A magyar harcos, katona vagy baka az idők folyamán rengeteg harctéren megfordult már. Hosszú időn keresztül katonanemzet voltunk. Hagyományainkhoz, hősiességünkhöz tartozik valami, amire a következő néhány írásomban szeretnék kitérni. Most nem egy személyt, vagy eseményt vizsgálunk, hanem azt, hogy mi tette még bátrabbá a harcost. A magyar „harci drogról”, a borról esik szó a továbbiakban.
Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, hogy mikor született, így marad a feltételezés -1508 körül. Édesapja Zrínyi III. Miklós, édesanyja Karlovics Ilona volt. A Subic nemzetség jeles tagja, akik már IV. Béla királyunknak is segítséget nyújtottak a tatárjárás alatt. 1347-től a zrini kastély után Zrínyinek kezdték hívni őket.
„Szemem fénye, szívem vére kedves fiam! Amit írtál tudomásul vettem, és megértettem. Te tudod azonban, hogy a mi családunk a bátorság szilárd talaján áll, s nekünk nem illik senkinek beszélni gyengeségről, és tehetetlenségről, mert ez gyávaság lenne tőlünk. Ilyen élet nekem nem kell. Amíg élek a pasa a várat nem kaphatja meg tőlem.” Zrínyi Miklós levele fiának, Györgynek. 1566 szeptember 5.
Nándorfehérvár 1456 nyarán csodával határos módon, magyar kézen maradt. De az ország másik oszlopa, Hunyadi János bevégezte a küldetését. A holló felemelkedett, kitárta a szárnyát, és útját állta az áradatnak. Bár a szétvert török haderő megfutott, még mindig keselyűk köröztek hazánk felett, és körülötte egyaránt.
„Azt hallottuk, hogy ha a magyarok egységesek lennének, az ország gazdasága lehetővé tenné, hogy megvédjék azt bármilyen ellenségtől. De a magyarok a világon a legrosszabb fajta, mindenki csak a maga hasznát nézi, és ha teheti, a köztulajdon zsírján hízik. Nem becsülik a többi országot.”
„ A harc kitört, a harc lefolyt,
Két bajnok úrfiak
Szilágyi és Hajmás , Sztanbulon
Rabságba juttanak.
„Rabság! nehéz lánc! hős karom,
Miért nem vagy te szabadon!” Vörösmarty Mihály: Szilágyi és Hajmási
A nagy történelmi tetteket valójában olyanok hozzák létre, mint akármelyikünk- az egyetlen különbség az, hogy van bátorságuk kulcsfontosságú döntést hozni egy nehéz pillanatban. Vannak ők az egyik oldalon, és vannak a krónikások, akik lejegyzik ezeket a pillanatokat az utókornak. A mai írásomban Galeotto Marzio és Antonio Bonfini szemén keresztül szeretném bemutatni a tisztelt olvasóknak Hunyadi Mátyás utolsó napjait. Kitérek a talján mesterek életútjára, hogyan kerültek a magyar királyi udvarba, a Mátyás számára végzetes virágvasárnapra, majd hogy ezek után mi lett a tollforgatókkal.
Ha elolvasunk egy művet, amit a szerző úgy jelölt meg, hogy – a magyar nép zivataros századaiból- akkor a harmadik versszakban találhatunk egy különösen sokat idézett mondatot. A mai írásomban szeretném bemutatni a tisztelt olvasóknak Hunyadi Mátyás és Bécs viszonyát, a király látogatásait, ott tartózkodását, a bevételét, és dicsőséges bevonulását. Fogjunk hát bele!
„Ki tudná elsorolni az ágyúknak, puskáknak, hadigépeknek és egyéb hajítógépeknek mérhetetlen tömegét, amelyet a király úr ellenséges erődítmények és várak rontására hadjárataiban magával szokott vinni?”Thuróczy János- A Magyarok Krónikája
1463 forró júliusában a magyar küldöttség hazaindult Bécsújhelyből. Talán a követség vezetője, Vitéz János volt a legelégedettebb, mert volt náluk valami, amit 23 évvel ezelőtt raboltak el Magyarországról. A III. Frigyessel kötött békénél is fontosabb volt, hogy a Szent Korona újra magyar kézbe került, és Hunyadi Mátyás hamarosan a választott királyból törvényes uralkodóvá léphet elő. De tudta Mátyás, hogy a koronázásra még várnia kell, mert a királyság egysége még nem teljes. Bosznia egy része és Jajca vára török kézre került. Előbb ezt kellett a királynak visszaszereznie…