A „történelem faszagyerekei” 2014-ben indult a
blog.hu oldalon, annak egyik blogoldalaként,
azzal a határozott céllal, hogy a széles közönség
számára is érthető módon mutasson be érdekes
történelmi személyiségeket, történéseket. Az oldal
megszületésével egy időben létrejött egy Facebook
oldal is, ahol a megjelent cikkek mellett
történelmi témájú mémek, hírek, érdekességek,
videók kerültek megosztásra. Az elmúlt 10 év alatt
az oldal sok fejlődésen, változáson ment keresztül,
de ami a legfontosabbnak tartunk, igazán ismertté
is vált a történelmet kedvelők körében. Az oldalon
az alapítás óta közel 300 cikk, novella, interjú
jelent meg különböző szerzők munkája nyomán.
Ezek felölelik a magyar mellett a világtörténelem
minden korszakát, és több tízezres olvasottságot
elért cikkek is találhatóak szép számban az
oldalon. Külön öröm volt számunkra, hogy
vannak olyan cikkek, amelyek esetében a Google
keresőjébe az első helyek egyikén is
megtalálhatóak.
Íratkozzon fel a hírlevelünkre!
Sátoraljaújhely, Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye,
Magyarország
+06 (30) 591 6787
utravalotortenelem@gmail.com
„Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ösi hírnevének,
Hej! csak úgy böngész már valamit – mesének.
Engem is a bánat megviselvén zordul,
Vígaszért hő lelkem a multakba fordul;
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
Mit az élet megvon, megadják a holtak.”
Arany János: Toldi szerelme első ének
“Nem a székely, nem is Laczfi,
Kit Isten soká megtartson;
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg,
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél.”
Arany János: Szent László
„ Ő az én juhaim pásztora, és akárhová bújt is, a szakállánál fogva rángatom elő, hogy megbüntessem.”
A fenti mondat 1330 őszén hangzott el Károly Róbert királyunktól, amikor Basarab havasalföldi vajda megbüntetésére indult. A hadjáratnak magyar szempontból katasztrofális vége lett a Kárpátok egyik szűk kopár völgyében.
„[…]tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk…”
„Mi – úgymond – ma Isten segítségével a Duna révén Bolgárországba átkeltünk és Görögország legszélső határáig nyomulunk elő. Isten segítségével kísérletet teszünk, hogy a keresztény népeket a török járom alól felszabadítsuk, és a törököket Európából kiűzzük. Reméljük, hogy ez sikerülni fog nékünk; mert a pogányok kiűzésére számos keresztény király és fejedelem tetemes segítséget ajánlott föl. Ti pedig imádságaitokkal kérjétek Istent, hogy nevének dicsőségére és a kereszténység vigasztalására nekünk diadalt engedjen.”
„ Ha nem kínálnak békét méltányos feltételek mellett, akkor erős lélekkel kell elviselnünk a ránk nehezedő külső és belső bajokat, és ezerszer inkább vállalni kell a külső veszélyt, minthogy az ország méltatlan békefeltételekkel megcsonkíttassék, kisebbíttessék. Sem örökre, sem átmenetileg a haza testéből elszakítani egy darabot sem engedünk. Nem tűrjük, hogy az az ország, amelyet meglehetős hatalomban vettünk át dicső őseinktől, méltánytalan békefeltételek miatt csonkíttatást szenvedjék. Nem létezik nagyobb gyalázat számunkra, mintha azt az országot, amelyet elődeink példája szerint gyarapítanunk kellene, nemtörődömségből és kishitűségből napról napra gyengítünk. A háború folytatása tehát a békének több reményével biztat, mint az olyan béke melyet ilyen drágán, az ország részeinek elszakítása árán kellene megvásárolnunk. Ilyen béke nekünk nem kell! Erőnk, fegyvereink, és minden tudásunk révén igazságosabb, méltányosabb békét fogunk kiharcolni magunknak. „ Hunyadi János leve Ulászló magyar királynak 1442 Kisasszony (augusztus) havában
„Higgyétek el, bajtársaim, semmiféle vakmerőség nem késztetett volna arra, hogy ezzel az irdatlan tömeggel szembeszálljak, ha a szükség nem kényszerít rá, ha nem önt belém reményt hűségetek és virtusotok, amely régóta ismerek, és nem lelkesít elsősorban Jézus Krisztus kegyelmes lelke, aki minket szánt e szent katonáskodásra, és azt akarta, hogy nevéért a ti jobbotok álljon bosszút. „ Bonfini
A 1440-es év nyár eleje ismét rosszul kezdődött a déli határra rendelt magyar csapatoknak, akik a várakban, erődökben teljesítettek szolgálatot. II. Murád szultán immáron a magyar végeket vette támadás alá világhódító seregével. A török csapatok az év tavaszán meg is érkeztek egy város alá, amit ők úgy neveztek: a mennydörgés kapuja.
Az elkövetkező néhány cikkemben a magyar határvédelem egyik legdrámaibb, és egyben egyik legdicsőségesebb fejezetét szeretném bemutatni a kedves olvasóknak. Az 1439-1443-as időszak a magyar történelem páratlan fejezete, amikor a holló felemelkedett, kitárta a szárnyát, és megállította az Oszmán áradatot.
„Tizennyolc alkalommal mérkőzött meg a törökkel, és mindannyiszor győzött. Oly nagy dicsőséggel végezte a dolgát, hogy a törököt már a neve hallatán rémület szállta meg, és hosszú idő kellett ahhoz, hogy elfelejtse ki volt Pipo.” Poggio Engel