A sátoraljaújhelyi vár feltárási munkálatairól – Interjú Ringer Istvánnal

Idén nyáron III. alkalommal történt meg a szerkesztőségi találkozónk, aminek a színhelye a Zemplénben volt. A korábban közzétett cikkemben ismertettem a találkozónk egyik célállomását a Háromhután megnyíló Vitéz Csupka Károly Hadimúzeumot.

A most bemutatásra kerülő interjúban látogatást tettünk a sátoraljaújhelyi várhoz, ahol az elmúlt években komoly feltárási munkák zajlottak és zajlani fognak a jövőt illetően, amit a nagyérdemű A régész karrierem romokban hever c. videókon keresztül ismerhetnek meg, oldalunkon közzé szoktuk tenni. Ringer Istvánnal, a feltárásokért felelős régésszel, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatójával találkoztunk, aki szívélyesen fogadott, s körbevezetett bennünket a vár alatt található kiállítóteremben. Mielőtt rátérnénk a riportra, előtte ismerjük meg röviden Sátoraljaújhely történelmét.

Anonymus Gesta Hungarorumában olvasható a Sátor-hegyek legkorábbi említése Sátorhalom néven. Az 1241-42-es tatárjárás után IV. Béla fia, István herceg kezdte felépíteni Patak/Potok várát. A vár legkorábbi említése egy 1261-es királyi oklevélben olvasható. A második tatárjárás révén elpusztult Sátorelő falu, helyére új település épült, egy 1291-es oklevélben már Sátoraljaújhely nevet viselte.

A középkori Magyarország északkeleti régiójában a sátoraljaújhelyi vár meghatározó szerepet töltött be, mely az évszázadok alatt elpusztult. Az utóbbi években lehetett hallani arról, hogy töretlenül végzik az egykori vár feltárását. Végső formáját a XVI. század első felében nyerte el, de Sárospatak várának megerősítésével párhuzamosan a század közepére már felhagyták és rommá vált, a XX. századra pedig felszíni nyomai is eltűntek.

A vár 2007-től kezdődő feltárásáról, a munkálatokról és a távlati célkitűzésekről kérdeztem meg Ringer Istvánt.

Az Ön munkássága kiemelkedő a sátoraljaújhelyi és sárospataki vár kapcsán. Több publikáció, tanulmány is született az Ön tollából mindkét vár kutatásával kapcsolatban. Mesélne nekünk a régészeti feltárások eredményeiről és folyamatáról?

Megtisztelő, ha messziről mindez így tűnik, ám ebben azért érzek némi túlzást. A sárospataki várban számos kiváló régész elődöm tevékenykedett az 1960-as évek elejétől, s a sorstól kapott nagyszerű ajándékként éltem meg azt, hogy a nyomdokaikba léphettem. Középkorral és kora újkorral foglalkozó, pályakezdő régészként aligha tudtam volna ideálisabb helyszínt elképzelni a sárospataki Rákóczi-vártól, ahol szinte azonnal hozzáfoghattam az I. Rákóczi Györgyhöz köthető ágyúöntő műhely feltárásához.

A hatéves ásatást aztán szerencsés módon a feltárt maradványok helyszíni bemutatása követte, a létrejött kiállítás és bemutatóépület azóta is a vár egyik legnépszerűbb egysége. Szintén nagyszerű élmény volt a sárospataki újkeresztény kézműves udvar területén végzett kutatás. Itt egy relatív kis területen sikerült nagyon fontos leletanyagot és információt feltárni a habán fazekasságra vonatkozóan, mely aztán a téma nemzetközi kutatásának érdeklődésére is számot tarthatott.

A sátoraljaújhelyi vár feltárását 2008-ban kezdhettem meg, s immáron tizenhatodik éve szervezem és irányítom a munkálatokat. Ahogyan mondani szoktam, ez egy életfogytiglan tartó munka, titkon azért reménykedek abban, hogy nyugdíjig hátha belefér a befejezése. Az, hogy egy teljesen elpusztult, s a lokális köztudatból is kihullott, jelentős középkori vár teljes feltárását végezhetem, talán a legtöbb, amiről a pályaválasztáskor álmodozhattam.       

Ásatásvezetőként mindkét várnál kulcsfontosságú az Ön személye. Melyek voltak azok a legemlékezetesebb pillanatok, amikre szívesen visszaemlékszik?

Mindkét vár kapcsán rengeteget köszönhetek az egykori kiváló műemlékes kutatónak, Détshy Mihálynak, aki a sárospataki és a sátoraljaújhelyi vár vonatkozásában is óriási jelentőségű forrásfeltáró munkát végzett. Múzeumi irodámban egyetlen kép lóg csak a falon, az őt ábrázoló felvétel. Nagyszerű érzés volt, hogy a történeti forrásokból alaposan ismert, ám fizikai maradványokkal nem rendelkező sárospataki ágyúöntő műhely és a sátoraljaújhelyi vár romjai feltárulnak, az előkerült régészeti leletek mesélni kezdenek, s szó szerint élővé válik a történelem.

Mindét lelőhelyen megélhettem a primer felfedezés katartikus örömét: az ágyúöntő műhely romjaiból előkerült, I. Rákóczi György nevét tartalmazó öntőforma-töredék, vagy az újhelyi vár törmelékéből napvilágra került Pálóci-Rozgonyi címerkő első megpillantása valóban olyan élmény volt, amely örökké elkísér.  

A sátoraljaújhelyi vár múltjáról miket érdemes tudni? Mely eseményeket emelné ki?

Egy kevéssé ismert, ám annál fontosabb középkori emlékünkről van szó. Egy királyi alapítású vár, mely a pataki királyi erdőuradalom váraként épült meg a tatárjárást követően. Ez a terület IV. Béla fiának, a sátorelői vendégnépeket kiváltságokkal felruházó István ifjabb királynak, a későbbi V. Istvánnak a territóriuma volt. Kulcsfontosságú lelet a várból az ő pénzével keltezett építőáldozat.

A vár szerepelt a IV. Béla és István közötti fegyveres összecsapásokkal kísért családi konfliktusban is, aztán a királyi erdőuradalom felbomlása után magánföldesúri kézbe került. A pataki Perényi-család, majd a Pálóciak bírták, utóbbiak vélhetően rezidenciaként is használták, vagyis időszakosan lakhatták a várat. Utolsó birtokosa a sárospataki várat felépítő Perényi Péter koronaőr volt, aki egy ideig még építkezett Újhely várában is, ezt bizonyítja egy 1533-as vésett évszámmal ellátott kőfaragvány. Újhely végül a 16. század derekán indulhatott pusztulásnak, s a 20. század elejére már nem voltak felszíni maradványai.

Jelenleg min dolgoznak? Mik a távlati célok?

Ahogyan említettem, a vár feltárása még hosszú éveket, inkább évtizedet vesz igénybe, ám nagyon-nagy szerencse, hogy folyamatosan van lehetőségünk a kutatásra. A feltárással párhuzamosan a romterület örökségturisztikai fejlesztése is megkezdődött, melynek néhány eleme komoly indulatokat gerjesztett. A feltárt és konzervált falak fölé épült modern, acélszerkezetes kilátósétány sokak számára értelmezhetetlen és vizuálisan is zavaró, s mindez a közösségi médiatérben erős hullámokat vert.

A helyszíni tapasztalat ugyanakkor egészen más: aki felkirándul a területre, s felmegy erre a panorámasétányra, annak a véleménye döntő többségében támogató, elfogadó. Mindebből levonható az a nem túl bonyolult következtetés, hogy ahogyan a múltunkról, úgy a múltunk emlékeinek megőrzéséről és bemutatásáról sem gondolkodunk egyféleképpen. Ebben a helyzetben nincs is más feladat, mint a teljesen meddő és széttartó elméleti és gyakorlati viták helyett lejjebb tekerni az önérzetünket és tisztelettel elfogadni a miénktől eltérő szempontok érvényesülését is. Vannak, akiknek ez sikerül, s akadnak, akiknek sajnos nem.

Én magam Újhely kapcsán azt látom, hogy egy nagyon izgalmas régészeti feltárás itt is élővé válik, a hosszú évtizedek óta elhagyatott terület élettel telik meg, s megismerjünk egy nagyon fontos középkori emlékünket. A várból előkerült hatalmas mennyiségű régészeti anyag restaurálása is folyamatosan halad, s már tervezzük a 2024-ben nyíló, várról szóló kiállításunkat a Kazinczy Ferenc Múzeumban.

Nagyon szépen köszönöm az együttműködését, a türelmét és az idejét. Ringer Istvánnak a jövőt illetően sikerekben és eredményekben gazdag munkát kívánok!

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva