Az Afrika Oroszlánjaként számon tartott von Lettowot méltán tartják a gerilla-hadviselés egyik nagymesterének. Ezen kívül még Hitlernek is beszólt, elég durván.
Izrael, 1973. október 6. jóm kipur, az engesztelés napja. Zvika Greengold, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) hadnagya az otthonában üldögélt a kéthetes kimaradása közben. Éppen beleharapott volna az ebédre szánt rántott csirkecombjába, amikor megcsörrent a telefon: Izraelt megtámadták.
Adott egy egyszerű, közvetlen, és látszólag teljesen hétköznapi német fiatalember, aki döbbenetes katonai és emberi teljesítményt „tett le” a 20. század szép nagy asztalára. Olyan egyedülálló teljesítményt, amelyhez hasonlót nagyítóval sem igen lehet találni a második világháború vérzivataros történetében. Egy vesztes hadsereg tagjaként a végsőkig harcolt a keleti és nyugati szövetségesek mindent elsöprő rohamával szemben, és nemcsak hogy harcolt, még túl is élte a világégést. Egyike volt a világháború során legjobban kidekorált német katonáknak, megkapott szinte minden megkapható kitüntetést, sőt annál még szinte többet is, ami által a Harmadik Birodalom legjobban kidekorált katonája lett. Ez az „úriember” Hans Ulrich Rudel ezredes volt a híres német stuka pilóta, a „tankgyilkos”.
