Dzsingisz kán a birodalmát fiai között osztotta fel. Elsőszülött fia, Dzsocsi és utódai kapták az Irtis folyótól a Volgáig terjedő területen élő népek területeit, amit Kunországnak, Kipcsak Pusztának (perzsa forrásokban Desti Kipcsak) is neveztek, Dzsocsi Uluszaként ismert, amit az orosz források Arany Hordának írnak le. Az Irtis folyó volt a határ, attól nyugatra helyezkedett el Dzsocsi Ulusza, ami Batu idejében tovább terjeszkedett Kelet-Európa felé; Csagatáj, Dzsingisz másik fia a mai Kazahsztán délkeleti részét, valamint Nyugat-Dzsungáriát uralta.

Dzsocsinak tizenhét fia volt, akik közül Toka-Temür / Toqa-Timur leszármazottjáról, Urusz kán unokájáról lesz szó, aki a Fehér Horda /Ak Orda kánja volt. A XV. század elején élt Barāq kán (az egyszerűség kedvéért Barak néven fogom írni), aki hozzájárult a Kazah Kánság megalapításához. Az 1419-1428 közötti időszakban Barak ügyesen használta ki a politikai helyzetet és szinte azonnal bekapcsolódott a Horda trónjáért folytatott harcokba. Hatalma megerősítéséért folyamatosan konfliktusokba keveredett. Barak leszármazottjai egészen a XIX. század végéig uralkodtak a Kazah Kánság felett.

Az Arany Horda alkonya
A XV. század első két évtizede során Közép-Ázsiában két új török nomád szövetség megszületésének adott teret, amik az egykori Arany Horda maradványaira jöttek létre. Az első a Nogaj Horda (az Urál és a Volga folyó között élő kipcsak törzsek szövetségét jelentette), a második pedig az Üzbég Kánság, ami i.sz. 1420-ban alakult a Szír-darja vízgyűjtőjétől és egészen az Aral-tóig irányította a sztyeppei területeket.

Az üzbég területek legjelentősebb uralkodója ebben az időszakban Abu’l-Khayr kán volt, aki 1428-ig uralkodott. Nemcsak külső ellenségek, a mongolok veszélyeztették birodalmát, de belső ellenségei is akadtak ők nem mások, mint Barak utódai, Janibek és Kerei, akik később megalapították a Kazah Kánságot. A Kazah Kánság az Ak Orda, vagyis a Fehér Horda jogutódjának számít, ami folytonosságot jelentett a sztyeppén. Még mielőtt ennyire előre szaladnánk, nézzük meg az előzményeket.

Toka-Temür utódainak versengése
Az Arany Horda azon időszaka nagyon zavaros, amikor felbukkan Barak. Perzsa és türk nyelven írott források ugyan tesznek említést Barak kánról, igaz csak szórványosan. Tudvalevő, hogy 1419-ben tehető az első írásos megemlítése, amikor Edigü emír halálát követően az Arany Horda területéről a mai Üzbegisztán területére menekült, azon belül is Szamarkadba, a Timurida birodalom szívébe. Edigü halála után, 1420-ban az Arany Horda végleg felbomlott és a Toka-Temürtől származó dzsocsida-ág vette át a hatalmat a Hordában, személy szerint Ulug-Muhammed. Edigü korábban Timur Lenkkel lépett szövetségre Toktamis kán ellen. Az új kán a litván nagyfejedelem Vitold / Vytautas teljes támogatását élvezi, és uralkodásának viszonylag szilárdabb első éveiben a Timurida Sáhruhhal – Ulugh Beg apjával – is békés szomszédságban él. De már uralma első éveiben sem tudja hatalmát kiterjeszteni az egész Arany Hordára.
Szamarkadban Transzoxiana kormányzója, Timur Lenk unokája, Ulugh Beg fogadta Barakot, mint egykor Timur Lenk Toktamist és védőszárnyai alá vette. Ulugh Beg nem csak arról ismert, hogy a félelmetes nagy hódító, Timur Lenk unokája, a Timuridák harmadik uralkodója, hanem történetíró, költő, matematikus és korának kiemelkedő csillagásza is volt egyben.

1424-ben sikerült Ulug-Muhammedet elűznie az Arany Horda középső részeiről, később a Krímre is kiterjeszteni hatalmát. Hatalma kiterjedt az Ural és Volga folyó környékén, illetve a Volgai Bolgárország felett is.
Ulugh Beg támogatása ellenére a Horda keleti részén, az üzbégek területén vereséget szenvedett Barak. Edögej legidősebb fiának, Manszurral lépett szövetségre, akinek a segítségével végül sikerült legyőznie Olugh-Muhammedet, aki ugyanúgy igényt tartott az Arany Horda trónjára. Olugh-Muhammed szintúgy Dzsingisz kán unokájának, Toqa-Temürnek volt a leszármazottja, aki Vitold /Vytautas litván nagyfejedelemhez fordult segítségért. 1423 nyarán Barak legyőzte Ulugh-Muhammedet, megszilárdította hatalmát, elfoglalta Szarajt, a fővárost és az Arany Horda nagy részét, beleértve az üzbég uluszt is, amely alávetette magát neki, Manszurt pedig beglerbéggé nevezte ki. Olugh-Muhammed kiűzetett a Volga menti pusztákról és kénytelen volt Litvániába menekülni.
Azonban nem tétlenkedett Olugh-Muhammed, litván támogatással visszaszerezte trónját és 1426-ban kiűzte Barakot Szarajból, a Horda fővárosából. Barak ekkor kénytelen volt visszavonulni az Amu-darja és Szír-darja környékére.

Mindeközben megromlott Barak és Ulugh Beg szövetsége, amiatt, hogy Barak követelte Ulugh Begtől Sygnak városát. Sygnak jelentősége abban mérhető, hogy fontos kereskedelmi csomóponton helyezkedett el. Virágzó város volt, nagy épületekkel és mezőkkel körülvéve. A sztyeppén uralkodni csak Sygnak városának birtoklásával lehetett hatékonyan. 1427 nyarán nagy csata zajlott le kettejük közt. Hiába szárnyalta túl Olugh Beg létszámban Barakét, mégis Baraké lett a győzelem. Ennek ellenére nem ért el nagy sikert, mert nem tudta megtartani hatalmát, kénytelen volt visszavonulni. Ekkor szakadhatott meg Barak és Manszur szövetsége, aminek az lett a következménye, hogy Manszur nyíltan fellázadt Barak ellen. Eközben 1428. március 14-én levelében Ulug-Muhammed boldogan tudatja II. Murád török szultánnal, hogy hatalma ismét a régi az Arany Hordában.

Dr. Aybolat Kushkumbaev a kazakisztáni Eurázsia Egyetem történésze a 2024-ben megrendezett Kurultajon tartott előadásakor Barak kán végnapjait shakespeare-i drámához hasonlította. A korábbi szövetségesével, aki egyben az unokaöccse is volt, Manszurral megromlott a viszonya, az ő támogatásának köszönhette az Arany Horda trónját. A nagybátyja békítő szándékkal meghívta magához vendégségbe. Azonban a lakoma hamar véget ért, mert őt okolta a vereségek miatt, ami odáig fajult, hogy végül kivégeztette unokaöccsét. Barak kán egyedül lett nagy hatalmú kán. Manszur fivérei – Gázi mírza és Navrúz mírza -, amint megtudták, hogy mi történt, megszöktek. Barak azonban sanyargatta nem csak a Manszurtól szerzett nemzetséget, de a többit is, így a nép java részét rákényszerítette a menekülésre. A nemzetségek vezetői háborúra készülődtek és egy feljegyzés szerint, „megesküdtünk, hogy amint a két sereg egymással szembe kerül, rátámadunk Barak kánra, és bosszút álljunk urunkért, Manszúrért!” Manszur fivéreinek bosszúja végül beteljesült, a csatát megnyerték és megölték Barakot. Erre mondják, hogy ki kardot ránt kard által vész el. Van egy monda, miszerint Körlevüt Magrib bég sebesítette meg Barakot, s mikor megünnepelték a győzelmet ezt énekelte: „Barakot meglövő ujjaim, mézsört kíván torkom!”
A helyszín, ahol meghalhatott Barak kán Kushkumbaev szerint Délnyugat-Kazahsztánon belül valahol az Ural folyó és az Aral-tó közötti területen kellett, hogy legyen, a Kaszpi-tenger északi partjának a keleti csücskénél. Máshol Mogulisztán van feltüntetve halála helyszínéül.

A térképen azt a két helyszínt jelöltem nagy vonalakban, ahol Barak kán meghalhatott, a két terület közötti táv meghaladja a kétezer km-t. A pontos feljegyzések hiánya miatt nehéz meghatározni, hogy mégis hol lehetett.

forrás: qalam.global
Barak kán öröksége
Az Arany Horda kánjának, Barak kánnak 1428-ban bekövetkezett halála után azonban az Arany Horda feldarabolódott, és maga a Fehér Horda az Üzbég Kánságra és a Nogai Hordára oszlott fel. Ehhez hozzájárult az is, hogy Vitold litván nagyfejedelem 1430-ban meghalt, ami miatt Ulug-Muhammed helyzete ingataggá vált. A litván hatalom gyengülésével, a tatár erők szétaprózódásával Moszkva esélyei megnőttek, hogy Kelet-Európa legnagyobb hatalmává váljék.

forrás: wikipedia.org
Barak utóda, Janibek/Dzsanibek (ur. 1473-1480) Kerey kánnal (ur. 1465-1473) együtt fellázadtak Abu’l-Khayr üzbég kán ellen, aki a mai Kazahsztán nagy részét uralta. A két unokatestvér végül együtt alapították meg a szuverén Kazah Kánságot 1465-ben. Barak utódai egészen 1847-ig uralkodtak, amikor az Orosz birodalom uralma alá hajtotta a Kánságot és ezzel a mozzanattal meg is szűnt önállósága.

In: insiderecent.com
Erről az időszakról készült is egy sorozat. A kazah gyártású tévésorozat a Kazah Kánság 1465-ös létrehozásához vezető viharos eseményeket dramatizálja. A 10 részes történelmi eposzt az elismert rendező, Rustem Abdrashev készítette.
Kazakh Khanate: The Golden Throne (2019) hivatalos előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=JSH7a8mNyx0
Felhasznált irodalom:
Deepak Jayaraj Kerals: Kazakh Nomadism and the rise of Kazakh Khanate in the 16th century. In: Proceeding of the Indian History Congress. Vol. 79 (2018-2019)
Göncöl Csaba (2024): ʿAbdu l-Ġaffār Qırımī ʿUmdetü l-aḫbār ’A hírek lényege’ című krónikájának helye az Arany Horda historiográfiájában. Doktori értekezés. Szeged.
Parunin A. V.: Barak kán politikai életrajza.
Parunin A. V.: Barak kán halála.
Vásáry István (1986): Az Arany Horda. Kossuth Kiadó. Bp.