Az élvhajhász Károly kezdetben egyáltalán nem tűnt jó uralkodónak, annál inkább egy szórakozott őrültnek, aki puszta szórakozásból veri le a tisztes polgárok fejéről a kalapot, lövi szét a pisztolyával a cserepeket/muskátlikat miközben literszámra issza a vodkát. A mentalitása akkor változott meg, amikor a medvéjét (mert volt neki) annyira leitatták, hogy az kiesett az ablakon és szörnyethalt. E tragikus esemény rádöbbentette az ifjú svéd királyt, hogy az élet milyen értékes, ezért az elkövetkező években szenvedélyesen arra törekedett, hogy megfossza tőle ellenségeit.
