Geronimo története egy klasszikus bosszúálló kaland, amelybe minden jóérzésű, konzervatív értékrendet valló férfi belevágna, ha egy nap arra térne haza, hogy a családját lemészárolta egy mexikói század. Olyan vehemenciával vetette bele magát a fehér populáció irtásába, hogy ő lett “Az Apache”, az indián lét minden vagányságát megtestesítő avatárja, tehát menő volt, bátor, harcias, kegyetlen de mégis bölcs és könyörületes vezető.
A St. Denis-i krónika szavainál jobb kezdést nem is lehetne találni. ” …több mint 300 000 embert gyilkolt meg, köztük a királyt, Abderrahmant is. A győzelmet követően, vasból, acélból és más fémekből készült kalapácsa nyomán nevezték őt először „Martellnek”, mellyel a csatában lesújtott ellenségeire.” Aki ettől nem kapott kedvet a tovább gombra kattintáshoz, annak még annyit hozzátennék, hogy visszaterelte az arabokat a Pireneusokon túlra, megszilárdította a Frank Birodalmat, valamint megalapozta a későbbi nyugati hadviselést.
Az angolokról mindenki azt gondolja, hogy békésen elteázgatnak a kis szigetükön, és mélán merengenek a néhai viktoriánus kori dicső napokon, miközben a hintaszékben ülve éppen simogatják a hosszúíjukat. Ha csak futólag áttekintjük Jack Churchill életrajzát, igazolást is nyerünk ennek az elméletnek, hiszen olyan foglalkozásokat űzött, mint színész, író, modell, íjász bajnok. Azonban ha jobban belemélyedünk, az arcunkba kapjuk, hogy kommandós is volt, aki olyan őrültségeket/vagányságokat csinált, hogy mindenki más csak lesett, mint a moziban. Ezekről a kis huncutságairól kapta az “Őrült” becenevet, már ha maga a tény, hogy karddal és íjjal ment harcba, nem lenne elég.
