Harald Sigurdsson neve sokaknak ismeretlenül csenghet, pedig menőségéhez kétség sem fér. Ő volt azon viking királyok egyike (ráadásul az utolsó is), akiben a portyázó, öldöklő, fosztogató lét minden szépsége egyesült. Fiatalkorától kezdve egy jóféle csatát sem hagyott ki. Kalandos életében még a híres Varég Gárdában is harcolt.
Timur Lenk nevét viszonylag kevesen ismerik, nem sok olyan volumenű uralkodó létezett, akit hódításban csak Nagy Sándor tudott lekörözni. Kegyetlen mészárosként városokat tett a földdel egyenlővé, sokszor a lakosokat föld alá juttatva. A kíméletlen hadúr lét mellett intelligens ember volt, aki a művészetek, irodalom és az építészet nagy barátjaként felvirágoztatta Szamarkandot, míg maga a sakkozással pallérozta a harctereken edzett elméjét.
A St. Denis-i krónika szavainál jobb kezdést nem is lehetne találni. ” …több mint 300 000 embert gyilkolt meg, köztük a királyt, Abderrahmant is. A győzelmet követően, vasból, acélból és más fémekből készült kalapácsa nyomán nevezték őt először „Martellnek”, mellyel a csatában lesújtott ellenségeire.” Aki ettől nem kapott kedvet a tovább gombra kattintáshoz, annak még annyit hozzátennék, hogy visszaterelte az arabokat a Pireneusokon túlra, megszilárdította a Frank Birodalmat, valamint megalapozta a későbbi nyugati hadviselést.
