A vikingek a középkor rettegett harcosai voltak közel két évszázadon keresztül, és sokak képzeletében ott is vannak a vastag fapajzzsal, éles fejszékkel vagy kardokkal hadakozó portyázó hajósok. A rettegget harcosok sem voltak viszont egységesek, voltak olyanok közöttük, akiktől még a sajátjaik is tartottak, és ezek közé tartoznak az ún. berserkerek (berszerkerek), akik irányíthatatlan, dühös, vérszomjas harcosok voltak, akik szinte valamiféle transzban harcoltak a csatákban
1162-ben járunk, amikor meghal a középkori magyar királyság egyik legjelesebb hadvezére, és kiváló uralkodója, II. Géza, akinek a halála meglehetősen sok problémát okozott a magyar történelem amúgy sem viharmentes középkori történetében. Gézának két fia is volt ugyanis: a rangidős III. István, de ott volt a fiatal öcs, III. Béla is. Azonban bonyolította a helyzetet, hogy Gézának két testvére is élt még: II. László, és IV. István.
Jelenkorunkban meghatározó a szórakozóhelyek iránti igényünk kielégítése, különösképp, hogy megannyi elfoglaltságot kereshetünk magunknak: mehetünk moziba, színházba, vagy akár egy diszkóba (ha létezik még olyan). A középkorban – bármilyen hihetetlen, szintén megvoltak a szórakozásnak a különböző platformjai. Haloween viszont nem volt, de hasonló mulatságok annál inkább.
V. Henrik 1413 és 1422 között ült az akkori Európa egyik legfontosabb trónján, az angolon. Tette ezt mind úgy, hogy 1337 óta az ország gyakorlatilag hadban állt a királyi Franciaországgal, az ún. „100 éves ” háborúban. Hatalomra kerülése korántsem volt problémamentes, mivel a korabeli források szerint korábban egy kicsapongó, részeges életet élt, mellyel szakítania kellet, miután tudatosult benne, hogy ő örökli a trónt.
A legutóbbi Árpád-kori törvények olvasottságán felbuzdulva azt gondoltam, ma valami olyasmit hozok nektek, amit a mindennapokban is használunk, de egyáltalán nem ismerjük az eredetét.Ha azt mondom, hogy asylum, talán sokatoknak a bőrszerkós igazságosztó, Batman jut eszébe, akiről ismét egy új filmet forgatnak Robert Pattisonnal a főszerepben.
Azt hiszem, ha azt mondom, hogy „tíz falvanként egy templom”, mint kifejezés, akkor ezzel az Árpád-kori cikkellyel mindenki találkozhatott. Azonban, ha szigorúan akarom venni a korabeli jogalkotási folyamatot, akkor érdemes szakmai szemmel vizsgálni a törvényeket. Kezdjük azzal a megállapítással, amivel egy kiváló középkorász hölgy, Jánosi Mónika is foglalkozott. A történész szerint – és ezzel jómagam is egyetértek; az István-korabeli dekrétumok aligha keletkezhettek az uralkodó hatalomra kerülésével egy időben.
Október 6-a az aradi vértanúk előtt való tisztelgés emléknapja, azonban mint minden történelmi eseménynek, ennek is vannak elfelejtett, vagy nem tudott részletei. Mielőtt bárminemű gondolatot szűrnék le a vértanúkról, pár kevésbé ismert tény, amely megnehezíti a nyomozásunkat: Ki is a felelős magáért a kivégzésekért?
Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom az idei pandémia, a koronavírus-járvány az egyik nagy kihívás, ami az emberiséget válaszút elé kényszeríti. De ahogy manapság is tanulunk a krízishelyzetekből, ahogy ma maszkot hordunk és igyekszünk túlélni egy mostanra már jóval ismertebb betegséget, ez így volt a középkorban is, azzal a kivétellel, hogy korántsem volt annyi gyógyszer – sőt, egyáltalán nem voltak
A trianoni békediktátum sok hatásként érte az egész magyar társadalmat. Nem volt olyan ember, vagy olyan réteg, amelyet nem érintett volna valamilyen mértékben. A veszteség okozta fájdalom olyan mélyen beleégett a magyarságba, hogy az napjainkig is ott van a zsigereinkbe. Mindenki halott már Trianonról, van róla véleménye, és sokaknak még valamilyen családi történet is színesíti az eseményről meglévő képet. József Attila 1922-es Nem, nem, soha! című verse találóan mutatta be az akkori emberek lelkiállapotát, és a visszavágás, a bosszú gondolata igenis sokak képzeletét mozgatta meg.
Ha azt mondom nektek, hogy dinasztikus temetkezőhelyek, talán okkal ugrik be többségeteknek; teszem hozzá nem is alaptalanul Saint Denis, vagy Westminster. A valóság azonban az, hogy a középkori királysírokat kutatva jóval színesebb temetkezési kultúrákra bukkanhatunk, ilyen Kasztília és León uralkodóinak egyik nyughelye, Szent Izidor közössége, Leónban.