Daniel ‘Dan’ Daly
Daniel „Dan” Joseph Daly egyike volt azon kevés amerikai katonának, aki kétszer is kiérdemelte a Medal of Honor kitüntetést. Azért ez elég nagy teljesítmény, főleg egy olyan embertől, aki nem született egy Toldinak a maga 167 centijével és 62 kilójával. Dan mind a mai napig a tengerészgyalogságon belül a rendíthetetlen akarat és hősiesség mintaképe.
Daniel Daly 1873. november 11-én látta meg a napvilágot a New York állambeli Glen Clove-ban. A fiatalkoráról nem sokat tudni, de bizonyosan szerepeltek benne területért folyó csetepaték az újságkihordó fiúk között. A diákmunka után profi bokszolóként kezdett el dolgozni.
1899 elején, az USA és Spanyolország Kuba elleni háborúja idején úgy döntött beáll a tengerészgyalogsághoz, de pechjére (és a kubaiak szerencséjére) mire befejezte a kiképzését a háború véget is ért. Sokat azonban nem kellett szomorkodnia.
1900-ban végre megmutathatta mit tud! A Távol-Keleten, a bokszerlázadás ellen vetették be. A bokszerlázadásról annyit, hogy a kínaiaknak tele szaladt a tökük a kizsákmányoló nyugatiakkal, ezért fegyvert fogtak. Ki is végeztek 3000 keresztényt, tönkretették a távíróvonalak és vasútvonalak többségét, valamint a biztonság kedvéért vérdíjat tűztek ki minden külföldire. Amint ezzel megvoltak, nekiláttak az amerikai nagykövetség ostromának. Minden sínen volt, de egy valamivel nem számoltak, hogy a nagykövetség védelmére egy fiatal közlegény lett beosztva, Dan Daly.
A tengerészgyalogosok a bajonettes karabélyaikkal hősiesen védték a nagykövetséget, de jól tudták, hogy örökké nem tudnak kitartani. Augusztus 14-én, Hall százados úgy döntött visszavonul az embereivel és rendezi a sorait, mielőtt újra csatát vállal. Egy ember azonban maradni akart, hogy addig is tartsa az állást.
A kínaiaknak több sem kellett, kezdődhetett a buli. Ordítva, fáklyákat lobogtatva és mindenféle fegyverrel felszerelkezve rontottak rá minden irányból az üresnek hitt védelmi pozícióra. A csatakiáltások egy pillanat alatt sikolyokká változtak, ahogy Dan géppuskája életre kelt, megszaporítva rendesen a bokszer-árvákat. Egész éjszakán át tartotta magát, míg végül már a puszta öklével fegyelmezte a támadó kínaiakat. Amikor az erősítés reggelre visszaért, Dan éppen kedvenc dohányát pöfékelgetve várta őket, még mindig életben. Körülötte 200 lázadó holtteste feküdt.
A nagykövetségnél mutatott bátorságáért és helytállásáért 1901. július 19-én kapta meg első ízben a Medal of Honort.
14 évvel később Haiti bekebelezésének idején jött az újabb gigászi hőstett. Az akkor már főtörzsőrmesteri rendfokozatban szolgáló Dan 35 tengerészgyalogos élén kiküldték felderíteni. 1915. október 24-én éppen egy folyón keltek át, amikor rajtukütöttek. A 400 helyi minden oldalról lőtte őket. A tengerészgyalogosok a nehéz helyzet ellenére sikeresen partot értek, de a helyzet még mindig teljesen reménytelennek tűnt. Az átkelés alatt elveszítették az egyetlen géppuskájukat, ráadásul sötétedni is kezdett.
Dannak szerencsére ekkor sem kellett a szomszédhoz fordulni egy kis tökösségért. Fogta magát, visszalopakodott a vaksötétben és valami hihetetlen nagy mákkal megtalálta nagypapát. Felcsapta a vállára, magához vette a lőszert (kb 80 kg-ról beszélünk) és visszament a szakaszához, mindezt teljesen észrevétlenül az ellenséges vonalakon keresztül. Hajnalhasadtával már ők támadták a Capo-k Fort Dipitie nevű támaszpontját, akik 75 lázadó társuk halála után szétszóródtak. Dan ezután kapta meg a második Medal of Honor kitüntetést.
Az elkövetkező években több hajó fedélzetén és több fronton (Kuba, Mexikó, Puerto Rico és Panama) is megfordult.
Részt vett az I. világháborúban, becenevén „a Nagy Háborúban” is. Ilyen nevű háborút a világért nem hagyott volna ki. Itt is több ízben bizonyított.
Több bevetésen is részt vett. Három hőstettéről vannak feljegyzések, amiért újabb három harci bevetéskor megszerezhető medálra tett szert; már nem mintha őt ez egy fikarcnyit is motiválta volna tetteiben. Első ízben kimentett 6 bekerített, sebesült tengerészgyalogost, egy másik esetben egyedül ejtett fogságba 13 német katonát, egy harmadik esetben pedig csak a pisztolyával pucolt ki egy német géppuskafészket.
Három alkalommal sérült meg a harcokban, de ez sem tudta megállítani. Egy ízben azzal is kockáztatta az életét, hogy eloltott egy lángoló lőszeres ládát mielőtt az felrobbant volna. Ezekért a tetteiért jelölték egy harmadik Medal of Honor kitüntetésre is, de végül elvetették. Úgy gondolták, hogy egy tengerészgyalogos nem kaphat hármat az USA egyik legnagyobb kitüntetéséből.
A nevéhez fűződik még egy szintén elég közkedvelt, Bellau Wood-nál történt az esemény, ahol elhangzott minden idők egyik legmenőbb buzdító mondata.
Ő és az emberei szokás szerint igen nagy slamasztikába keveredtek. Az ellenség kétszeres túlerőben volt, fogytán volt a lőszer, a fejüket kidugva pedig egyből felkerepeltek a német géppuskák a sáncok mögül. Ha ez nem lett volna elég, éjjel nappal tüzérségi tűz alatt álltak. Ahogy lapultak a tengerészgyalogosok, azon imádkozva, hogy megéljék még az erősítés jöttét, arra lettek figyelmesek, hogy valami bolond csörtet közöttük előre, megáll a sánc mögött, kibiztosítja a fegyverét majd elordítja magát: „Gyerünk a kurva anyátok, vagy örökké akartok élni?” Ezt követően vicsorogva vetette át magát a sáncokon, rárontva az ellenségre. Egy ilyen felhívásra nem lehet mást tenni, minthogy csatlakozni a rohamhoz. Mondani sem kell az őrült Dan Daly őrmester volt, aki mint mindent, ezt is simán megúszta. Rövid időn belül üzenet érkezett a francia főparancsnoksághoz, miszerint áttörtek a tengerészgyalogosok Belleau Wood-nál.
Az I. világháborút követően a flotta tartalékos egységénél szolgált, egészen visszavonulásáig. Soha nem házasodott meg, mivel úgy tartotta, hogy agglegényként nincs jobb időtöltés, mint tengerészgyalogosként élni az életet. Ezek után egy bankban dolgozott biztonsági őrként egészen 1937-amíg végül elérte a halál. 65 évesen ágyban hunyt el.
Halála után az a megtiszteltetés érte hogy elnevezték róla a DD-519 rombolót, amely így a USS DALY néven hasított a Csendes óceáni flottával. A névválasztás igencsak szerencsésnek bizonyult, 8 csatacsillagot érdemelt ki a hajó legénysége a 32 hónapos szolgálat alatt. Vakszerencse volt, vagy Dan szelleme védte a hajót? Bárhogyan is, jól működött.
Dan Daly őrmestert katonai pályafutása alatt többször elő akarták léptetni, azonban ő ezt mindannyiszor elhárította azzal, hogy:”Inkább leszek egy kiváló altiszt, mint egy újabb főtiszt.”Jól mutatja az is a jellemét, hogy a kitüntetéseket csak fölösleges hülyeségnek tartotta. Bárdolatlan, rendíthetetlen katona volt, aki az amerikai tengerészgyalogság fiai előtt ma is az egyik legnagyobb példaképként lebeg.
Írta: Pufirizsa89
18 Comments
Az a mondat Nagy Frigyestől származik.
Érdekelne, hogy egy ilyen embert mi motivált.
@odamondó: Valószínűleg semmi. Az utolsó mondatok egyikében leírták, hogy bárdolatlan ember volt – valószínűleg baromira nem érdekelték őt a fennköltebb eszmék, kapott egy parancsot, amit végre kell hajtani és kész. Gondolom tudta magáról, hogy az agyalás nem az Ő műfaja, és azt is tudta, hogy ha elfogadná a tiszti kinevezést, akkor a West Point-ot végzett tiszttársak lenéznék őt. Sokkal jobban érezte magát a közkatonák és altisztek körében. Tiszteletreméltó, hogy ha valaki ennyire helyén tudja magát kezelni.
Hogy mi motivàl egy embert akinek nincs felesége és gyerekei? Az hogy valami fennmaradjon belőle az utókornak. Háborúban hősökmé vàlhatnak jelentéktelen jellemek. Békében jellemző a hétköznapi hős aki gyereket nevel,férj,feleség, dolgozó ember….stb. Ez az embet nem tehetett màst mint harcolni és ölni. Ezért lett hős. Sajna a hösök koràn halnak. Vagy fennmarar valami róluk vagy nem. Boldogok sohasem lesznek. Csak hősök.
@Tudományos libsizmus: szerintem Jean Razak-tól.
Biztos bátor faszi volt, de azt írjuk a legendagyártás körébe, hogy egy alig 70 kilós emberke 80 kilós fegyverrel a vállán lopakodott át az ellenséges vonalakon….
A kor jellemző géppuskája 15 kiló körül volt (+100 lőszerenként további 2-2,5 kilóval lehet számolni). A vizet a cső hütőjébe vélhetően nem cipelte magával, ha nem volt teljesen hülye.
Neveltetés kérdése is. Az I.VH.ban még más volt a korszellem. A magyar huszár sem szeretett visszavonulni, mert az borzasztó szégyen volt. A haláltól nem féltek. Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei c. műben van egy csomó ilyen történet.
@Dr_utcai_arcos:
Nagy Frigyes az anekdota szerint így kiáltott menekülő gránátosai felé a kolini csatában: Hunde, wollt ihr ewig Leben? Híres mondás lett belőle.
A kolini csatát lényegében a Nádasdy huszárok nyerték meg. Nagy Frigyes e csatától fogva így emlegette az ezredtulajdonos Nádasdyt: der ewige Nadasdy.
@Tudományos libsizmus:
Bocsánat, a mondat helyesen (kis l betűvel):
Hunde, wollt ihr ewig leben? – örökké akartok élni, kutyák?
nyilvánvalóan egy agyatlan őrült volt, és a környezetében mindenki akinek egy csöpp esze volt, gyűlölte.
@Punxsutawney Mormota: A West Point-i tisztek biztos lenézték volna, lévén West Point az US ARMY (kvázi a szárazföldi hadsereg) kiképzőközpontja, és a hadsereg viszonya a tengerészgyalogsághoz mindig is furcsa volt, hogy diplomatikus legyek. 🙂
Az US NAVY (haditengerészet) és az USMC (tengerészgyalogság) tisztképzése az US Naval Academy-n, Annapolisban zajlott már akkoriban is. 🙂
Haitin mit neveztek el róla? 🙂
@Tudományos libsizmus: Szóval akkor még sem azt mondta, hogy: „Come on, you sons of bitches, do you want to live forever?”
@Cifu78: Köszi! Ennyire soha nem mélyedtem el a részletekbe. Azt tudom, hogy a fegyvernemek között komoly farokméregetős verseny van – ez egyetlen filmből sem maradhat ki.
@ZON: Gondolom, hogy egy hurrikánt. Stilusos lenne.
Nem akarok okvetetlenkedni, de tudtommal a kinaiak nem csak az amerikai nagykovetseget tamadtak meg, hanem az egesz kovetsegi(kulfoldi)negyedet..
en.m.wikipedia.org/wiki/Siege_of_the_International_Legations
@Tudományos libsizmus:
Na persze o nem mutatott volna peldat a hosi halalbol…
@Bicepsz Elek77:
Ez az amerikai őrmester sem. Ha jól értelmezem Nagy Frigyestől koppintott szavait.