Audie Murphy

Mindenkinek ismerős Amerika kapitány neve, aki egy satnya kis fiatalemberből lett egy szuperkatona, a fél világ megmentője, a gonosz nácik legyőzője. Személye természetesen csak kitaláció, egy képregényben jelent meg először és vált ismertté a neve az 1940-es években. De ha kellett volna egy „minta”, egy személy, akinek az életét, tetteit felhasználva gyúrhatták volna meg a kapitány életrajzát, nem találhattak volna jobbat Audie Murphy-nél jobbat. Ő volt az amerikai hadsereg „legjobban kidekorált” katonája, aki annyi kitüntetést kapott alig két év alatt, hogy még felsorolni is nehéz lenne mindegyiket, szám szerint 33 kitüntetés került az egyenruhára, ami azért nem kis teljesítmény.

Audie Murphy Texasban született 1925-ben, egy ír származású, 12 gyerekes család 7 gyermekeként. Ez a kettő már magában egy érdekes kombináció azért azt jegyezzük meg. Egyrészt maguk az írek igen keménykötésű konok emberek voltak, akik elbírtak minden nehézséggel, nem riadtak vissza semmitől és senkitől, ami leginkább az angolokkal való évszázados szembenállásuk és harcuk következményeként alakult ki. Ehhez jön a texasi emberek szabadságszerető, fegyverszerető szintén kemény mentalitása, elég ha Alamo-erődjének hősiességére, meg a mexikóiakkal való háborúra gondolunk, ahol nem cicóztak a texasi emberek. Így nem is kell csodálkozni azon, hogy amikor az apja lelépet, a fiatal tinédzser cselekedett. Azon nyomban otthagyta az iskolát és inkább munkát vállalt, hogy családjának segíteni tudjon. Volt, hogy vadászni ment el puskájával, hogy legyen mit enni a családnak. Talán ezek miatt lett magányos gyermek akit időközönként hangulatingadozások is jellemeztek. Volt, hogy napi egy dollárért gürcölt egy gyárban, de dolgozott áruházban és benzinkutasként is. 1941 fekete év mind az USA mind az ő életében. Ebben az évben az első csapás az, amikor meghal az édesanyja, és árva lesz belőle, és erre csak rátesz egy lapáttal az, hogy decemberbe a japán támadás után az USA belép a második világháborúba. Jól nevelt texasiként egyből tudja mi a dolga, rohant is a toborzóirodába. Itt azzal kellett szembesülnie, hogy egyrészt egy satnya vézna fiú néz vissza a tükörből, aki meg akárhogy számoljuk még csak mindössze 16 éves, így pedig csak jól kiröhögték magukat rajta a toborzóiroda dolgozói. De azért megpróbálta az összes opciót, így megfordult a tengerészgyalogság és a légierő irodájában is. De nem adta fel a kis konok srác, nővére segítségével szerzett hamis papírokat is, hogy legalább a kora ne legyen már gond. Az események és a háború előrehaladtával már minden golyófogóra szüksége lett az amerikai hadseregnek, így erőfeszítését siker koronázta, 1942 nyarán beléphetett 17 évesen az amerikai hadseregbe.

Az alapkiképzés után egységével Európa felé vette az irányt, Marokkóba küldték. Az első harci bevetés, amiben részt vett, Szicília szigetének megtámadása volt. A szövetségesek számára ez volt az első igazi próbatétel, ahol ellenséges tűzbe kellett partra szállni, és pár elit német hadosztállyal szemben kivívni a győzelmet. Első harci tapasztalatát, mint felderítő járőr szerezte meg, ahonnan két olasz hadifogoly tisztel érkezett vissza. Betegség miatt kiesett pár napra, a malária ágynak döntötte, de amint lábra tudott állni egyből csatlakozott társaihoz, és már félig gyógyultan részt vett Palermo, a sziget legnagyobb városának elfoglalásában, ahol egy német géppuskafészek likvidálásával tette le a névjegyét.

A következő állomás Itália lett az ifjú katona életében. A szövetséges erők Salernó térségében szálltak partra 1943 szeptemberében, és indultak meg a harcok magáért a félszigetért. A Volturno-folyó völgyében újfent felderítő küldetésre küldték két társával egyetembe. A németek lelőtték az egyik társát, ami nem tetszett neki, így megmaradt bajtársával nem hagyták annyiban a dolgot, aminek meg is lett a következménye. Öt német halott és egy elpusztított géppuskafészek volt aznapi teljesítménye. Októberbe inkább egyedül ment el felderíteni, ami újabb 3 német halottat, és 4 foglyot jelentett. Decemberben elő is léptették őrmesternek, 1944 januárjában pedig már törzsőrmester lett belőle. 1944 márciusában már Anzio térségébe találjuk társaival. A szövetségesek itt próbálkoztak azzal, hogy a sziklaszilárd német védelem hátába partra szállva, dűlőre vigyék a dolgot Itáliában. A gyenge amerikai parancsnokok tétovázása, és a németek gyors reagálása mentette meg ekkor a helyzetet, és nem lett így a támadásból katasztrófa a német hadsereg részére. 1944 márciusában a szakaszával egy tanyán húzta meg magát pihenni, amikor megzavarta őket egy német tank a pihenésben, és szétlőve a tanyát, a szakasz több tagját elintézte, akik vérbe fagyva feküdtek a romok alatt. Murphy kikúszott a romok alól és egy puskagránátot felhasználva egy jól irányzott lövéssel elintézte a tankot. Tettének jutalma lett a bronzcsillag kitüntetés, de ő nem a plecsni miatt harcolt, az hidegen hagyta, főleg, hogy volt már ekkor neki 1-2, és még hol volt a vége. Felderítő járőrként azért még hozta a szokásost párszor még, mindig pár halott és pár fogoly jelezte, hogy merre járt egységével. Részt vett még a bevonulásban Rómába, de azután elvezényelték Franciaországba.

1944. augusztus 15-én a szövetséges erők egy új támadással akarták a Franciaországért vívott csatát mielőbb lerendezni, ezért Dél-Franciaországban is támadás indult. Egységét már az első napon német támadás érte egy géppuskafészek jóvoltából, ami újabb két német halottat eredményezett, és egy újabb elpusztított német állást. Egy háznál viszont két német katona kilépett, és messziről úgy tűnt, hogy meg akarják adni magukat. De ami annak tűnt nem az volt, így Murphy társa holtan rogyott össze egy lövés következtében. Murphy belépett a Bosszúállók csapatába ekkor, aminek az eredménye 6 német halott és 11 fogoly lett. Októberbe a Cleurie-folyó völgyében egymaga egy újabb német géppuskafészket intézett el, amiért újabb kitüntetés landolt a zubbonyán. Itt jegyezzük meg, hogy egy jó helyre telepített géppuskafészek felért 100 katonával. A magas tűzgyorsaságú géppuska képes volt nagy terület lefedésére, és akár több száz katonával végrehajtott támadást is meg lehetett akasztani egy ilyen állással. Már csak ezek miatt sem volt olyan könnyű, és igazán veszélyes vállalkozás volt egy jó géppuskafészek likvidálása. De Murphy számára ezek a mindennapok részei voltak, nem fél ő semmitől, és senkitől se. Három nappal az ominózus eset után már egy rádióval a kezében felvértezve irányította embereit gyilkos német tűzben, miközben német támadásokat vert vissza egymaga. 15 halott és 35 sebesült jelezte, hogy jól végezte a munkáját. Eredménye egy újabb kitüntetés meg a hadnagyi rang lett. Újabb pár nappal később szakaszát ezúttal német mesterlövészek vették tűz alá. Bekapott egy komoly sérülést a csípőjénél, de ez nem zavarta abban, hogy mindkét mesterlövészt likvidálja. Pár hetes gyógyulgatás után újra a fronton találjuk, de ekkor már 1945-t mutatott a naptár. Januárban egy 128 fős egység maradványával, 18 sráccal és pár M-10-el kellett megvédeniük egy területet, és az M-10-esek rögtön kiestek a játékból, amikor megérkezett egy túlerőben lévő német sereg, jóval több tankkal. Murphy azonban látta, hogy az egyik M-10-es gépágyúja még működik, csak annyi baja van, hogy lángokban áll, és tele van benzinnel. Semmi gond. Egy órán keresztül, a töltények elfogyásáig nyomta az aprócska, maláriás srác, szétszedve a németeket a lángoló benzineshordón csücsülve. Mikor egységéhez visszatért a lángoló M-10-es körül vagy 50 német halott feküdt már a mezőn szétszórva.

Ezért a tettért kapta meg a Medal of Honort, a Becsület érdemérmet, ami napjainkban is a legmagasabb katonai kitüntetésnek számít az amerikai hadseregben. Azok az amerikai katonák kapják, akik „az életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze a kötelezettségeken felül teljesítenek a fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során.” Mondanunk se kell, hogy nagyon is jogos volt, hogy megkapta ezt a kitüntetést.

Említsük meg azért, hogy ez a kitüntetés óriási értékkel bír az amerikai hadseregben. A hagyomány szerint minden más katona, rangtól függetlenül, köteles tisztelegni a kitüntetettnek. Minden kitüntetett különleges nyugdíj-kiegészítésben részesül, és 10%-kal több nyugdíjat kap.  Minden kitüntetett és családtagjai különleges vásárlási jogokat kap az amerikai támaszpontok kantinjaiban és áruházaiban, légi utazási kedvezményben részesül. Minden kitüntetett gyermeke felvételi nélkül bekerülhet bármelyik amerikai katonai akadémiára, Minden kitüntetett jogosult arra, hogy az Arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezzék örök nyugalomra. A katonai szabályzat emellett a kitüntetetteknek engedélyezi, hogy bármikor viseljék a díszegyenruhájukat. Egyszóval megbecsülik minden szempontból.

A háború végét Murphy már főhadnagyként fejezte be, és miután hazatért felvonulások, beszédek, bálok, bankettek következtek. Mindenki kíváncsi volt rá, hívták mindenhova. A háború pokla viszont még otthon is utolérte, poszttraumás stresszt diagnosztizáltak nála az orvosok. Esténként csak úgy tudott elaludni, hogy töltött pisztolyt rakott a párnája alá. Az orvosok egy rakat gyógyszert meg nyugtatót írtak fel neki, amikre egy idő után még rá is kapott, így amikor felismerte ezt, drasztikus megoldást választott. Kivett egy hotelszobát, ahova egy hétre bezárkózott, és így sikerült leszoknia a szerekről. A texasi Nemzeti Gárda tagja lett és ilyen minőségben szeretett volna menni, harcolni Koreába, de nem engedték ekkor már a hőst újabb háborúba. Talán a sok szereplés hozta meg hozzá a kedvet, ki tudja, de az tény, hogy a filmek világa felé fordult a világháború után. 1948-69 között 40 film és egy sorozatban tűnt fel, ezek jó része háborús vagy westernfilm volt. Részt vett életrajza, a To Hell and Back (lásd Sabaton videó) megírásában, és annak a filmadaptációjában is játszott, ami a Cápáig a legnagyobb bevételű filmsikere volt az Universal Studiosnak, pedig nem is ábrázolta teljes egészében a valóságot – néhány dolgot kivettek belőle, mivel féltek, az emberek nem hinnék el a dolgot.

Magánemberként két feleséget fogyasztott el, amiből az első alig két évig tartott egy színésznővel, de a második feleségével már élete végéig együtt maradt. Ebből a kapcsolatból két fia született a párnak. 1971-ben halt meg egy repülőgép szerencsétlenségben, amiben a két pilóta és mind a négy utas, köztük ő is, az életét vesztette. Sírja hova máshova is került volna, mint az Arlington-i katonai temetőbe, ahol mai napig az ő sírja a második „leglátogatottabb”. Az első helyen, ha szabad így fogalmazni, John F. Kennedy elnök található, csak ő „tudta őt megelőzni”.

Felhasznált és javasolt irodalom:

https://en.wikipedia.org/wiki/Audie_Murphy

http://www.imdb.com/name/nm0001559/

http://www.history.com/news/audie-murphys-world-war-ii-heroics-70-years-ago

http://www.arlingtoncemetery.mil/Explore/Notable-Graves/Prominent-Military-Figures/Audie-Murphy

http://www.nytimes.com/2013/06/21/us/audie-murphy-a-texas-hero-still-missing-one-medal.html

http://www.americainwwii.com/articles/audie-murphy-a-life-larger-than-legend/

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva