Kezdjük az elején. Vagy inkább a végén? Egy kiadós étkezés után a sok bevétel után hamarosan jelentkezik a kiadás, ami tekintetében minden ember egyforma. Elmegyünk meglátogatni a mellékhelyiséget, azaz a vécét, aminek még az elnevezés is sokféle lehet, ha csak a magyar nyelv vonalán megyünk tovább. Ismerjük az árnyékszék, a budi, a toalett, a klozet, a latrina, a slozi kifejezéseket, vagy ott a jó öreg pottyantós. A legismertebb mégis a WC kifejezés, ami a francia toilet szóból származik, ami eredetileg egy kis kendőt jelentett, amelyet egy hölgy vagy úriember vállára terítettek fodrászkodás céljából. Használatát idővel kiterjesztették a haj- és testápolás teljes folyamatára, amely egy tükörrel, ecsettel, púderrel és sminkkel felszerelt fésülködőasztal körül összpontosult.
A karácsony, mint ünnep egyike a legszentebbeknek, nem is beszélve a karácsonyfaállítás szokásáról. ami a nyugati világban az egyik legelterjedtebb eseménynek számít az ünnep kapcsán. Nem volt ez másképpen a második világháború időszakában sem, amivel kapcsolatban fel is elevenítünk egy-két történetet.
453-ban meghalt Attila, vele együtt romba dőlt a Hun Birodalom. Olyan hatalmi vákuum keletkezett, amit a térségben élő népek a maguk előnyére szerettek volna fordítani, ezért a hunok legyőzését követően a Nedao folyó melletti csata után, egymás ellen is szövetkeztek, aminek a végkifejlete a Bolia folyó partján történt meg. A hatalmi átrendeződés elkerülhetetlenné vált, de hogy mi történt, arról alább olvashatunk.
Amikor kitört a második világháború, számos közel álló ország nem kívánt részt venni benne. Észtország egyike volt az ilyen kis országoknak, akik ki szeretett volna maradni a nagyhatalmak és a Harmadik Birodalom közötti háborúból, de a két tömb közé szorulva erre nagyon kicsi volt az esélyük. Nem is kellett sokat várni arra, hogy az észt kormánynak választani kelljen a két oldal között. Ez a választás megpecsételte az ország és egy nemzet sorsát, és kulcsszerepe volt az eseményekben az Orzeł (magyarul Sas) nevű lengyel tengeralattjárónak. A tengeralattjáró története mindössze egy kis szelete a második világháború történetének, de nagyon is tanúságos.
Marie-Thérèse Figueur számtalan katonai hadjáratot megjárt, a francia forradalom és a napóleoni háborúk veteránja. Hihetetlen kalandos élete során túlélte, hogy kétszer meglőtték, négyszer megvágták szablyával, legalább négy lovat kilőttek alóla, és háromszor került hadifogságba.
Elöljáróban leszögezném, hogy a felvetett kérdést nem a szó szoros értelmében kell értelmezni, ezért nem is kell túlmisztifikálni azt. Nyilvánvalóan ez csak teoretikus kérdés, amiről mások is korábban elméleti síkon foglalkoztak. Természetesen nem egy hírhedt hun nagyfejedelem lépett Róma trónjára, hanem származása tekintetében lehetséges, hogy a tanulmány főszereplője hun felmenővel rendelkezik. Csupán a források és az irodalmak olvasása közben kételyek merültek fel, mintha másképp is lehetne értelmezni az olvasottakat. Hogy a kifejteni kívánt szereplőnek mennyi köze lehetett a hunokhoz, azt nem lehet tűpontosan meghatározni, sőt ami azt illeti nem is biztos, hogy egyáltalán van, mert a mai kor egyértelműen germánnak mondja, ami több, mint valószínűnek mondható.
XIII. század. Kis-Ázsia véráztatta földje hosszú évek óta a keresztesek és a muszlim harcosok csataterének számított. Időközben a mongol hadak is feltűnnek a színen, ami elindít egy folyamatot. Az anatóliai szeldzsuk birodalom szétesése révén létrejön több török törpefejedelemség, aminek egyike az oszmán emírség is. Egy a sok törpefejedelemség között, de nagy ambícióval később egy világhatalom csírájává vált. A kezdetekről lesz szó, egészen pontosan az Ertuğrul vezette nomád oguz-török törzsről, akik a történelem színpadára most lépnek, s válnak ismertté.
A középkorral kapcsolatban, ha a háborúkra és a csatákra gondolunk akkor elsősorban leginkább a lovagok jutnak az eszünkbe. A nehézfegyverzetű lovas katonák mindent elsöprő rohama jelenik meg sokak képzeletében. Ezzel nincs is baj, tényleg volt ilyenre is példa, de ha a gyalogságra gondolunk abban az esetben viszont mindenképpen érdemes beszélni a svájci pikásokról, a kor egyik legfélelmetesebb zsoldosairól. Annak ellenére, hogy kicsi kontingensekbe harcoltak, és kevés fegyverrel, ezek a katonák a gyorsaságot a leleményességgel párosítva igen sokszor legyőzték az ellenfeleiket egy sor háborúban. A svájci gyalogosakat félték és tisztelték Európa szerte, ami mellett az egyik legfontosabb velük kapcsolatban, hogy a hadviselést az egyszerű emberek szintjére is levitték, szemben a nemességgel, ami a lovagság fogalmával szinte megpróbálta kisajátítani a háborúskodás intézményét.
Nyikolaj Morozov (1854-1946) egyike a XX. század első felének kevésbé ismert szereplőinek, pedig élete nemcsak, hogy érdekes, de sok szempontból tanulságos is. Nem sok olyan embert ismerünk, aki olyan sokrétűnek bizonyult, mint Morozov, aki forradalmárságtól elindulva jutott el a tudományokig, majd pedig 87 évesen a legöregebb és hitelesített találatokat elért mesterlövész lett a második világháborúban.
Hedvig, lengyel nevén Jadwiga, tettei révén vált a lengyelek szeretett szentjévé. A nép szívében elevenen él Hedvig tisztelete és emlékezete. Jelen írás célja a szent életű királynő legendáiról és tetteiről is fog szólni, de természetesen a teljesség igénye nélkül történeti áttekintést is bemutatok életéről, főképp útját a lengyel trónig.