Csen Ji-sao a kínai kalózkirálynő

Ha a kalózokról beszélünk szinte mindenkinek azonnal a Karib-tenger jut az eszébe, ami leginkább az amerikai filmiparnak köszönhető. A Karib-tenger kalózai filmek révén megismert világ viszont leginkább a képzelet szüleménye, elég kevés valóságos elemet tartalmaz. A 2007-es Karib-tenger kalózai: A világ végén című film egyik jelenetében egy kalóztanács ülésén vehetünk részt, ahol az egyik kalózvezér meglepetésünkre egy idős kínai hölgy. Ez viszont igaz, a világ egyik híres, vagy inkább hírhedt kalóza, Csen Ji-Sao (1775-1844) tényleg egy kínai nő volt, akihez képest Jack Sparrow kapitány csak egy kispályás kifutófiú volt a rozoga hajójával. Csen Ji-Sao még arra is képes volt, hogy dacoljon a Brit Birodalommal, a Portugálokkal és a kínai császárral is. A hatalma csúcspontján a flottája 1.500-1.800 hajót számlált, és 80 ezer tengerész leste a parancsait, amivel jogosan érdemelte ki a történelem legnagyobb hatalmú kalóza címet. Összehasonlításképpen: a híres fekete szakáll négy hajó és 300 kalóz felett parancsolt. Az sem egy utolsó szempont, hogy a legtöbb kalóz igen hamar a bitófán végezte, vagy jobbik esetben a saját társai vagy ellenfelei végeztek velük, míg Csen Ji-Sao szinte az egyetlen olyannak számít a történelemben, aki túlélt mindent, és letelepedve békésen, és ami a legfontosabb, hogy öregen természetes halállal távozott el a földi létből.

A korai évek

Csen Ji-Sao egy dél-kínai tartományban látta meg a napvilágot valamikor 1775 körül.  Származásáról, vagy fiatal koráról szinte semmit sem lehet tudni biztosan. Az bizonyos, hogy nem volt nemesi származású, és a családja anyagi helyzetet sem lehetett valami fényes, aminek a legékesebb bizonyítéka az, hogy igen fiatalon Kanton városába került egy ún. úszó borbélyházba. A 18. század végén nehéz idők jártak arrafelé. Az egyszerű embereknek a puszta megélhetés is gondot okozott. Prostituált lett a fiatal lánykából, ami azért jegyezzük egészen mást jelentett Kínában, mint Európában. Ázsiában a borbélyházak gazdag kereskedők tulajdonában voltak, és az ott dolgozó lányok jól öltözött, művelt, „alkalmazottak” voltak, akik némelyike még arra is képes volt, hogy az asztal alá igya a férfiakat. Kínában nem volt tiltva a prostitúció, és egyesek szinte a társadalom megbecsült tagjának számítottak. Bármennyire is vonzónak hangzik egy ilyen hely (jó levegő, szép kilátás, biztos állás), nem volt biztató a jövőképe egyik itt dolgozó fiatal nőnek. Az örömlány beosztásból kitörni szinte lehetetlennek ígérkezett, arról nem is beszélve, hogy nem éltek meg olyan magas kort a prostituáltak abban az időben.

Csen Ji-Sao 1801-ben lépett a történelem színpadára, vagy inkább feküdt be annak az ágyába. Ekkor jelent meg a városban Csen Yi, egy közepes hírnevű kalózvezér, a Vörös Zászló nevű kalózflotta parancsnoka, aki találkozott a húszas éveit taposó prostituálttal, aki levette a lábáról. Azt már soha nem tudjuk meg, hogy miként is zajlott az a bizonyos első találkozás, de azt biztosra vehetjük, hogy nem a romantikus filmekben megfigyelhető afféle szerelem az első látásra dolog lehetett. Inkább valószínűsíthetjük, hogy az egyénisége, a karizmatikus viselkedése lehetett az, ami a kalózvezért „szerelemre” lobbantotta. Az egyik szerint Csen Yi rajtaütött az embereivel a bordélyon és a zsákmányból saját részre csak őt kérte. A másik változat szerint egy szabályos leánykérést eszközölt, amire Csen Ji-Sao egy nagyon is karakán választ adott. Hajlandó volt igent mondani, de csakis bizonyos feltétekkel, afféle házassági szerződés kötésével, ami értelmében nemcsak az ágyban akart partner lenni, hanem azon kívül is. Mint a magyar népmesékben a királylányok esetében, a „fele királyságot” kérte, azaz minden zsákmány felét, és ami a maga idejében azért még elég ritkának számított, a kalózflotta vezetésében és helyet követelt, egyenrangú rangra formált igényt. Valamit nagyon tudhatott Csen Ji-Sao, mert Csen Yi elfogadta a feltételeit, de ami az egészben a legdurvább, hogy a flottájában lévő marcona kalózokkal is el tudta ezt fogadtatni, azok is elfogadták, hogy egy női főnökük is lesz a jövőben. A létrejövő házasság kapcsán a férj szempontjából azt valószínűsítik, hogy a legfontosabb motiváció nem az ifjú feleség esetleges szépsége volt, hanem annak üzleti érzéke, és az alig pár év alatt kiépített kapcsolati rendszer, magyarán kapcsolati tőke, amire nagyon is szüksége volt a kalózvezérnek. Fontos megemlíteni, hogy a keleti kalózok teljesen mások voltak, mint a nyugati társaik. A kínai vizeken a kalózkodás valóságos családi biznisz volt, és ebből kifolyólag teljesen megszokott dolognak számított, hogy a hajókon komplett famíliák tartózkodtak. A nők helyzetét is elég liberálisan kezelték, mert az asszonyok sokszor a férjeik mellett küzdöttek. A legénység felépítése mellett a hajók száma is jelentősen eltért. Míg nyugaton 3-4 hajó már valóságos flottának és mindent elsöprő erőnek számított, itt nem volt ritka a 50-100 hajóból álló kötelék sem. A kínaiak továbbá üzletként fogták fel a dolgot, (ergo mindenféleképpen nyereségesnek kellett lenni, mert ha nem, akkor nyugodtan maradhattak volna horgászni is.) nem csak egy kalandokkal teli sétahajókázásnak.

A közös kalózévek

A férj és a feleség az első perctől kezdve egy halálos elegyet alkotott, amely nagyon is hatékonynak bizonyult, és pár éven belül nemcsak az egyik kalózcsapat volt az övék, hanem a Távol-Kelet leghíresebb kalózflottája. A férj a hírnevét Vietnamban alapozta meg, ahol közel három évtizedig polgárháború dúlt, ami megosztotta az országot és egyben kiváló lehetőséget teremtett a zavarosban boldogulni kívánó bátor kalózoknak. A Tay Son lázadás során három testvér ragadta magához a hatalmat Vietnamban és egy időre egyesíteni is képes volt az országot. A parasztok lázadása nem tarthatott volna három évtizeden át, ha nem nyújtanak segítséget a kínai kalózok. Mivel a lázadók nem rendelkeztek semmiféle tengeri erővel, a kalózokat fogadták fel szabályos szerződésekkel, hogy a nevükben harcoljanak, és nem utolsó sorban fosztogassanak az ellenségeik rovására. Ez a kapcsolat igen gyümölcsözőnek bizonyult, mindkét fél számára biztosított előnyöket. Ennek köszönhetően tudott a lázadás egészen 1802-ig kitartani, míg a kalózok pedig olyan mértékben megerősödtek, hogy még nyolc év kellet ahhoz, hogy a biztonságos vietnami kikötőiket feladni kényszerüljenek a szárazföld felől érkező támadások nyomására. 1804-re Csen Yi és felesége Csen Ji-Sao közös flottája gyakorlatilag egy konföderációra hízott. Több más kisebb flottával kalózcsoporttal való, hol békés, hol erőszakos egyesülés eredményeképpen egy 70 ezer főből és közel 400 hajóból álló flotta felett parancsolt a házaspár.

A koalíciót vagy fél tucat félig autonóm századra bontották, amelynek vezetői felelősek voltak a házaspárnak. Minden egység egy színes zászló nevét viselte, így volt Vörös, Fekete, Kék, Piros, Zöld, Fehér és Sárga-flotta. A kínaiak és az európaiak viszont hamarosan a Vörös-flotta néven kezdték emlegetni a legnagyobb kalózcsapatot, ami hamarosan meg is mutatta az erejét. 1804 áprilisában a kalózflotta blokád alá vonta a dél-kínai Makaót, ami ebben az időben portugál gyarmat volt. A portugálok erre válaszlépésül egy kisebb flottát küldtek a blokád feltörésére, de a sokkal fürgébb és állig felfegyverzett kínai dzsunkák számára nem bizonyultak komoly ellenfélnek, így a tenger fenekére küldték pihenni az arrogáns európai gyarmatosítók hajóit. Nagy-Britannia sem mert ezek után beavatkozni, inkább megelégedett azzal, hogy a térségbe hajózó angol kereskedelmi hajók mellé katonai kíséretet adott a kalózok miatt. Csen Yi 1807-ben Vietnam partjai közelében tájfunba került, ami végzett a híres kalózvezér hajójával és a teljes legénységgel.

A kalózok úrnője

A vezető elvesztése nem okozott semmilyen törést a Vörös-flotta szervezetében, mert az özvegy Csen Ji-Sao gondoskodott az utódlásról. Férje után volt ugyan két kiskorú fia, de mint tudjuk a kalózok esetében a hatalom öröklése nem volt jellemző. A kérdést úgy lett megoldva, hogy a 32 éves özvegy meggyőzte néhai férje egyik fiatal 21 éves parancsnokát, Csan Paót, hogy álljon mellé, és támogassa a flotta feletti hatalom átvételében. Csan Paó egy egyszerű halász fiaként kezdte, aki igen fiatalon került a kalózok fogságába, akik arra kényszerítették, hogy álljon közéjük. Intelligenciája és bátorsága miatt gyorsan lépett előre a ranglétrán és még Csen Yi is igen megkedvelte, fiának fogadta és a flotta második parancsnokának nevezte ki. A lila selyemköntösben és egy fekete turbánban ragyogó Csen Ji-Sao a konföderáció karizmatikus új arcává vált. Az emberei igazságos vezetőként és vallásvédőként tekintettek rá, aki gyakran látogatta a parti templomokat és adományokat adott a papoknak. Néhány történet egy szinte természetfeletti bátorsággal megáldott személyről szólnak egyenesen, aki a hatalma biztosítása érdekében még az alvezéréhez Csan Paóhoz is felségül ment, aki elfogadta, hogy a felesége a „főnöke”. Míg a néhai férje hangos és vakmerő volt, addig Csen Ji-Sao csendes és számító, ő volt az ész, míg a második férje az erőt jelentette a családi vállalkozásban.

A következő években a fosztogatások tovább folytak, kiterjedtek egész Délkelet-Ázsiára, és a flotta olyan erős lett, hogy a legtöbb korabeli állam haditengerészete megirigyelhette volna. Csan Pao vezette a razziákat, támadásokat, míg Csen Ji-Sao a dolgok „üzleti” oldalára összpontosított, folytatva a szervezet irányítását és növekedését. A Vörös Zászló Flotta az 1810-es csúcsán kb. 1.800 hajót jelentett, és 70–80 ezer kalózt foglalkoztatott.

A szervezett a kalózjelleg mellett inkább egy maffia hálózat képét kezdte mutatni. Szinte a teljes Guangdong tartományt irányította, ami mellett hatalmas kémhálózatot tartott a fent egész Kína területén. A szervezet nemcsak a zsákmányokra és zsarolásokra támaszkodott, hanem egy ad hoc kormányt állított fel a kalózai támogatására, ideértve a törvények és az adók megállapítását is. Mivel az egész Dél-kínai-tengert ellenőrzése alatt tartotta, garantálta a biztonságos áthaladást minden kereskedőnek, aki kész volt védelmi pénzt fizetni. Természetesen, akik nem voltak hajlandóak fizetni, azok a kalózok szabad prédái lettek. Richard Glasspoole, egy brit tiszt volt, aki egyszer Vörös Zászló kalózai fogságába esett, és kiszabadulása után papírra vetette az emlékeit. Ebben visszaemlékezett arra, hogy Csen Ji-Sao nyíltan beszélt arról, hogy „a tatár családot Kína trónjáról való eltávolításán fáradozik”, és vissza akarja állítani az országa méltóságát. Ez a gondolat sok kalózt vonzott, akik számára nagyon is vonzó volt a Mandzsu-dinasztia megdöntésének a gondolata. Ebből a szempontból vizsgálva Csen Ji-Sao simán lepipálta a karibi térség kalózait. Egy személyben egyesítette Fekete Szakáll nyers brutalitását, Henry Morgan politikai szemléletét, Robin Hood romantikáját. De hozzájuk képest az ő ereje a sokszorosa volt. A flottája a spanyol armada tízszeresét tette ki, és zászlóshajóján is sokkal több fegyver és ember volt, mint Feketeszakáll Anna királynő bosszúja nevű hajóján.

Csen Ji-sao összeállított egy igen szigorú magatartáskódexet kalózai számára, ami egyaránt vonatkozott mindenkire, férfiakra, nőkre egyaránt. Parancsmegtagadás esetén lefejezés majd a tengerbe hajítás volt a büntetés, míg a zsákmányból való lopás esetén, mily véletlen, de ugyanaz járt megtorlásul. A nőket is védte, megerőszakolni is csak külön engedéllyel lehetett, aminek hiányába szintén egy fejjel kisebb lett a meggondolatlan kalóz. Még szolgálat közben sem lehetett lazítani, mert akit azon kaptak, hogy „munka” közben szexelt, hiába egyezett a nő bele, annak is halál volt a büntetése. Gyakorlatilag minden kisebb-nagyobb vétség esetében a lefejezés volt az egyedüli büntetési forma. A kódex szerint viszont az elfogott csúnya nőket sértetlenül szabadon kellett engedni, míg a csinos nőket fel lehetett osztani vagy megvásárolhatták a Vörös Zászló Flotta tagjai. Ha azonban egy kalóz megnyert vagy megvásárolt egy csinos nőt, akkor azt a feleségének tekintették, és elvárták, hogy ennek megfelelően bánjon vele. Ha nem így történt, akkor nem meglepő módon lefejezték, és a testet az óceánba dobták. Nem tudni, hogy hány matróznak lett a sorsa a halál a tengeren a szigorú törvények miatt, de a Dél-kínai tenger cápái nem panaszkodtak azt biztosra vehetjük.

A Vörös Zászló flotta olyan szinte jutott pár év alatt, hogy a part menti kisebb kereskedő hajókról átváltottak a sokkal nagyobb és jobb védelemmel ellátott portugál hajókra. De még ez is kevésnek bizonyult. A nyílt tengerek mellett a szárazföldet is elárasztották, a kezükbe kerül a fontos tartományi sókereskedelem, és védelmi pénzek szedésére is ráhajtottak. A császári hatalom olyan gyenge volt, hogy a helyi sókereskedők, hivatalnokok jobbnak látták a kalózokkal való együttműködést, akik szabályos cégként üzemeltek, havonta előre tervezhető bevételi forrásokkal és kiadásokkal dolgoztak.

Csen Ji-sao stratégiája nemcsak a tengeri műveletekre korlátozódott. A sekély merülésű hajókkal a nagyobb folyókon felhajózva a szárazföld belsejében lévő városok sem érezhették magukat biztonságban. Arra is volt példa, hogy egyszer két város egyessült erővel próbált szembeszállni a kalózokkal, aminek a vége vereség lett. A Vörös Zászló flotta elsöpörte az ellenfeleit, és olyan bosszút állt, amire egy darabig emlékeztek az egész kínai tengerparton, ugyanis mindkét városban minden férfit lefejeztek. Mindezek hatására a kalózok ellátási vonalainak a megszakítására kezdtek törekedni a tartományi hatóságok, így embargót vezettek be, megtiltották az összes hajó kihajózását a kínai kikötőkből, és ezzel a teljes kereskedelmet, közte a fontos sószállítást is a szárazföldre próbálták kényszeríteni. Erre válaszul a kalózok a szárazföldön is támadásba lendültek, ami ezrek életébe került.

A kalózbirodalom vége

A kínai császárnak nagyon a bögyében volt már a kalózok ténykedése, ezért elhatározta, hogy véget vet a garázdálkodásuknak. 1808-ra elkészült egy nagy flotta, amit a haramiák ellen küldtek. Csen Ji-Sao azonban nem menekült, hanem egyből nekiment a császári flottának. Minden nehézség nélkül legyőzte azt, és mire végzett, vagy 60 hajót elfoglalt, vagyis még több hajóval fejezte be a csatát, mint amennyivel elkezdte. Az elvesztett legénység pótlására is talált megoldást. Döntés elé állította a császár harcosait. Vagy csatlakoznak hozzá, vagy beleszegelik a lábukat a fedélzetbe és agyonverik őket. Valószínűleg nem gondolkoztak sokat rajta, míg a dicső birodalmi flotta parancsnoka inkább öngyilkos lett.

1809-re már igen sok ellensége lett a kalózflottának, ami a mai Hongkongtól nem messze lévő Lantao szigeti bázisra vonult vissza az egyesült portugál, kínai flotta elől, amely végezni akart a „kalózkirálynővel.” A támadók arra számították, hogy Csen Ji-sao segítséget kér a többi kalózvezértől, és minden hajót oda vezényel, így a szövetséges flotta szétzúzhatja a kalózok főerőjét. A terület, ahol az események a végkifejlet felé kezdtek közeledni, Tigris szája néven ismert, ahol több folyó is találkozik és deltatorkolattal ömlik a tengerbe Kantontól délre.

Az első összecsapásra még 1809 szeptember közepén került sor. Ekkor egy három hajóból álló portugál flotta ütközött meg közel 200 kínai dzsunkából álló kalózhajó flottával. A nagyobb méretű európai hajók tűzereje sokkal nagyobb volt, így sikeresen állták a sarat a kalózflottával szemben. A több órán át tartó tüzérségi párbaj után a portugálok visszavonultak Makaóba. Ennek a tengeri csatának a következményeként november 23-án hivatalos kínai küldöttek érkeztek, és közös akciót javasoltak a portugáloknak, amelyben azok beleegyeztek, 6 modern hajót hajót adtak a meglévő 60 kínai császári dzsunka mellé. November 29-én a portugál flotta elindult a Humen-szoroshoz, hogy találkozzon a császári flottával, azonban mivel a kalózok valószínűleg tisztában voltak a megállapodással, megpróbálták még azelőtt elfogni a portugálokat, és néhány órával azután összecsaptak, miután a portugálok elhagyták Makaót. A portugálok és a kínai kalózok körülbelül kilenc órán át harcoltak, ami során a kalózok kb. 15 hajót vesztettek el, de ennél is több sérült meg. A kalózok visszavonultak, és később megpróbáltak újra megtámadni a portugálokat, de csak további veszteségeket szenvedtek el. Mivel a császári flotta nem jelent meg, a portugálok inkább visszatértek Makaóba.

December 11-én Csan Pao a teljes flottáját Makaó közelében helyezte el, döntő csatát keresve a portugálokkal. Azok el is vállalták, amiből egy újabb tengeri ütközet lett, amiben a kalózok 15 hajót veszítettek, míg a portugálok csak kisebb veszteségeket szenvedtek. Csan Pao ezután békét ajánlott a kalózkirálynő nevében, de elutasították a portugálok, arra hivatkozva, hogy a kínai vezetőséggel tárgyaljanak. Ezt a kalózok utasították el, de az egység is megbomlott, mert a Fekete flotta egységei elfogadták a császár amnesztia ajánlatát.

1810 első hónapjában tovább folytatódtak a tengeri összetűzések, aminek a hatására Csan Pao a teljes Vörös Flottát mozgósította. Több, mint 300 kalózhajó, a fedélzeten 20 ezer emberrel támadta meg a portugál flottát A nagy hadihajók és a kínai dzsunkák tengeri csatája olyan volt, mint az elefántok és a kisegerek harca. A sokkal erősebb európai hadihajókkal szemben a kínai kalózdzsunkák hatalmas számbeli fölénye sem volt elég, a nap végére a kalózflotta komoly veszteségeket szenvedve visszavonult egy sekély folyó torkolatába, ahova már a nagyobb portugál hajók nem tudták követni a kalózokat. Inkább elzárták a tengerre kivezető utat, és így a kalózflotta csapdába került. Csan Pao személyesen találkozott ekkor a portugál kapitánnyal, és megegyeztek abban, hogy a teljes ármádia elfogadja a kínai császár nagyvonalú ajánlatát. 1810 február 21-én szabályos békeszerződést írtak alá, ami eredményeképpen Csan Pao teljes amnesztiát kapott, és admirálisi rangban a császári flotta parancsnoka lett, és azt a feladatot kapta, hogy más kalózok ellen harcoljon. Április 20-án Csen Ji-sao hivatalosan is átadta a flottáját, kb. 280 hajót, a teljes fegyverarzenált és több, mint 25 ezer embere is lerakta a fegyvert. A portugálok elvégezték a császár helyett a piszkos munkát.

Annak ellenére, hogy a Mandzsu-dinasztia megbukásáról álmodozott korábban, Csem Ji-sao-t ugyanaz a motívum vezette, ami minden egyes kalózt, mégpedig a profit, a nyereség. Abban viszont nagyon is egyedülálló volt, hogy nő létére, milyen magas rangra jutott, és még több vereség, a bukás szélén is képes volt egy olyan üzletet kötni, ami felülírt sok mindent. Számára és a férje számára ez nem megadás volt, hanem egy újabb lehetőség. Az más kérdés, hogy nem mindenki járt ilyen jól, 126 kalózt kivégeztek, 250 pedig megúszta kisebb-nagyobb büntetéssel. A többiek kiszabadultak, és a megállapodás részeként mindenkinek, aki azt akarta, megengedhetővé vált a katonaságba való belépés. Csan Pao megtarthatta a saját hajóit a többi kalóz elleni hadjáratra, és hamarosan ki is tűnt a korábbi társai vagy szövetségesei elleni harcban. Előléptetést is kapott és a feleségével, a korábbi kalózkirálynővel együtt a kantoni kormányzó védelme alatt éltek. A tengerészeti karrierje egyre magasabbra ívelt, és a befolyása is. Ő volt az, aki felhívta a császári udvar figyelmét az angolokra és az ópiumkereskedésre, amiből aztán évtizedekkel később szabályos háború is lett. Az egyre magasabbra emelkedésnek viszont váratlan korai halála vetett véget. A korábbi kalózkapitány és admirális alig 36 éves korában váratlanul elhunyt. Feleség a közös fiúkkal együtt Kantonban telepedett le, ahol ott folytatta, ahol fiatal korábban abba hagyta. Egy borbélyház tulajdonosa lett, ahol a prostituáltak mellett egy szerencsejátékrészleg is működött. Itt élte le a hátralévő életét, és igen idősen 69 éves korában halt meg 1844-ben. Vitathatatlanul minden idők legnagyobb kalóza volt, akinek a történelem szinte minden más híres kalóza ellenére is sikerült elmenekülnie, tettei miatt soha nem vonták felelősségre, és rendkívül gazdagon vonulhatott nyugdíjba és lett az arisztokrácia megbecsült tagja.

Felhasznált irodalom:

http://www.todayifoundout.com

https://history.howstuffworks.com/historical-figures/mrs-cheng-ching-shih-pirate.htm

https://mult-kor.hu/ot-hirhedt-noi-kaloz-20151029

https://www.atlasobscura.com/articles/the-chinese-female-pirate-who-commanded-80000-outlaw

https://www.rejectedprincesses.com/princesses/ching-shih

https://www.thoughtco.com/zheng-shi-pirate-lady-of-china-195617

https://zolimacitymag.com/hong-kong-the-pirate-capital-part-ii-cheung-po-tsai-and-the-worlds-largest-pirate-fleet/

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva