„Ifjú korom óta egészen öreg koromig felséged hűségében különböző csapásokban vérem ontásával rendületlenül helytálltam.”

Már a gondolat is sértő, ami a címben szerepel. Romantikus elképzelések születtek Dobó jellemét illetően, a megtestesült, még életében hősnek titulált férfiről. Tettei alapján ki is érdemelte az Eger hőse megnevezést. Az 1552. évi ostrom utáni éveiről vajmi keveset tudunk, pedig az is rejteget izgalmakat. Élete alkonyához közeledve felségárulóvá vált volna? Lehetséges, hogy meghasonult? Ismerjük meg a hős életének hátralevő részét.

Előzmények

1564. Megválasztották magyar királynak Miksát, Ferdinánd fiát. Ferdinánd halála után érezhető változás állt be. Miksa alatt a magyar érdekek és képviselőik teljesen háttérbe szorultak. A főbb hivatalokba németek lettek kinevezve, a királyra visszaszállott birtokokat idegenek részére adományozta. A magyar rendek elégedetlensége akkor csúcsosodott ki, amikor az 1566-os török hadjárat idején Győrnél táborozott jelentős királyi haderő, semmit nem tett se Szigetvár felmentésére, se a török visszaszorítására. Olyan érzése támadhatott a rendeknek, Miksa törökkel szembeni passzív politikája miatt, mintha nem számítana az uralkodónak Magyarország sorsa. A felzúdulás a tetőpontját akkor érte el, amikor Miksa megtagadta a János Zsigmondtól visszaszerzett várak visszaadását jogos tulajdonosaiknak. Nem csoda, hogy a közhangulatban uralkodó elégedetlenség, és felháborodás megingatta a királyba vetett bizalmat.

János Zsigmond szerepe

A magyar rendek udvarellenes hangulatának fokozása kapóra jött János Zsigmondnak, aki számított a segítségükre, ha kiterjesztené hatalmát Magyarország felett. Tervét azonban magasabb politikai érdekek keresztülhúzták. A meghiúsításban a békés politikát folytató II. Szelim, és követségén keresztül az erdélyi fejedelem nagybátyját, II. Zsigmond Ágost lengyel királyt megkérte, hogy csillapítsa le, hasson unokaöccsére, különben kénytelen lesz ő megbüntetni a fejedelmet.

A szervezkedés nem itthonról indult ki, és önálló formájában ki sem alakult az országban, ami azt illeti az elégedetlenkedőknek határozott terveik sem voltak. A legtürelmetlenebbek Erdélybe szöktek, amivel csak gyengítették a mozgalom hazai kibontakozását.

Hogyan kapcsolódik mindebbe Dobó István? A múltban történt egy birtokper, ami kihatással volt Dobó öreg napjaira. Nézzük milyen az, amikor a múlt nem kellőképp zárul le.

A hírhedt „Tegenyei-ügy”

Nemcsak gazdálkodás terén volt lehetőség meggazdagodni, hanem birtokszerzések révén is. Hol békés, hol fegyveres ráhatással, de tegyük hozzá, hogy a kor erkölcsi mércéje szerint felettébb furcsa lett volna, ha ezt nem teszi bárki is, aki megengedheti magának.

1544-ben az Ung megyei Pálóc szomszédságában helyezkedett el Tegenye, ahonnét a helység urának Tegenyei Tamásnak több jobbágyát ökrökkel együtt Pálóc várába hajtották a Dobó fivérek. 1547-ben Tegenye határában egy darab szántóföldet Pálóc határához csatoltak, végezetül ugyanebben az évben fegyveresek rontottak rá Tegenyei Tamás nemesi udvarházára. A dobó fivérek az ősi Pálóci-birtokra hivatkozva, ami egykori rokonuké volt, és hozzájuk került, Pálóc és Tegenye szomszéd falvak és egy szántóföldet önhatalmúlag a magukéhoz csatoltak, mondván ez a földrész még az ő tulajdonukat képezi. A kárvallott 1548-ban vádat emelt Dobóék ellen hatalmaskodás miatt.

Tegenye helyzete

Dobó István részvétele azért kétséges, mert mint királyi adószedő 1547-ben hivatalos szolgálatban volt. István kivételével két testvérének fejenként 200 aranyforintot kellett fizetniük magukért. Véget érhetett volna a per, ha a Dobó fivérek 1548-ban nem perelték volna be Perényi Gábort a pálóci örökségből származó Sárospatak és Sátoraljaújhely jogtalan birtoklása miatt. A Perényiek, királyi adományként bírták Sárospatakot, a Dobó család azonban a Pálócziakkal való rokonsága révén nemzetségi birtoklási jogra alapozva jelentette be igényét a várra és a mezővárosra.

1551. március 5-én a három Dobó testvért, Ferencet, Istvánt és Domokost hatalmaskodás címén fej- és jószágvesztésre ítélték, ami alól Ferdinánd király felmentette a vádlottakat a fejvesztés terhe alól.

A szóban forgó ügy helyszíne.
Hivatkozás: https://mapire.eu/hu/map/europe-18century-firstsurvey/?layers=163%2C165&bbox=1513757.2731588793%2C5978830.032840725%2C3163574.091666124%2C6468027.013865853
A fenti kép felnagyítva. Két évszázaddal későbbi térkép részlet, de a települések helyzete változatlanul látszik.

A Dobó fivérek halasztást kaptak a perben. Rokonuk Perényi Gábor 1559. májusában megvette Tegenyei özvegyétől a pert és felújította azt. Sikertelen próbálkozás volt a részéről, ugyanis az uralkodó, Ferdinánd ismét megkegyelmezett a Dobóknak. Perényi nem hagyta ezt annyiban, ezért rábírta az özvegyet az ő gyámkodására, cserébe szép javadalmakat adott az özvegy részére – Szolnok nevű falu, négy sátoraljaújhelyi szőlő, egy sárospataki ház – ráadásul megváltotta tőle a végrehajtás jogát 1563-ban 200 forintért. Ugyanabban az évben a Dobó fivérek átadták a kérdéses szántóföldet Tegenyeinének és megegyeztek a fejváltság összegében is.

1567-ben meghalt Perényi, így egy időre fellélegezhettek a Dobók. 1568-ban Dobó 500 forintban kiegyezett a magát ki nem elégítettnek tartó özvegyasszonnyal, de ennyiben nem maradt abba a jogi procedúra. Perényi halála előtt kiegyezett az udvari kincstárral, így a Pálóczi-féle örökség a kincstárt illette. A király viszont átvette a Tegenyei-ügyet. Ráadásképp Sárospatak birtokáért folyó pert is a kamara ellen folytatta.

Dobó így perbe bonyolódott a kamarával és a királlyal, – ugyanis 1564-től Miksa az uralkodó – akik követelték az ítélet végrehajtását. Bár a királyi kúria bírái védték Dobót, mondván rendeződött az ügy, de Miksa király úgy érezte csorba esne királyi méltóságán és tekintélyén, ha akarata elleni ítélet születne, ezért ragaszkodott annak lefolytatásához.

Korábban, mikor még erdélyi vajdaként börtönbe vetették Szamosújvárra, ahonnét sikeresen megszökött, Miksa király a meghurcoltatása és kárpótlása fejében kinevezte a bányavidék főkapitányává, amiről pont Miksa váltja le 1564-ben. Sőt Miksa állandóan tárgyalt a kamarával, hogyan lehetne elvenni Dobótól a legjobban jövedelmező birtokot, Göncöt. Eközben a király katonái teljesen kifosztottak három Ung megyei falut, a Léván állomásozó királyi zsoldosok pedig a környéken fekvő termést tönkretették. Mily különös, hogy éppen Miksa lesz az, mint látni fogjuk, aki jogtalanul börtönbe veti azt a Dobó Istvánt, aki egész élete folyamán a Habsburg-ház megingathatatlan híve volt. Elégedetlensége megalapozott volt, de ennek ellenére hű maradt a koronához.

1568-ban Pozsonyba utazott Dobó, hogy tisztázza magát. A kamara szerint Tegenyeiné és Dobó István között nem történt semmiféle megegyezés, követelte a hatalmaskodás ügyében hozott ítélet végrehajtását. A kúria bírái Dobónak adott igazat, ennek ellenére mégis börtönbe vetették, ahonnét sikerült elszöknie. Ezt követően, megérezve a veszélyt, nagy összegű – 300 ezer aranyforint – pénzt adott át megőrzésre lengyel barátainak.

A drinápolyi béke

Gondolhatnánk, hogy ennyiben maradt volna az ügy, de tévednénk. Egy helyi birtokperből valódi nagypolitikai üggyé változott. Hogy hogyan is függ össze a Tegenyei-ügy a drinápolyi békével, arra rövidesen választ kapunk.

Az 1568. február 17-én köttetett drinápolyi béke Miksa és II. Szelim szultán között, ami egészen 1593-ig volt érvényben – tulajdonképpen a tizenöt éves háború kitöréséig. A mohácsi csatavesztéstől a drinápolyi békéig, vagyis 1526 és 1568 között terjedő időszakban jelentette a legnagyobb veszedelmet a török hatalom. A béke bebizonyította, hogy a két küzdő fél nem tudja a másikat térdre kényszeríteni. Anyagilag kimerült mindkét nagyhatalom. Természetesen a határ menti villongások, portyák minduntalan megmaradtak, csupán a nagy hadjáratoknak vetett véget a béke. Az elkövetkező időszakban felkészülhettek a következő katonai megmérettetésre, amihez idő, pénz és béke kellett. A 25 pontba lejegyzett okmányban mindkét fél kötelezte magát azok betartására.

Szóba került a pénz. Miksa részéről szükséges volt, hogy sikeresen meg lehessen szervezni, illetve fenntartani a végvárrendszert, de nem csak ehhez volt szüksége pénzre. Ez a béke nem volt ingyen, ugyanis a szerződés 25. pontja értelmében a Habsburgoknak évi 30 ezer aranyforintot kellett fizetniük, hogy fenntartsák a békét az oszmán uralkodóval. Miksa vállalta a „tiszteletteljes ajándékot” elküldeni rendre a szultánnak. Ráadásul erdélyi vetélytársa ellen is sikeresen lépett fel a portán:

„Miksa ügyeinek kedvező állása a portán. Wyss (t.i. Miksa követe) oly jól vitte a rábizottakat a diván tagjainál, igéretek, ajándékok s alkalmi kedveskedések által annyira be tudta hizelegni magát a befolyásos államférfiaknál, hogy János Zs. minden ellentörekvése hajótörést szenvedett.”

A két félen kívül a kortársak nem tudhattak e megalázó feltételről. Ebből következik, hogy a magyarok mellőzve lettek a katonai és diplomáciai ügyekből, mert bizony szóvá tették volna valamiképp.

A magyar nemesség elégedetlenségére ezen kívül így is volt elegendő, megalapozott okuk a Habsburg uralkodó intézkedései ellen. Idegeneknek lett adományozva a magvaszakadt családok jószágai, János Zsigmondtól visszavett területeken fekvő birtokokat nem régi tulajdonosaik kapták vissza, és ha mindez nem lenne elég, akkor a kamara különböző jogi indokok alapján pereket kezdeményezett a magyarországi birtokosok ellen. Nem csoda, hogy a magyar nemesség köreiben Habsburg-ellenes hangulat bontakozott ki. E rövid kitérővel elérkeztünk a Dobó-Balassa féle hűtlenségi perhez.

A per

1569-es országgyűlést megelőzően felröppent a hír, miszerint János Zsigmond több magyar urat „behálózva ügynökei által egész Slavoniáig izgat s a porta beleegyezését Miksa megtámadására s az ország meghódítására kinyerni reméli.” Bécsben komoly aggodalmat keltett, így nem vették félvállról a szóbeszédet – főként, hogy történt is az átpártolásra precedens – és az uralkodó is gyanakodóvá vált, de ez a hír kapóra jött azok számára, akik be akarták mocskolni Dobó hírnevét.

Számos befolyásos ellensége volt Dobónak, köztük Rueber János felső-magyarországi főkapitány is, akinek a segítségére volt Kenderessy István, egy dezertált pap, aki Dobóék pecsétjeit és aláírásait hamisítva készítette leveleiket. Az alábbi sor Miksa királynak lett címezve, s nem mástól, mint Kenderessy tollából valók:

„… ki (tudniillik Dobó) különben már halálos betegségben szenved, mielőtt meghalna, a megérdemelt büntetés végett tőrbe kell csalni…”

Miksa király kezébe kerültek e hamis levelek, ami alapján titokban megkezdődött ellenük a hűtlenségi nyomozás. 1569. januárjában Miksa király Dobót a színe elé idézte, akit súlyos köszvény kínzott, maga helyett unokaöccsét küldte az uralkodóhoz. Kevésnek bizonyult. Az év augusztusában országgyűlést hívtak össze Pozsonyba, ahová Dobó is megérkezett. Betegen, de megjelent, miután az uralkodó kihangsúlyozta, hogy személyesen kell részt vennie. Nem kívánta magát gyanúba keverni, jobbnak látta, ha személyesen bizonygatja ártatlanságát. 1569. október 12-én Dobót, és sógorát, Balassát uralkodói parancs alapján letartóztatták. Elfogatásuk másnapján az országgyűlés 20 ezer aranyat és 30 kezest ajánlott szabadlábra helyezésük érdekében, de süket fülekre talált.

„Soha nem bántott meg senkit igazságtalanúl s nem engedte, ha tudta, hogy bárkivel jogtalanság történjék. Már természeténél fogva kegyes, […] de kegyosztásra a legnagyobb mérvben hajlandó.”

E sorok Istvánffytól származnak, amint Miksát jellemzi. Érdemes megemlíteni, hogy kortársa, Forgács Ferenc az ellenkezőjét állítja. Mint látni fogjuk, a kétely győzedelmeskedett a valóság felett.

Dobó István és Balassa János elfogatása a magyar törvények megsértését jelentette, hiszen előbb perbe kellett volna idézni őket, míg bűnösségük be nem igazolódik, addig szabadlábon védekezhetek volna. Igaz, hogy Dobót és Balassát nem várbörtönben, hanem a királyi lakosztályban őrizték, de a tényen nem változtat, hogy foglyok voltak.

Koholt vádak alapján bűnösnek ítélték el a két nagyurat. A vád Habsburg-ellenes fegyveres lázadás szervezése, melynek célja Erdély és a királyi Magyarország egyesítése János Zsigmond erdélyi fejedelem alatt. Az ügy sajnálatos ténye, hogy az eljárás még akkor sem állt meg, miután bebizonyosodott, hogy a bűnösségüket tanúsító levelek közönséges hamisítványok. Nem lehetett bizonyítani Dobó bűnösségét, ezért elfogatása után titkos bizottság alakult, hogy terhelő bizonyítékokat találjanak.

Egy követ jelentése

Michiel velencei követ beszámol a dózsénak, hogy szervezkedés van Miksa hatalma ellen, mint ahogy ő hallott róla, Dobó nagyszámú katonaságot gyűjtött össze lévai várába. Dobón kívül felsorolja, hogy szerinte kik vehetnek részt az erdélyi fejedelem oldalán, továbbá megemlíti, hogy egyes várkapitányok „a környező helyeken összegyűjtötték lovasságukat, és hadrendben, készenlétben állnak, mintha háborúra várnának.” A követ gyanúja félreértésen alapul! Ugyanis a korban az egymás szomszédságában levő várak kapitányai nem feltétlenül egymáson segítettek a közös ellenséggel szemben, és álltak vele háborúban, hanem önhatalmúlag egymás ellen is hadban álltak. Ezt, a végeken szolgáló, s egymás közt marakodó urak mindennapossá váló kardcsörtetését vélte háborús előkészületnek a követ.

Felvetődött a vádirat alapján, hogy Dobó át akarja adni Léva és Zólyom várát az erdélyieknek, illetve, hogy Dobó várta volna János Zsigmond támadását. Nos, nem feltétlenül jelenti azt, hogy önként adta volna át a várat. Nem kizárt, hogy a katonai mozgósítás pont az erdélyiek feltartóztatására irányult. Mivel egyik állításról sincs írásos feljegyzés, csak a velencei követ által leírt félelem, így nem vehető ez sem bizonyított erejű ténynek.

Az elhúzódó per

Dobó bűnperének tárgyalása egyre húzódott, mert a vádirat lassan készült, a fellelhető bizonyítékok nem voltak kellőképpen megalapozottak. Ami leveleket találtak is a főurak váraiban, nem tartalmaztak kompromittáló adatokat.

A vádlottak egyikére sem lehetett rábizonyítani a bűnösséget. Nyilvános tárgyalás során a külföldi követjelentések elfogadhatatlan bizonyítékoknak számítottak volna.

Dobó mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat és ártatlannak vallotta magát. Nehéz elképzelni, hogy aki ifjú kora óta végig kitartóan hűséges volt a Habsburgokhoz, éppen öreg korában, közel hetven évesen Habsburg-ellenes összeesküvést szőtt volna. Fogva tartói sem tudtak érdemi bizonyítékot felmutatni ellene, amely alapján se vádemelésre, se perre nem kerülhetett volna sor, magyarán nem volt indokolt Dobót börtönben tartani.

Az összeesküvés részleteiről, ha valóban létezett, a mai napig alig tudunk valamit. Istvánffy Miklós, a két Forgách, Michiel velencei követ, akik feljegyezték, és maga a vádirat.

 Dobó utolsó napjai

A betegség egyre súlyosabbá vált, tovább romlott egészsége, csak feküdni bírt az egri hős. Szabadon bocsátása elhúzódni látszott, ugyanis 1570-ben megkötötték a speyeri egyezményt. János Zsigmond Miksát ismeri el Magyarország urának, leteszi a királyi címet, ezzel is elismerve a Habsburg-ház főségét, illetve utódai halálával Erdély a magyar királyt illeti, amit addig ő fejedelmi rangban kormányoz. Dobó már nem kívánta törvény elé vinni ügyét, magát Miksa kegyelmére bízta.

Miksa előtt két lehetőség adódott a kegyelemosztást illetően. Az egyik megoldás szerint a magyar országgyűlés előtt hirdessék ki a kegyelmet. Volt ennek egy kellemetlen mellékhatása, mi szerint Miksa beismeri, hogy megalapozatlan vádak alapján indított eljárást a főurak ellen. A másik megoldás inkább kedvére volt az uralkodónak, miszerint boruljanak Miksa lába elé, köszönjék meg a királyi kegyet és fogadjanak örök hűséget.

1572. április 16-án Dobó hűségnyilatkozatot tett, amiben köszönetet mond az uralkodónak, hogy a per lefolytatása nélkül engedi szabadon, továbbá megígérte, hogy helyette fia, Ferenc rövidesen elutazik Bécsbe, s ő fog személyesen köszönetet mondani és hűséget fogadni apja nevében.

Súlyos betegen, megtörten, de elhagyhatta a börtönt. Eger hőse 1283 nap után, azaz három és fél év pozsonyi rabság után visszanyerhette szabadságát. Még ugyanebben az évben, pár hónapra június hónapban – pontos dátum hiányában – rá otthoni körülmények között elhunyt közel hetven évesen. Az ősi Dobó birtokon, Ruszkán helyeztette fia, Ferenc örök nyugalomra apját.

Dobó sírköve, amit fia, Ferenc készíttetett.

Összegzés

Befolyásos személyiségként akadt nem is egy ellensége, aki a végét kívánta. A rokoni sértettségből valódi politikai perré avanzsálódott az isten háta mögötti kis ügyből. Miksa királynak kapóra jött a hatalmas Dobó-vagyon megszerzése, amiből képes volt fenntartani a szultánnal kötött békefeltételt. A háború felemésztette a kincstárat, ami üresen tátongott, így adta magát a lehetőség, hogy bevételhez jusson a kincstár. Mindennek tetejében Kenderessy álságos tevékenysége nagyban hozzájárult a per lefolyásához. Az ok és az ürügy is megvolt, már csak be kellett indítani a folyamatot, mely egy élet hátralevő részét keserítette meg, ráadásul megalázóan bántak el egy olyan emberrel, akinek nevéhez köthető Eger várának a korszerűsítése, s a védelem megszervezése. Hiába a váltságdíj, a kezesek, a bizonyítékok hiánya, illetve hamissága, gyors ütemben lezárták az ügyet. Ráadásul a nemzet gyűlölte a török jelenlétet, a nyugati hatalomnak bizalmat szavazott, nem úgy, mint a Bocskai-felkeléskor kialakult elkeseredettség, így Dobó idejében a kor embere nem kívánt fegyveres lázadást szervezni. A rendek nem akartak elszakadni az udvartól, csak bizonyos régi alkotmányos jogok tiszteletben tartását követelték. Egy nagyívű életpálya tragikus vége bontakozik ki előttünk, aminek a legszomorúbb pillanata, mint bebizonyosodott, ártatlanul kellett bűnhődnie évekig.

Dobónak minden bizonnyal tudomására jutott a szervezkedés és János Zsigmond szerepe, ez nem vitatható, hiszen egy akkora főúr, akinek a szélrózsa minden irányába voltak kapcsolatai, pont ne tudott volna róla, igencsak meglepő lenne. Az viszont már erősen megkérdőjelezhető, hogy miért vett volna részt, ráadásul főkolomposként? Tudatában kellett lennie, már csak a koránál fogva is, hogy mit veszíthet nem csak ő, de rajta keresztül a családja is. Nem azért gyarapította birtokait, jószágait évtizedeken keresztül, hogy ilyen könnyelműen arról lemondjon a személyes sértettségére hivatkozva. Ha feltesszük, hogy oka lett volna rá, úgy vélem mégsem pártolt át az erdélyi fejedelem oldalára. Ha nem is az egri hős, vagy a Habsburgok iránti elkötelezettsége végett, de a koránál és betegségénél fogva sem valószínű, hogy valaki pont aggastyán korában lenne nyughatatlan.

Bibliográfia:

Csiffáry Gergely (2014): Ruszkai Dobó István életrajza. Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány. Rudabánya.

Csipes Antal (1972): Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében. Eger Város Tanácsa. Eger.

Hóvári János (1955): A hűtlen Dobó. Helikon Kiadó, Bp.

Károlyi Árpád (1879): A Dobó-Balassa-féle összeesküvés történetéhez 1569-72. Athenaeum R. Társulat. Századok. Bp.

Kelenik József (1997): A drinápolyi béke. Egy hosszúra nyúlt fegyverszünet. In: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_drinapolyi_beke_egy_hosszura_nyult_fegyverszunet

Liptai Ervin (szerk.) (1985): Magyarország hadtörténete I. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp.

Pálffy Géza (2000): A tizenhatodik század története. Pannonica Kiadó. Bp.

Sugár István (1994): Dobó István Síremléke. Dobó István Vármúzeum, Eger.

Szakály Ferenc (2006): Virágkor és hanyatlás. 1440-1711. História / Holnap Kiadó. Bp.


1 hozzászólás

Kenderessy István, aki miatt Dobó börtönbe került - www.tortenelemutravalo.hu · március 21, 2021 - 5:00 du.

[…] a Pozsonyban megjelenő Dobó Istvánt és Balassa Jánost. A vád hűtlenség bűntette volt. Korábbi írásomban olvasható a per a két […]

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.