Tokaj-Hegyalja Egyetem esszé- és novellaíró pályázat 2023 pályamű.
1382. Anjou Lajos, a lovagkirály megtért őseihez, elhagyta az árnyékvilágot. A királyi család mélyen gyászolt. Felesége Kotromanić Erzsébet itt maradt két kiskorú lányával, a tizenegy éves Máriával és a nyolcéves Hedviggel. Alig temették el Székesfehérvárott, egy nappal édesapja temetése után Mária fejére került a Szent Korona.
– Éjen a király!
Hangzott az egybegyűlt ország nemesei, s vitézei felkiáltása. Pusmogtak páran, miszerint szoknya került az ország élére, ezt nem tudták megemészteni. Apjának nem adatott meg, hogy fiúgyermekkel áldja meg a teremtő, az utódlás kérdése foglalkoztatta az uralkodót. Éppen ezért a lányát fiúsította és előkelő családból származó vőlegény választásával biztosította be utódlását a trónon, s mindkét ország elfogadta a nőági örökösödést. A törékeny alkatú kislány jogilag férfinak számít, mennyire különös a jogrendszer. Mária könnyeit visszatartva végig büszke tartással hallgatta a koronázási ceremóniát.
Viharfelhők csaptak össze a magyar hon felett. Lajos király életében hiába eskette fel az ország nemeseit, ők mit sem törődtek korábbi ígéretükkel. Hiába lett jogi úton rendezve az örökösödés, ha azt nem kívánták elfogadni. Az ország méltóságai elvárták, hogy uralkodójuk rátermett és kellően felkészült legyen. Mária még kiskorú volt, nem sajátította el a kormányzás minden csínját-bínját, ezért az anyakirályné vállalta a régensséget, s Garai Miklós nádorral együtt próbálták irányítani a nagypolitikát, mint majd látni fogjuk csekély eredménnyel. Erzsébet kormányzása és elhibázott döntései sajnálatos módon konfliktusokat generált, végül a végzetét, de ne rohanjuk ennyire előre.
Édesanyjuk árnyékában az Anjou-lányoknak nem volt beleszólásuk az események forgatagának formálásába. A magyar és lengyel nemesek is hangot adtak követeléseiknek. A magyar-lengyel perszonálunió volt Lajos király egyik nagy műve, amivel egyedülálló hatalom birtokosává vált a térségben, de mindez, amit egykor az Anjou-lányok édesapja felépített, az most egycsapásra szertefoszlott. A magyar urak Mária jegyesének, Luxemburgi Zsigmond megkoronázásához ragaszkodtak. A lengyelek a koronázás feltételéül szabták, hogy Mária jöjjön el Krakkóba és onnan uralkodjon. Az özvegy királyné viszont ebből nem engedett. Mindezt meghalván a lengyelek nem kértek se az Unióból, se Zsigmond személyéből, mondván német és cseh érdeket szolgálna, ráadásképpen az egészet tetézte az a polgárháborús hangulat, ami érződött a levegőben.
– Alkudoznak a főurak, mint vásárban a jószágra szokás! – fakadt ki Hedvig.
– Egyet se félj, leányom! – próbálta nyugtatni lányát Erzsébet. – Meglásd, a tenyerükön fognak hordozni a polyákok. Ezt meg kell tenned, ezt követeli meg a hazád!
– Idegen leszek egy idegen országban. – mondta elkámpicsorodva Hedvig, aki még nem is sejtette, hogy ekkor látja utoljára rokonait.
Patthelyzet alakult ki, de végül az anyakirályné kényszeredve, de engedett, s lányát, Hedviget küldte Krakkóba, akit jogi értelemben Lengyelország királyának koronáztak meg és a korábbi házasságát felbontották. Habsburg Vilmos helyett egy pogány agglegényhez, a keresztséget felvevő litván Jagelló Ulászlóhoz ment feleségül Hedvig. Az ekkor tizenegy esztendős lány férje háromszor annyi idős, mint ő maga, s mindezt tetézi, hogy még beszélni sem tud vele.
Hedvig, aki Lengyelhonban Jadwiga néven ismert, nem csak szépségéről volt híres, de széleskörű műveltségének és párját ritkító talpraesettségének köszönhetően példátlan népszerűségnek örvendet. Úgy tartják, hogy tündöklő szépsége olyannyira megbabonázta a pogány Jagellót, hogy az ő kezéért cserébe hajlandó volt felvenni a keresztséget, aminek köszönhetően létrejött a Lengyel-Litván Unió, és vette fel a keresztséget Európa utolsó pogány állama. Közreműködésének köszönhetően nem csak az állami életből vette ki részét, de nevéhez köthető a művelt egyházi személyek oktatása is. Szívén viselte a rászorulók, a szegények és az árvák sorsát, próbálta enyhíteni a parasztság nyomorát, kórházakat látogatott, ahol ápolta a betegeket.
Már életében legendák születtek a jámbor és szent életű királynőről. Egy vízbefúlt fiú holttestét köpenyével takarta le. A tömeg először meglepődött tettén, végül meghatódott, amikor Hedvig megsiratta az özvegyasszony fiát, akiről később kiderült, hogy a rézművesek céhében dolgozott. Bár a ruha megkopott, de foszlányait a céh zászlajának választotta, ezzel is lerótták tiszteletüket szeretett királynőjüknek. Egy másik történet is ekkortájt szökkent szárba, mikor Krakkóban a templom építésekor egy elcsüggedt kőművest megsajnált. A férfi elecsetelte a királynőnek szívfájdalmát, miszerint a felesége nagyon beteg, de orvosságot nem tud venni neki, és ha ez még nem volna elég gond, akkor még ott a sok gyermeke, akiket etetni kell. Hedvig lenézett a földre, s megcsillant lábbelijének az arany csatja. Egy megmunkálás alatt álló kőre támaszkodott és leszedte cipőjéről a csatot, amit átadott a szegény embernek. A kőműves ahelyett, hogy elsimította volna a láblenyomatot a frissen száradó kőről, abban az állapotában meghagyta és beépítette. Ez a kő a mai napig ott áll a waweli katedrális oldalán.
Várandós lett Hedvig. A nép és a király is mind örültek a fejleménynek, azonban a királynő ágynak esett. A királyi palotát elárasztották a környéken lakók. Parasztok és városlakók egyaránt aggódtak királynőjük sorsáért. A lengyelek szeretett királynője, akire szentként tekintettek, földi pályafutása korán véget ért. Gyermekágyi lázban hunyt el huszonnégy évesen, s újszülött csecsemője is meghalt. Mély, fájdalmas gyászba borult egész Lengyelország. Bár kilépett az árnyékvilágból, teste a waweli katedrálisban lett eltemetve, de a lelke tovább él a lengyel nép szívében, s majd csak évszázadokkal később történik meg szenté avatása.
Ez idő alatt Máriának nem volt semmibe sem beleszólása idehaza. Édesanyja meggondolatlan lépéseivel egyre jobban magára, és lányára haragította a népet. Erzsébet ki akarta zárni Zsigmondot, Mária jegyesét az uralkodásból, és más vőt szemelt ki lányának.
– Zsigmonddal a házasságot nem lenne szabad felbontani, zúgolódni fognak az urak. – intette Mária az anyját, de hasztalan.
– A teremtőhöz megtért nővéred, Katalin korábbi jegyese ígéretesebb szövetségnek bizonyul. Rád esküdtek fel a főurak, nem a német-római császár fiára!
Nagyobbat nem is tévedhetett volna a régenskirályné. Zsigmond sereggel érkezett és olyan nyomást gyakorolt Erzsébetre, aki szorult helyzetében mit sem tehetett, bele kellett nyugodnia Zsigmond és Mária házasságába. Időközben egy trónkövetelő is zökkenőmentesen kelt át az országon és elérte, hogy Mária lemondjon a trónról. Amilyen könnyen jött, ugyanolyan könnyen elillant hatalma, kérészéletű uralkodása csak ötvenöt napig tartott. Zsigmond nem volt idehaza, már korábban elhagyta a budai udvart, távolról figyelte az eseményeket és várt.
A trónkövetelő, Durazzói Károly merénylet áldozata lett, aminek a hátterében Erzsébet és Garai Miklós nádor állt. A gyilkosság csak olaj volt a tűzre, a délvidéki urak lázadása oly hatalmassá vált, amivel senki sem számolt. Nem voltak hajlandók elismerni a leányági örökösödést, és ami azt illeti Zsigmondot sem fogadták el. Ők voltak azok, akik bátorították Károlyt, hogy foglalja el szerintük az őt megillető trónt, de végül csúfos véget ért az elképzelésük. Erzsébet és lánya, Mária csillapítani, sőt mi több, jobb belátásra akarták rábírni az elégedetlenkedőket, ezért a Délvidékre utaztak, de azt nem gondolták, hogy ez elhamarkodott és botor gondolat.
Megkeseredtek Mária királynő napjai. A hintóra támadtak a felkelők, artikulálatlan hangon üvöltöztek, bosszúszomjasan rontottak rájuk. A nők a hintóban halálra rémültek, sikoltoztak, egymást átölelve reszkettek, mint a nyárfalevél. A túlerővel szemben alulmaradtak védelmezőik és a szemük láttára fejezték le őket, köztük a nádort is, aki hősiesen tartotta távol a megvadult, felbőszült tömeget az asszonyoktól. A nők fogságba estek, Novigrád várába hurcolták őket, ahol szigorú őrizet alatt voltak. Ha mindez nem volna elég, Máriának végig kellett néznie, ahogy megfojtják édesanyját.
Teljesen kiborult, mardosta a düh és a méreg, hogy egy magatehetetlen lány, és semmit sem tehetett, hogy mindezt megakadályozza. Ez volna számára a vég? Fogolyként fogja leélni életét vagy vele is végezni fognak a bitangok? A várakozás kezdte felőrölni. Nem telt el úgy nap, hogy ne imádkozott volna buzgón, jelenlegi helyzetében más egyebet nem tehetett. Hónapok teltek, lassan több mint fél év is elmúlt, s már-már kezdett beletörődni sorsába Magyarország megkeseredett királynője. Aztán egy halovány reménysugár csillant fel, mintha imái meghallgatásra találtak volna.
Zsigmond támogatottsága egycsapásra megnőtt. Az anyakirályné meggyilkolásával elvetették a sulykot, ami Zsigmond malmára hajtotta a vizet. A magyar és horvát nagyurak is mellé álltak. Sereggel érkezett, s bár a velenceiek szabadították ki Máriát, aki újra találkozhatott férjével, de ekkora már, mint megkoronázott uralkodóval állt vele szemben. Könnybe lábadt a szeme, hogy ismét férjurával lehet, aki mellett biztonságban érezhette magát. Bár úgy tűnhetett, hogy ennyivel megelégedett, de ez nem jelentette azt, hogy felejtett volna az elkövetkezendő évek alatt. Ahogy telt-múlt az idő le akarta zárni a múltat. Kegyetlenül elbánt anyja gyilkosával, de hogy milyen súlyos büntetésben részesült, nos azt nem részletezném, elegendő csak annyi, hogy revansot vett. Bár lelke megnyugodhatott, mert bosszúja beteljesült, de ez nem vigasztalta, mert édesanyját már nem támasztja fel senki és ez mélységesen elszomorította.
Egyetlen vigasza szeretett férje volt, aki mellett társuralkodóként, másnéven királynéi státuszba került, de ez egy cseppet sem zavarta. Fontosabb volt, hogy kölcsönösen szerették és tisztelték egymást, kettejük kapcsolata harmonikus volt. Gyermekkoruk óta együtt nevelkedtek, így volt ideje kiteljesednie a szeretetnek. Szerencsésnek mondható kapcsolatuk, mert ahogy tehették mindig együtt töltötték idejüket kivéve, ha hadjárat miatt kellett különválniuk, de azok pár hónapnál nem tartottak tovább. Házasságuk tizedik esztendejében járunk, amikor örömteli hírt kapott a király.
– Felség! Mária királyné áldott állapotba került az úr akarata szerint!
Madarat lehetett volna fogatni Zsigmonddal, egy pillanatra nem az ország gondjaival foglalkozott. Eljátszott a gondolattal, hogy teljesül minden férj kívánsága és apa lesz, sőt trónörököst fog szülni az ő szeretett felesége. A király ennek örömére vadászatot rendezett. A Vértes sűrű erdeiben mentek vadat hajtani. Pompás állatokat sikerült lőni, nagy ünnepség fog kerekedni. Aztán bekövetkezett a baj, de még milyen. Mária, aki elkísérte férjét a vadászatra baleset áldozatává lett. A ló elesett vele, maga alá temetve a várandós királynét. Az ekkor már több hónapos terhes nőnél megindult a szülés, de a vérveszteség miatt se ő, se a gyermek nem élte túl. A vadásznép elszörnyedt a látványtól, a király ordítani tudott volna fájdalmában, annyira megrendült. Nem lett ünnep, nem lett vígasság, csak kín és halál volt.
A sors furcsa fintora, hogy úgyszintén huszonnégy évesen és szintúgy gyermekét várva távozott el Magyarország királynője az élők sorából, mint ahogy majd négy év múlva húga, Hedvig, de róla már esett szó. Mária halálakor Zsigmond ugyanúgy tisztelte feleségét, mint életében. Eszményi példaképe, Szent László király nyughelye Váradon van, s nem véletlenül temettette el oda Mária földi maradványait. Későbbi feleségét, a hűtlenség vádjával meggyanúsított Cillei Borbálát Váradra küldte vezekelni első felesége sírja közelébe. Csupán véletlen volna? Semmiképpen! Halála után is szerette az ő Máriáját.
Ily szomorú a tiszteletreméltó Anjou-lányok története, akik megérdemelték volna a jobb sorsot, de nem kapták meg. Talán rossz csillagzat alatt születtek? Ha nem kislányként kerültek volna királyi titulusba, akkor nagyobb beleszólásuk lett volna az események formálásában? Ki tudja, de kár is ezen rágódni. Mária és Hedvig, két testvér, két ország királya, két különböző történet, s mégis azonos végzet.
Ha többet szeretnél megtudni Hedvig királynő életéről, a nevére kattintva ezt megteheted.