Kevés olyan szabadságszerető nép van a világon, mint a kozákok. A megzabolázhatatlan harcosok rövid idő alatt szép kis hírnevet építettek ki maguknak a sztyeppéken, nem alaptalanul. A túlerő, az ellenség fegyverzete nem érdekelte őket, annál inkább a dicsőség és a megfelelő mennyiségű vodka.
Maga a „kozák” szó a török qasaq szóból ered, ami szabad embert, kalandozót jelent. Pontosabban le sem lehetett volna írni a kozákokat. Tényleg azok voltak. A senki földjére menekült/vándorolt egyszerű parasztok, szökött jobbágyok, meg nem értett kisnemesek és kivénhedt zsoldosok tömkelege. A terület pedig valóban nem igazán tartozott senkihez. Ti szívesen laknátok egy olyan lakásban, ahol jobbról a lengyelek folyton buliznak, balról a krími tatárok döngetik a ház falát, míg feletted, az oroszoktól esnek le a vodkás üvegek és az örömlányok az erkélyedre. Ha ez nem lenne még elég, ez a három csoport rendszeresen össze is verekszik a lakásodban. Na ezért tudtak a kozákok letelepedni.
Az első ilyen harcos közösségek (meg kellett védeniük magukat a korábbi uraiktól, és az új jelentkezőktől is) a 15. században alakultak ki a Dnyeper és a Don környékén. A kozákok nem voltak előítéletes népség. Bárkit befogadtak, aki érdemesnek mutatkozott. Csak egy feltételt kötöttek ki. Muszlimoknak tilos! Aki megfelelt a szigorú követelményeknek, az onnantól kezdve kozák volt, nem orosz, nem tatár, lengyel vagy éppen német.
A kozákok saját maguk választották meg a főnöküket, a hetmant. A mindennapi életben nem volt nagy jelentősége a dolognak, de ha háborúra került sor (márpedig a kozákok szerettek háborúzni), akkor hallgattak a szavára. Minden kozák egyenlőnek számított. Annyira nagy egyenlőség és demokrácia volt, hogy egészen a 17. század végéig a rendes házasság és a család cikinek számított. A vértestvériség volt a divat és az elrabolt nők feleségül vétele. Maga a ceremónia annyiból állt, hogy mindkét fél kijelentette, hogy együtt vannak. A válás is hasonló elv alapján történt. Később, az évszázadok és az orosz behatás miatt teret nyert a normális család és házasság.
A különböző kozák közösségeket a lakóhelyükről nevezték el, például: zaporozsjei kozákok, doni kozákok, stb. Ezekben a közösségekben a fiúgyerekeket már 3 évesen rárakták a lóra, és ha tetszett, ha nem, meg kellett tanulniuk lovagolni. 5 éves korukra már profik voltak. Természetesen a fegyverforgatást is fejlesztették. Doni kozák hagyományok szerint minden felnőtté avanzsált ifjonc kapott egy lovat, egy lándzsát, egy kardot, egy muskétát, egy tőrt, két pisztolyt és 2-2 váltás nyári és téli ruhát a családtól. Ebből elég egyértelműen kiderül, hogy nem a termelési szektorban képzelték el az életüket. De mégis, mennyire voltak katona centrikusak? Nagyon! A 18 század végéig konkrétan meg volt tiltva a kozákoknak, hogy földet műveljenek! Ki tiltotta meg nekik, ha egyszer ilyen menők voltak?
Az oroszok és a lengyelek rögtön meglátták bennük a lehetőséget, és mind a két állam a magáénak akarta tudni őket. Az évek során úgy alakult, hogy a Dnyeper jobb partján élők a lengyeleket, míg a bal parton élők az orosz cárt szolgálták. Persze ez később változott.
De ne szaladjunk előre. 1552-ben Rettegett Iván kérte a segítségüket a tatárok elűzéséhez és a Volga környékének megkaparintásához. Aki szépen kér, az kap is! 170 év óta először nyertek a tatárok ellen.
1615-ben a zaporozsjei kozákok mindössze 80 hajóval az éj leple alatt behajóztak az oszmán birodalom fővárosába, Isztambulba. Sok törököt levágtak, és az egész kikötőt a földig rombolták. A következő évben Trapezunttal játszották el ugyanezt. Érthető módon a török szultánnak már kezdett elege lenni a kozákok tréfáiból. Az egész flottáját a Dnyeper torkolatához vezényelte, hogy ott beszéljék meg a dolgot, csakhogy a kozákok ezt megtudták. Ahelyett, hogy megmérkőztek volna az egész oszmán flottával, még egyszer meglátogatták az oszmán fővárost. Ezúttal a szultán palotájába is betörtek, felborították az asztalokat, megették az aszalt gyümölcsöket és szétszaggatták a párnákat.
A velenceiek így írtak ezekről a rettenthetetlen harcosokról:
„A zaporozsjeieket csak a spártaikhoz lehetne mérni, már ha a kozákok jobban szeretnék a józanságot.”
A kozákok vakmerőségéről és utánozhatatlan stílusáról több ezer oldalt is lehetne írni, de az egészet össze lehetne foglalni egyetlen egy levélben.
1675-ben IV. Mohamed úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne az Oszmán Birodalom határait kiterjeszteni a zaporozsjei kozákok területeire is. A támadás előtt küldött is egy levelet nekik:
“Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vigasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani.
Törökország Szultánja, IV. Muhammed”
A kozákok vagy nagyon rossz passzban voltak, vagy már pár üveg vodkát benyakaltak (ez azért valószínűbb), mert elég beszólósra sikeredett a válaszlevél:
„ A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!
Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földön és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom az anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen (szójáték, mert hónapot is jelent a „meszjac”), az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.
Aláírók: Iván Szirko ezred atamán és az egész zaporozsjei sereg.”
Bár a stílusuk hagyott némi kívánni valót maguk után, az azonban biztos, hogy a török szultán rögtön nem indított ellenük hadjáratot. Később is, az átmeneti sikerek után a kozákok heves ellenállása miatt inkább feladta az ukrán területeket.
Akit a levél tartalma jobban érdekel, az elemezve elolvashatja erre a linkre kattintva, a töriblog.blog.hu-n.
A kozákok imádták a szabadságukat és a jogaikat. Tisztelték a cárt és hűek maradtak a patriarchákhoz, de amennyiben úgy vélték, hogy valamelyest korlátozzák a szabadságukat, akkor baj volt. Nagyon nagy baj. Többek között ezért is pártoltak el teljesen a Lengyel Királyságtól, és csatlakoztak az Orosz Birodalomhoz, de erről majd egy másik cikk keretében. A lázadás a vérükben volt és szerették is őket. Persze volt, amikor nem jött össze, lásd Pugacsov.
A Pugacsov-féle lázadás annyiból volt jó, hogy utána nyerte el végső formáját a kozákság. Rengeteg kiváltságot kaptak (földterület; adómentesség; autonómia; stb), de kikötötték, hogy innentől kezdve csak az lehet egy közülük, aki annak született. A kozákok becsukták a kapukat.
Természetesen a kedvezményekért és a juttatásokért el is vártak pár dolgot. Elsősorban az orosz határvidéket kellett őrizniük, de akadtak más feladatok is. Szibéria nagy részének az elfoglalása hozzájuk köthető, de még az a kis pocsolya, a Csendes-óceán sem állította meg őket. Alaszkát is ők szerezték meg a cárnak.
Az orosz vezetést annyira lenyűgözték a kozákok tettei, hogy 1801-ben, I. Pál cár még India meghódítására is útnak indította a rettenthetetlen harcosokat, de sajnos a váratlan halála (meggyilkolták) véget vetett a küldetésnek. Kár, pedig biztos nyertek volna.
Érdekesség, hogy a perzsa sah-nak is volt egy kozák dandárja, ami gyakorlatilag egy utánzat volt, egy kozák mintára létrehozott lovas egység. A parancsnok mondjuk orosz volt.
1802-re a kozákokat minden tekintetben egyenrangú félnek tekintették az orosz hadseregen belül. Minden férfinek 30 évet kellett szolgálnia, 1875-től ezt 20 évre könnyítették. A napóleoni háborúk során több mint 50 000-en vettek részt, egységesített öltözetben és fegyverzettel. Előfordult olyan is, hogy gyalogosként, vagy tüzérként vetették be őket.
„Ha a kozákok az én seregemben szolgálnának, az egész világot legyőzhetném” – Napóleon.
Az I. világháborúban már 57 ezredet adtak ki. Ez 100 000 lovast jelent! A nagy világégés és az orosz polgárháború után a vörösek kerültek hatalomra. A kozákok jól megszívták a következő pár évtizedet, ugyanis ők a fehéreket, a cár mellett állókat támogatták. A vörösek kegyetlenkedései miatt lehetett az, hogy a II. világháborúban a németek felszabadítóként élték meg.
A Szovjetunió alatt igyekeztek elpusztítani a kozák kultúrát, történelmet. Ma ezeket egyre jobban elismerek. Putyin aktívan támogat minden olyan kezdeményezést, ami ezt az örökséget hivatott megőrizni.
Translator +X+
2015.11.17. at 17:37FYI Lehet megtanulni kifesteni, nemrég láttam:
irbis-miniatures.com/magazin/product/cossacks-writing-a-letter-to-the-turkish-sultan
Mr. Neutron
2015.11.17. at 19:42Ebben minden benne van:
http://www.youtube.com/watch?v=t74er5nTMHo
Казачему роду нема переводу!
🙂
A megvalósult amerikai ólom..
2015.11.17. at 19:46“Csak egy feltételt kötöttek ki. Muszlimoknak tilos!”
Európának is csak ezt az egyetlen feltételt kellene kikötnie mostanság..
kardiobaszkuláris
2015.11.17. at 20:31Kezdjük az elején: nincs olyan nép, hogy kozákok.
ősbölény
2015.11.17. at 22:23Azért a túlvilágon, majd ha odakerülsz, kérdezd meg Petőfit is a kozákokról…
kvadrillio
2015.11.17. at 22:33Ezekkel a gépekkel fogja szétbombázni Oroszország az Iszlám Államot…….ALFAHÍR.HU……A SZÁLLNAK A GÉPEK ÉS KÖZBEN…..CÉLOZNAK IS…PFFFFF !!!!
kardiobaszkuláris
2015.11.17. at 23:06vörösek – magyarul vörösök
A levelek fordítása pedig elég szar lett.
kardiobaszkuláris
2015.11.17. at 23:07@ősbölény:
Nincs túlvilág.
Tom Sinner
2015.11.17. at 23:44@kardiobaszkuláris: Megtapasztaltad, vagy csak mondták?
Arcade Macho
2015.11.18. at 00:40kozakokkal kapcsolatban erdemes meg megjegyezni hogy ugyanazt a harcmodort toltak mint a magyar huszarok, megis a huszar mint szo kerult be a koztudatba!
Magna cum laudeTigeri másztesz digrii
2015.11.18. at 07:35Nagyon jó írás.Fantasztikus egy nép volt egykor!:))
kuszanész
2015.11.18. at 07:46@kardiobaszkuláris: Pedig látod hogy vannak és voltak is…van egy magyar példa is a hajdúk!
Voznyák Pista
2015.11.18. at 10:06“Bár a stílusuk hagyott némi kívánni valót maguk után”
Miért ? Mi a gond a stílusukkal ? Szerintem teljesen rendben van. 🙂
A megvalósult amerikai ólom..
2015.11.18. at 11:56@Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Hasonlóak lehettek a hajdúk is nálunk..Nekik is volt vér a pucájukban. A híres Eszterházyakat például csak tegnap gyúrt grófoknak csúfolták..
Magna cum laudeTigeri másztesz digrii
2015.11.18. at 16:16@A megvalósult amerikai ólom..: Egyikről sem tudtam ilyeneket!:))
Nem gyenge srácok voltak.