Báró ruszkai Dobó István élete során amilyen hamar eljutott a leggazdagabb arisztokraták körébe az egri diadalt követően, olyan hirtelen mélyrepülésbe zuhant a családi vagyon egy per miatt. Jelenlegi tanulmányban bemutatásra kerül a Dobó család birtokai, különösképp, amiket István szerzett, a birtokokon levő gazdaság, egyszóval a vagyoni helyzetük, amelyben István hathatós tevékenységét követhetjük nyomon.
Dobó Istvánt a XVI. századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakjának, hősének tekintjük, bár senki nem születik annak. Nevét elsősorban Gárdonyi méltán híres Egri csillagok c. művéből ismerjük, amiből minden bizonnyal mindenki tud idézni egy-egy sort. Jelen írásomban bemutatom az egri hőst, aki megközelítőleg 2000 emberrel verte vissza a török túlerőt.
A magyarság eredetét tekintve a turulmadárig vezetik vissza. A turul monda szerint Emesét álmában egy sólyom termékenyíti meg, s így születik meg Álmos és nemzetsége. Korábbi írásomban szó volt a csodaszarvas mondáról, amiben egyértelmű utalás volt, hogy őstörténetünk e szeletkéje erdős-ligetes, egyszóval az akkori sztyeppei környezetben játszódott le. A turulmonda is jellegzetesen sztyeppei területre vezet bennünket. Ez alapján eredetmondáink egy őshazát, s feltehetően két nép emlékét őrizték meg, de hogy miképp arra rövidesen választ kapunk.
Minden mondának és legendának van valóságalapja. Az idő hozzá tehet és szebbé teheti, de ha a mázat leszedjük, akkor felfedezzük miről is van szó. Bizonyára mindenki számára ismerősen cseng, miszerint Hunor és Magor vadászatuk során egy szarvasünőt üldöznek, aki elvezeti őket a meótiszi ingoványba, – Azovi-tenger környékére – ahol nyomát vesztik, végül letelepednek atyjuk tanácsára és hat év elteltével feleséget rabolnak maguknak, méghozzá Dula alán fejedelem két lányát. A monda keletkezésére és továbbélésére keresünk magyarázatot az alábbi tanulmányban.
Csalódnia kell annak, aki dicső hadjáratokról és uralkodói személyéről remélt több információhoz jutni. Sajnos, a világtörténelem egyik olyan személyéről lesz szó, akiről körülbelül két, legfeljebb három mondat maradt fenn korabeli kútfők tollából.
„Tisztelet adassék a nagy katonának, akinek nem adatott meg, hogy örömét érezhesse hősiességének.” Móricz Zsigmond gondolata a Nyugat hasábjain. Görgői és toporci Görgei (Görgey) Artúr, az 1848–49-es honvédtábornoka, aki olyan sikereket ért el, hogy a császár kénytelen idegen segítséget kérni serege ellen. Polgári végzettségét tekintve vegyész, és 1848 előtt e területen is kiemelkedő eredményeket publikált. Egy minden alapot nélkülöző megtiprott hírnév, mely a köztudatban sajnálatos módon az áruló címkével van ellátva.
Felbukkan egy rejtélyes, ám annál is érdekesebb vezér, akiről a Himnuszunkban is említést tesz Kölcsey Ferenc: „Őseinket felhozád, Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére.” A magyar köztudatban ismert Bendegúzról lesz szó, keveset lehet tudni Attila és Bleda (Buda) apjáról, de most kísérletet teszünk annak érdekében, hogy utánajárunk ki is lehetett.
A 4. század. Európa határvidékén, az Urál lábainál mozgolódnak a népek. Keletről vihar közeleg. Suttognak valami veszedelemről, mely mindent eltipor, ami az útjába kerül. Nevüket nem merik kiejteni, az ördög lovasainak tartják őket