A Sárkány Lovagrend
„[…]tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk…”
Az idei évi első cikkemben a blog nevétől eltérően nem a történelem egyik karizmatikus személyével foglalkozom, hanem rögtön huszonnéggyel. 1408. december 12-én alapította meg Luxemburgi Zsigmond második feleségével, Cillei Borbálával a Sárkány-lovagrendet.
A lovagrendek a keresztes hadjáratok után, és a spanyol reconquista hatására terjedtek el szerte a kontinensen, és azon túl is. Ekkoriban a rendek céljait a keresztény érdekek védelme, a gyengék oltalmazása, az erkölcsök tisztelete testesítette meg. Ez egyfajta életmódot jelentett a lovagok között, legyen az ispotályos, templomos, vagy a német lovagrend tagja. Téves az a hiedelem miszerint az angol Térdszalag Rend (1348) lenne az első király által alapított lovagrend. Valójában a Károly Róbert áltál 1326-ban életre hívott, majd később a tekintélyét vesztő Szent György Rend volt az első. A későbbiekben Zsigmond király által létrehozott Societas Draconistrarum már szinte a király belső bizalmas körét, hű alattvalóit, és az őt támogató nemeseket tömörítette egybe. Lényegében a király és hitvese feltétlen hívei kaptak benne tagságot, és a társaság enyhíteni kívánta a belső széthúzásokat is. A rend értéke, jelképrendszere is a már említett Szent György Lovagrendhez nyúlik vissza. Szent Margit mellett ő volt a védőszentjük és a társaság jelvényében is nagy szerepet kapott a sárkány. A hüllő, ami tekeredve a saját farkával folytja meg magát az önfeláldozás szimbóluma. Hátán a dőlt kereszt sokféle feltételezésre adott okot. ( A címerüket mindenki értelmezze a saját és az okkult jelképekben járatos elemzők szempontjai szerint! Ny.Gy.)
A társaság 24 fős belső körrel, és számos külső taggal kezdte meg a működését. 1401-ben a királyt nem magyar uralkodóhoz méltó viselkedése miatt Siklóson a nemesség egy része házi őrizetbe helyezte. Feltételezhetjük, hogy a rend az uralkodó támogatóinak a kiszélesítésére jött létre. De nézzük pontosan kik is voltak az alapító levél szerint a Sárkányrend tagjai, és milyen címeket viseltek. Lazarevics István , szerb despota, Cillei Hermann gróf, a király apósa, fia Cillei Frigyes, Garai Miklós nádor, Tamási János és Szántói Lack Jakab erdélyi vajdák, Stibor vajda, Maróti János macsói, Ozorai Pipó szörényi bánok, Szécsi Miklós tárnokmester, Corbaviai Károly főkincstartó, Szécsényi Simon főajtónálló, Corbaviai János főasztalnok, Alsáni János főpincemester, Lévai Cseh Péter főlovászmester, Csáki Miklós a korábbi erdélyi vajda, Bessenyei Pál és Pécsi Pál korábban Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánjai, Nádasdi Mihály székely ispán, Perényi Péter máramarosi főispán és Perényi Imre titkos kancellár és Garai János, id. Garai Miklós nádor fia. Ha megnézzük a listát, akkor még mindig szép számmal szerepelnek benne a királyt talán jogosan bezáró Garai-Cillei liga tagjai. Talán pontosan ezért, és az oszmánok elleni harc kiszélesítése miatt kaptak benne helyet olyan külföldiek, mint Ozorai Pipó, a szerb despota, majd a későbbiekben II. Vlad havasalföldi vajda is. (Ha tetszik a román történészeknek, ha nem „Karóbahúzó” Vlad is innen kapta a nevét. Ezzel hamarosan egy későbbi cikkben foglalkozunk.) A Sárkányrend hamar kinőtte az alapító levélben foglalt taglétszámot. Már 1409-ben V. Albert herceg későbbi magyar király és 23 osztrák főúr meghívásával a rend száma már a kétszeresére emelkedett. Az 1433-ban császári címet szerző Zsigmond király ezek után is számos koronás főt hívott meg a Sárkányosok közé. A rend kibővülésével a tagok külső és belső körökbe kaptak belépést. A belső körbe történő meghívás báró címet is jelentett, ők aranyból készült keresztről függő sárkányt viseltek, míg a külső körben lovagi címmel büszkélkedhetők csak egy sárkányt. Zsigmond király bevonta a rend jelképeit a saját szimbólumai közé, ahol rendszeresen alkalmazta a sárkány ábrázolását. Az 1437-ben bekövetkezett halálától a rend hanyatlásnak indult, annak ellenére, hogy az őt követő uralkodók egészen Mátyásig szívesen adományozták kitüntetésként a Sárkányos Lovagrend címeit, és kiváltságait.