahol honfoglaláskori, magyar vonatkozású leletek is előkerültek. Mit érdemes erről tudni? Mik kerültek elő az ásatás során?
A 2023-as kiállításmegnyitón azt a reményt fogalmaztuk meg, hogy lehetőségünk nyílik új lelőhelyek feltárására ebből az időszakból – és mintha a sors is velünk lett volna, még ugyanabban az évben a perleki lelőhelyen, amely eddig főként őskori leleteiről volt ismert, előkerültek az első honfoglalás korához köthető tárgyak. Egyelőre sáncokat és gödröket tártunk fel, amelyekből nyomként szolgáló haszonállatok csontjai és jellegzetes kerámiák kerültek elő, ezek pedig egykori település nyomaira utalnak. Mindez nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy a közelben sírokat is találhatunk a jövőben.
Említést tettél az ásatás során előkerült numizmatikai leletekről és azok vizsgálatáról, amivel kapcsolatban mondtad, hogy citáljam: „Ezeken az érméken nincs feltüntetve a származási helyük. Összehasonlítottuk olyan magyarországi gyűjtemények érméivel, amiken fel van tüntetve, hogy hol készültek. Mindezt annak érdekében, hogy beazonosíthassuk a mieink származási helyét.” Kérlek, mesélj erről, milyen eredményekre jutottatok?
Olyan régebbi magyar érméket, amiken nem szerepel, hogy mely pénzverdéből származnak, XRF spektrometriával vizsgáltunk, ami rávilágít az izotópok összetételére. Az eredményeket összevetettük saját gyűjteményünk olyan, újabb magyar középkori érméinek adataival, amelyeken megtalálható a pénzverde jele, így ismert a származásuk. Mindezt annak érdekében végeztük, hogy meghatározhassuk a jelöletlen érmék származási helyét. Ezzel kapcsolatban megemlítenénk, hogy múzeumunk gyűjteménye számos középkori érmét tartalmaz, többek között magyar, szerb, bizánci és nyugat-európai darabokat is, amelyek jelentős része éremleletekből származik. Ebből négy kiemelkedő éremlelet, ami Árpád-kori magyar és egyéb érmékből áll. A kutatás során megállapítottuk, hogy néhány ismert középkori magyar pénzverde már azelőtt is működött, hogy érméiken feltüntették volna a védjegyüket. Emellett arra is fény derült, hogy a középkori kereskedelemben olykor hamisítványok is forgalomba kerültek, amelyek valószínűleg helyi készítésűek lehettek. Végezetül, ha már az éremleletekről és pénzhasználatról esik szó, fontos megemlíteni, hogy múzeumunk nemrég megvásárolta az egyetlen eddig Szerbiában dokumentált Rákóczi-kori éremleletet. Ez a gyűjtemény különösen értékes, hiszen a régióban ez a legteljesebb ilyen lelet: minden egykori pénzverdéből található benne érme, ahol ezek készültek, így valódi ritkaságnak számít.
Nagyon szépen köszönöm az együttműködésüket és a türelmüket. Külön köszönettel tartozom Tojzán Ákosnak, akinek a közvetítése nélkül nem valósulhatott volna meg a riport. A jövőt illetően sikerekben és eredményekben gazdag munkát kívánok Önöknek!
Raško Ramadanski an archaeologist from the Bečej City Museum in Vojvodina, Serbia, gave a lecture titled “Where We’ve Arrived – The Hungarian Cultural Heritage We Preserve” at the 2025 Ősök Napja event. The lecture was interpreted by museum director Ákos Tojzán.
He mentioned that the museum is currently working on five to six projects, not only focusing on steppe nomadic peoples. Bečej has a written record dating back to 1091 and is home to numerous archaeological sites. One of the museum’s exhibition projects is “Őseinket felhozád,” which focuses on the early Middle Ages and the arrival of the Hungarians. This was implemented in 2023 with Magyar-Turán Alapítvány.
(A borítóképen balra Raško Ramadanski, jobbra Tojzán Ákos látható.)
