Dobó István, Eger híres várkapitánya

„A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.”

Báró ruszkai Dobó István (1505 körül – 1572) egri várkapitány, erdélyi vajda és nagybirtokos. A XVI. századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakjának, hősének tekintjük, bár senki nem születik annak. Nevét elsősorban Gárdonyi méltán híres Egri csillagok c. művéből ismerjük, amiből minden bizonnyal mindenki tud idézni egy-egy sort. Jelen írásomban bemutatom az egri hőst, aki megközelítőleg 2.000 emberrel verte vissza a török túlerőt. Bárói rangra 1558-ban emelkedett.

Előzmények

1547-ben békét kötött egymással Szulejmán szultán és Tahmaszp sah, aminek értelmében oszmán kézre kerültek jelentős perzsa területek. Két évi hadakozás után, döntő csata híján, ez volt a legjobb döntés. A perzsa sah a megfelelő pillanatot várta az ellentámadásra, így várni kényszerült. Szulejmán belátta, hogy kétfrontos háborút nem képes a birodalma elbírni. A perzsákkal való hadakozás idejére érezték úgy, hogy eljött Magyarország egyesítésére a remény. 1551-ben Erdélyt megszállta Ferdinánd serege, János Zsigmondot rákényszerítették a magyar korona jogára való lemondásra, miközben György barátot erdélyi vajdává nevezte ki a király. A Porta nem volt hajlandó elfogadni az új helyzetet, mert nemcsak hűbéresét vesztette el, de még az addig meghódított budai vilajet is veszélybe került.  Mivel Ferdinánd nem tudta katonailag biztosítani Erdélyt, ráadásul az ország keleti felét idővel elfoglalták az oszmánok, így az országegyesítés gondolata füstbe ment, de a szultán nem felejtett. Az Oszmán Birodalom minden erejét összeszedte, hogy felvonultassa és megtorolja sérelmét. Cél a budai vilajet és a Tisza-vonal biztosítása volt, amibe számba vehették Eger várának elfoglalását is. Akár fontolgatták, akár csak a temesvári és Nógrád megyei sikerek után vetődött fel, de tény, hogy az oszmán erők célkeresztjébe Eger vára is belekerült. Történetünk ide fog összpontosulni a továbbiakban.

Dobó várkapitánysága (1548-1552)

I. Ferdinánd király 1546 elején Dobót bízta meg az egri várnagyi és udvarbírói tisztség elfoglalására. Ferdinánd minden eszközzel arra törekedett, hogy Eger várát visszaszerezze a jogtalanul bitorló Perényi Pétertől, ezért fegyveres erő is szükségesnek bizonyult, ugyanis Dobó rokonának, Perényinek hű embere védte a várat és megtagadta a vár átadását. Egészen 1548 nyaráig tartott a makacs ellenállás mire sikerült Dobónak átvennie a vár kulcsait. Az elfoglalt erősséget, s vele együtt a püspökség javait I. Ferdinánd királynak adták át. Innentől kezdve vált királyi várrá Eger vára. Az erőd és a püspöki jószágok gondozását hivatalosan is Dobó Istvánra, a királyi vár első provizorára – tiszttartójára – és várnagyára bízta.

Nem túlzó állítás, miszerint pályafutásának csúcsát képezte az a négy és fél év, amit várkapitányként töltött. Itt tartózkodása idején olyan hátráltató tényezők szóltak közbe, mint a főurak hatalmaskodásai az egyházmegye területén, a török rabló portyái, a kamara gáncsoskodásai, de nem utolsósorban – és leginkább – a hatékony királyi segítség hiányzott. Mindezek ellenére helytállt, a feladatok végrehajtásához szerzett korábbról harci tapasztalatokat és szervezőképességet, továbbá a gazdasági ügyeket is kiválóan ismerte. Jó gazdának bizonyult, hiszen a várat feltöltötte lőszerrel és élelmiszerrel kellően, így nem érte váratlanul a török közeledése, felkészülten várt egy esetleges ostromra.

Eger látképe a XVI. század végén, Joris Hoefnagel korabeli metszetén.

A végvárrendszer elsőrendű erődjének számított Eger. Dobó tudatában volt az egri vár stratégiai jelentőségének. A vár védte az észak-magyarországi bányavárosokat, ez volt a Felvidék előterében az egyedüli jelentős erőd. Ha elesik, akkor oszmán kézre kerülnek az érclelőhelyek, nem utolsósorban Eger után jószerével nem lett volna komoly ellenállás. Eger kivételével a bányavárosok nem készültek fel egy esetleges török támadásra, az erődítetlen városokat játszi könnyedséggel foglalja el a török, és esélyük lenne a Felvidék meghódítására.

Célkitűzése a vár megerősítése és a hozzá szükséges anyagi alapok előteremtése volt. 1548-ban létrejött megállapodás szerint, ami a király és az egri püspök között köttetett, kimondta, hogy az uradalom bevételeit három egyenlő részre osztják: egyharmad részt a várbeli katonák zsoldját fedezi, a második harmad a vár erősítésére használják fel, a harmadikat pedig az egri püspököt illeti meg. Dobó erélyes fellépésének köszönhetően a jogtalanul lefoglalt jószágokat, elhagyott egyházi vagy kisnemesi birtokokkal bővítették a várhoz tartozó birtokok számát. Egerbe kerülésekor 23 birtok tartozott a várhoz, később 1558-ban kelt dokumentum szerint az uradalomhoz Eger városán kívül összesen 39 birtok tartozott. Mint egri püspöki udvarbíró, a várhoz tartozó 45 falu jövedelmét ő hajtotta be és használta fel.

1549-ben kezdte meg a várépítkezési munkálatokat. A megerősítése érdekében mindent elkövetett – építőanyagok beszerzése, mesterek fogadása, jobbágyok robotoltatása. Bástyák sora és a palánkmű is e munkálatok eredménye. A ma is ismert vár arculata az ő elképzelései szerint jött létre ebben az időben. Dobó érdeme e mellett a szolnoki vár megépítése 1550-ben. Tudomást szerzett a török veszélyről, mely nem csak Eger déli területeire, de a Tiszántúlra is veszélyt jelentett. Hogy megelőzze a török félhold árnyékának kivetülését e területekre, 13 vármegye (Heves, Zemplén, Ung, Gömör, Borsod, Torna, Bereg, Máramaros, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Szolnok és Kraszna) jóváhagyásával és a királyi hadak biztosítása mellett három hónap alatt fel is építették a várat, annak ellenére, hogy tiltva volt az erődépítés fegyverszünet idején. Az elképzelés, miszerint a Duna-Tisza köze középső része ellenőrzés alatt tudják sajnos tiszavirág életű lett, mert 1552-ben török kézre került.

A végvár ellátását több alföldi megye állami, egyházi és földesúri adókból igyekeztek biztosítani 1548 óta. Az adók beszedését illetően nem ismert kegyelmet, hatalmaskodás miatt többször is panaszt emeltek ellene. Volt példa rá, hogy fizetni nem akaró falvakat fegyverrel kényszerítettek jobb belátásra bírni. Ilyen volt egy bajai incidens is, amit személyesen Szulejmán szultán sérelmezett Ferdinánd királynál. Mindennaposak voltak a csatározások, és nem mindig kellett messzire utazni egy kis csetepatéért, ugyanis 1549-ben török martalócok fészkelték be magukat a Mátrába és a környékbeliek életét keserítették meg jelenlétükkel. 1550-ben Dobóék lest vetettek, és lecsaptak a (rác)kevei kereskedőkre, elkobozva a 10 ezer aranyforint értékű áruikat.

Az egriek néhány hadi vállalkozása

A hírhedt 1552-es egri ostromot megelőzte egy 1551-es próbálkozás. A Hatvanban tartózkodó Arszlán bég tervbe vette, hogy megkísérli bevenni a várat. Egy álhírnek köszönhetően, miszerint az egész egri őrség elhagyja az erődöt, hogy Erdélybe vonuljon, ráadásul igazolni látszott a hír, mert a vár kapitánya is kíséretével együtt elvonult, a bég azon nyomban felszerelt 500 szpáhit és útnak indította őket, hogy foglalják el az erősséget. Mi sem egyszerűbb egy védelem nélkül maradt várat elfoglalni. Dobó tudomást szerzett kémei révén a török mozgolódásról, és nem maradt tétlen. Lest vetettek ellenük Gödöllő környékén 600 huszárral. A váratlan támadás sikert aratott, mert 300 törököt levágtak, 30-at foglyul ejtettek zászlóikkal együtt, a többi pedig mentette az életét, ahogy csak tudta. Mindez augusztus és szeptember között lehetett.

Forrás: Eger hírek

A kémkedés megszervezésére igen nagy gondot fordított Dobó. Állandó kémhálózattal rendelkezvén mindig a legfrissebb hírek birtokába juthatott. Megjegyzendő, hogy a kémek kizárólag olyan információk birtokába jutottak hozzá, mint pl. a török katonák közt terjedő hírek. Ennél pontosabb adatokra nem tudtak szert tenni.

Rövid magyarázatként szolgáljon itt a lesvetés, mint taktikai mozdulatsor lényege: két mozdulatból áll, a lesre csalásból és a rajtaütésből. A lest állító csapat „martalékot” küldött az ellenség elé, akiknek feladatuk a zavarkeltés, és a színlelt meghátrálás, ezzel magukra hívják a figyelmet. Ezt a feladatot többnyire lovas egységekre bízták a gyorsaságuk és fürgeségük okán. Ha bevált a csel, akkor a jól elrejtőzött „derékles” több oldalról rajta ütött az üldözőkön.

A sikeres lesvetés után egy újabb eredményes, ám nem mindennapi támadást hajtottak végre az egriek szeptemberben Kalocsán. Az 1550-ben a szolnoki várépítést a török meg akarta akadályozni. Az ide kirendelt Zay Ferenc az egriekkel őrködött, de olykor portyára adták a fejüket. A várnagy 300 lovassal és lóra ültetett 100 puskás hajdúval megtámadta Kalocsán a törököt. Az erősséget 300-400 oszmán harcos védte, de felőrölték őket és bevették a palánkot és a várost is.

A fentebb megemlített eseteket leszámítva alapvetően az egriek portyái a Bácskát tették végvidékké, arra irányultak hadi vállalkozásaik zöme.

Az 1552-es török sikerek

A várakkal határolt, területként védhető tartomány kiépítésében az 1551-1552-es évek hozták a legnagyobb sikert a törököknek. Temesvártól egészen az Al-Dunáig terjedő terület, a Maros menti várak, majd Szolnok bevételével keleten is kiépült a hódoltság hellyel-közzel, de egybefüggő várrendszere.

Az 1552. évi török hadjárat Veszprém elfoglalásával kezdődött. Ali budai pasa a nógrádi várak és Ahmed másodvezír a Temesköz irányába indították meg a török hadaikat. Losonczy István temesi ispán Temesvárt védő serege magára hagyatottan is bő egy hónapra megakasztotta a törökök előrenyomulását, de tovább nem bírták. A gyenge nógrádi erősségek – köztük a legendás hírű Szondi György és 146 katonájával védett Drégely – bevétele után a budai pasa augusztus 24-én Szolnok alatt csatlakozott a főerőkhöz.

Eger – Dobó István Vármúzeum – Eger ostroma

Eger ostroma

„- És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. – Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”

https://www.youtube.com/watch?v=LhP1_tZWHXU&t=54s
Részlet az Egri Csillagok musicalből.

Ismerősen csengő sorok az Egri Csillagokból. Kara Ahmed másodvezír és Hádim Ali budai pasa egyesítették erőiket, így a 60-70 ezer főnyi török sereg 1552. szeptember 9-én, amikor a török sereg előőrse Maklárra érkezett, éjszaka Bornemissza Gergely vezetésével 90 várbeli katonával rajtuk ütöttek, és ha a győzelem nem lenne elég, még gazdag zsákmányt is szereztek. Ehhez hasonló kitöréseket mindig engedélyezte Dobó, egészen a fősereg megérkezéséig – szeptember 14. –, amíg körül nem zárta a várat, a „Felvidék kapuját”, a mintegy kétezer fő által védett Eger várát.

Kertai Zalán: Eger ostroma

Dobó korábbi erődítési munkálatainak köszönhetően felkészülten várta a törököt. Ali pasa, a török hadak egyik vezére „rozzant akolnak” titulálta, amire Dobó így reagált – Gárdonyi művében:

„No, majd meglátják, micsoda harapós birkák vannak ebben a rozzant akolban.”

A pasák kapituláció fejében szabad elvonulást és bántatlanságot ígértek. A történtek ismeretében erre nem került sor – a védők feltehetően hallomásból hírt kaphattak a temesváriak sorsáról – így felkészültek az ostromra. A pasák is megadták a sajátos válaszukat: szeptember 16-ától kezdve, két héten át megismerhették az egriek a pokol tüzét a török ágyúk és lövegek által. A rommá lövetés terve sikerülhetett volna, ha időközben nem fogynak ki olyan alapvető készletükből, mint az ágyúgolyó. Természetesen az erődítmény szilárdságának is köszönhető volt az ellenállás.

A több hullámban előretörő rohamot sikeresen visszaverték Dobóék. Gárdonyi több százezres hadról tudósít, de nagy valószínűséggel a törökök körülbelül 40 ezren lehettek.

Vízkelety Béla – Eger ostroma

Öt héten keresztül visszaverte az ostromlók valamennyi próbálkozásait. Ami azt illeti, időről időre kitörésekkel nyugtalanította a fáradó törököket. Októberre a vár inkább egy romhalmazra, mintsem egy erődítményre emlékeztetett, de Dobóék nem adták fel a kritikus helyzetekben sem. A török táborban októberre már az elkeseredettség kis híján lázadáshoz, esetenként parancsmegtagadáshoz vezetett. A szó szoros értelmében korbáccsal kellett a falak alá vezényelni a török katonákat.

Október 17-én feladták az ostromot, nem csak a pasák rivalizálása játszott ebben közre, de a török táborban megtelepedő elégedetlenség is nyomást gyakorolt a vezérekre. Október 18-án – 39 napi ostrom után – a pasák úgy határoztak, hogy a közelgő ősz elől téli szállásra vezetik hadaikat. Közrejátszott a visszavonulásuk mellett az 1552-es év őszén korán beköszönő fagyok, az éhség, és még a járványok sem tettek bizakodó hatást a török sereg moráljában. Mindezt tetézve a visszavonuló törökök után vetették magukat a várbeliek és gazdag zsákmánnyal tértek vissza a várba.

Eger 1552-es ostroma

Az egri védők hősies ellenállása bebizonyította, hogy a szultáni seregeknek is ellen lehet állni. Példátlan sikerüknek köszönhetően az egri diadalnak felbecsülhetetlen pszichikai hatása volt. A török fő célkitűzése még így is megvalósult, vagyis Temesvár és a Temes-vidék elfoglalása, így az ő szemszögükből nem jelentett hadászati sikertelenséget, mert így is a céljaikhoz mérten többletnek tekintendő. A felső-magyarországi végek kulcsának megtartása valójában nem gyengítette jelentősen a törökök magyarországi pozícióit, ugyanis a budai tartomány megerősítésén fáradoztak – amit a nógrádi várak elfoglalásával sikerült is meghosszabbítani. Ez persze nem alulértékelése az egriek helytállásának, mert álltaluk egy mítosz dőlt meg, ugyanis első ízben sikerült török erők elől megvédeni egy magyar várat. A szultán nem tudta a hadjáratot megismételni, mert 1552-ben kiújultak a perzsa háborúk, ráadásul janicsárlázadás is sújtotta az Oszmán Birodalmat.

A török terjeszkedés megállításához olyan tényezők járultak hozzá, mint a külföldi segítség, a török birodalom belső és külső problémái, de amit ki kell emelni az a távolság. A magyar végvári harcok sikerei és a védők önfeláldozó hozzáállását nem kisebbítendő tény, hogy a magyarországi hadszíntér távolsága megakasztotta az oszmán terjeszkedés sikerét. Az Oszmán Birodalom súlypontja Kis-ázsiában volt. Seregét hónapokig tartó út során érkezett Magyarország földjére, így a tényleges hadműveletekre két és fél, legfeljebb három hónap állt rendelkezésre. Ez azt jelentette, hogy a júliustól októberig tartó időszakot kellett a magyar hadaknak átvészelni. Ez nem azt jelenti, hogy az oszmán hódoltság területén nem hagytak hátra őrséget, csak annyit, hogy a főseregeknek Kászim napján – október 26-án – vissza kellett indulni a Portára.

A török sereg létszáma

„Száz-ötvenezernyi emberarcú tigris, pusztitó fenevad. Van tán kétszázezer is.”

A regényben lévő idézetet az írót a korabeli híradások téveszthették meg, amik eltérőek voltak, másrészt Dobó az életben tapasztalt katona volt, akinek tisztában kellett lennie az erőviszonyokkal. Gárdonyi komoly előtanulmányokat végzett regénye megírásához, ez nem von le a munkásságából semmit, csupán azt kell szem előtt tartani, hogy regényt, és nem történelmi munkát írt. Az 1552-ben elrendelt hadjáratra induló portai fősereg 50-70 ezer főt számlálhatott, amibe bele kell venni a valódi harcértékkel rendelkező reguláris alakulatokat – janicsárok, szpáhik – és a sereghez hozzácsapódó, kísérő népséget – markotányosok, mesterek, szállítók, rabok, stb. Hozzá fog csatlakozni a budai pasa serege Szolnoknál, ami kb. 12 ezret kitesz.

Viszonyításképp nézzük meg a kor török és magyar oldalán harcolók létszámát. Az 1544-45 közötti zsoldelszámolás alapján ’majd 13 ezres létszám, az 1545-46 között megközelítőleg 12 ezer fős létszámmal bírt a budai vilajet, ami az 1547-es évre már 15-16 ezer fő közé tehető. A XVI. század közepén, – amikor Erdély is I. Ferdinánd uralma alá tartozott – a horvát tengerparttól egészen Erdély déli részéig félkörben végighúzódó várrendszerben mintegy 6000 lovas, 8500 gyalogos, valamint 1000 naszádos és tüzér szolgált. Hadjáratok idején hasonló létszámú tábori haderő támogatta. A török kézben levő magyar várakban és a hódoltság területén körülbelül 50 ezer főt számlált az oszmánok itt állomásoztatott hadereje.

Kép forrása: https://slideplayer.hu/slide/2592866/

A Balkán-félsziget népeiből – különösképp a boszniai, macedóniai és szerb területekről – váltak ki azok a katonák, akikkel feltöltötték a magyarországi török várakat, – így a budai vilajetbe is – hiszen ez a régió újoncok ezreinek biztosított helyet, ráadásul köreikben igazi felemelkedést jelentett a katonai szolgálat. Tárt karokkal vártak a török társadalom bármely rétegéből várbeli katonákat, legyen az keresztény, vagy muszlim. Az oszmánok örökké háborúzó államában a katonai pálya minden formája, még a hierarchia legaljára szorult várszolgálat is komoly becsületnek örvendett.

Egy hadjárat nagy szervezőmunkát és távlati célokkal rendelkezik, vagyis ez a tömérdek ember nem mind Eger ellen vonult, voltak más ostromok, összecsapások, amikben akaratlanul is, de fogyatkozik a sereg. Éhezés, járvány, vagy csatározások révén elesettek száma egyre nőhetett, míg a harcképesek aránya egyre csökkent. 30-40 ezer fős sereg lehetett Eger alatt, akik alkothatták az ostromlók reguláris és félreguláris csapatok erejét. Ez így is 15-20-szoros túlerőt jelentett, aminek tudatában az egri védők teljesítménye páratlan cselekedetnek bizonyul.

Egri Csillagok (1968) digitálisan felújítva

Összegzés

Az 1552-es gyors oszmán sikerek elbizakodottá, magabiztossá tették a török hadvezetést. Saját erőik túlértékelése, a vár védőinek alábecsülése kudarcot okozott a töröknek. Dobó minden lényeges döntést maga hozott meg, a pillanatnyi helyzet felismeréséből adódó gyors és helyes döntésre való képessége nemegyszer a vár elestét akadályozta meg. Jellemző volt rá a megfontoltság és a körültekintés. Személyesen is kivette a részét a falakon való viaskodásokban, katonái között fogadta a törököket. Bár Dobó katonáival szemben szigorúan betartatta a parancsokat, következetessége és az igazságos elbírálásai komoly tekintélynek örvendezett katonái szemében. Dobó és hős védői ellenállása bebizonyította, hogy a török hadigépezet igenis legyőzhető. Cselekedetük világraszóló diadallal ért fel, melynek híre gyorsan terjedt a végeken. Reményt keltett a félhold árnyékában, hogy a legyőzhetetlen mítosz megdőlni látszik. Dobó szervezőképességének és akaratának köszönhetően a vár erődítése korszerűsödött, és a befolyt jövedelmet mind a várra és a védők finanszírozására költötte. Eger a „vitézek oskolája” titulust nyerte el, példamutatásból és vitézségből kiemelkedőt tanúsítottak, de mindez nem valósult volna meg Dobó, a tisztjei és a helytálló védők erőn felüli, kitartó munkája nélkül. Dobót nem szükséges idealizálni, tettei beszédesebbek. Erényeit sem érdemtelenül hangoztatják. Amit Eger várának védelméért tett, a kor emberének némileg megegyezhetett napjaink emberének a véleményével személyét illetően.

Bibliográfia:

Csiffáry Gergely: Az egri végváriak tevékenysége 1548-1596 között. In: Veres Gábor (szerk.): Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 2010. IN: https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_HEVE_agria46/?query=Az%20egri%20v%C3%A1r%20t%C3%B6rt%C3%A9nete%20II.&pg=28&layout=s

Csiffáry Gergely (2014): Ruszkai Dobó István életrajza. Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány. Rudabánya.

Csipes Antal (1972): Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében. Eger Város Tanácsa. Eger.

Domokos György (2020): Mennyi volt valójában a százezer török?  In: https://arsmilitaria.blog.hu/2020/04/16/mennyi_volt_valojaban_a_szazezer_torok

Hegyi Klára (2007): A török hódoltság várai és várkatonasága. História – MTA Történettudományi Intézete, Bp.

Liptai Ervin (szerk.) (1985): Magyarország hadtörténete I. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp.

Nagy László (1978): A végvári dicsőség nyomában. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp.

Pálffy Géza (2000): A tizenhatodik század története. Pannonica Kiadó. Bp.

Szakály Ferenc (2006): Virágkor és hanyatlás, 1440-1711. História/Holnap Kiadó. Bp.

Szántó Imre: A végvári harcok szerepe és jelentősége a XVI. század második felében. In: Bodó Sándor – Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok). Studia Agriensia 3. Eger, 1983. IN: https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_HEVE_StudiaAgriensia_003/?query=szab%C3%B3%20j%C3%A1nos%20gy%C5%91z%C5%91&pg=137&layout=s

Tarján M. Tamás: A törökök ostrom alá veszik Eger várát. In: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1552_szeptember_9_a_torokok_ostrom_ala_veszik_eger_varat/

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva