A kanadai alapvetően egy barátságos, békeszerető népség, azonban ha háborúba megy, ne akarj ellenük harcolni… Léo Major ennek a filozófiának a megtestesítője. Olyan, mintha összegyúrták volna Nick Furyt, Amerika Kapitányt és mondjuk a Hulkot.
Mit lehet olyankor tenni, amikor egyik pillanatról a másikra sok-sok ezer bolsevik jelenik meg a határokon, és harckocsikkal, tüzérséggel meg minden földi jóval kezdik el követelni az ország déli részét? Simo nem volt modern gyerek, ma talán le is gárdistásoznák miatta, de ő nem posztolta ki az üzenőfalára, hogy „Szar az egész, húzok az asszonnyal Londonba, oszt a politikusok meg megoldják egymás közt”, hanem fegyvert ragadott, mert ez egy férfi kötelessége, mikor a nemzet és a haza veszélyben van.
Egy német nemesi családba született férfi, aki orosz nacionalistává és a cár leghűbb követőjévé vált. A dalai láma támogatásával, alig pár ezer emberrel elfoglalta Mongóliát,majd nekiugrott szovjetek kezére került Orosz Birodalomnak.
Ha azt mondanám, hogy ezt a srácot simán nevezhették volna a kanadai indián Predatornak, nem is tévednék nagyot. A legtöbb kitüntetéssel rendelkező őslakosként Tommy volt a második világháború egyik legjobb felderítője.
Daniel „Dan” Joseph Daly egyike volt azon kevés amerikai katonának, aki kétszer is kiérdemelte a Medal of Honor kitüntetést. Azért ez elég nagy teljesítmény, főleg egy olyan embertől, aki nem született egy Toldinak a maga 167 centijével és 62 kilójával. Dan mind a mai napig a tengerészgyalogságon belül a rendíthetetlen akarat és hősiesség mintaképe
Michael Wittmann a második világháború negyedik legtöbb győzelemmel rendelkező harckocsizója volt. Egyaránt megfordult a keleti- és nyugati-fronton is. A nyomában általában csak több tonnányi füstölgő roncs maradt olyan mennyiségben, amiért bármely méh telep vezető a fél karját is odaadta volna.
Egy szúrós tekintetű bajszos török, aki győzelemre vezette a csapatait a Gallipoli-félsziget ostrománál és a világháború után szétverte a megszálló erőket, valamint egymaga megteremtette a modern török államot. Kell ennél több a menőséghez?
Precíz tervezés – tökéletes végrehajtás. Így lehetne tömören jellemezni Mackensen tábornagyot, az I. világháború legyőzhetetlen hadvezérét, az egyik utolsó huszárt, akinek mi magyarok igen sokat köszönhetünk.
A német pilóták mindkét világháborúban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, azonban közülük is kiemelkedik Manfred von Richthofen, vagyis a Vörös Báró alakja, akit bátran nevezhetünk az első nagy világéges egyik legtökösebb katonájának.
Erwin Rommel neve egybecseng az olyan jelzőkkel, mint a bátorság, vagányság, katonai géniusz és még sorolhatnánk. Benne találjuk meg a jó tábornokok esszenciáját, aki mindig az embereivel törődik és sose adja fel a harcot még a legreménytelenebb helyzetekben sem. Még akkor sem ha éppen kifogy a harckocsiból az üzemanyag…