A hihetetlen bátorságot elkövetők tiszteletére létrehozott különböző kitüntetések sokasága ellenére igen sok olyan ember is ismert, akiket soha nem ismernek el tetteikért. Ennek oka a leggyakrabban az előítéletek, a politikai vélemények és az állampolgárság, amely akadályozza a jutalom jogosultjaira történő alkalmazását. Az egyik ilyen eset Henry Johnson, a „fekete halál” nevéhez köthető, aki az amerikai afrikai hadsereg első afroamerikai egységének a katonája volt az első világháborúban.

Henry Johnson korai élete

Johnson korai életét sok rejtély fedi, még a születése sem feltétlenül biztos, mert hivatalos irat nem lévén, a saját beszámolójára lehet támaszkodni, és eszerint 1892-ben született az észak-karolinai Winston-Salemben. De ezt sem lehet biztosra venni, mert az élete során több más időpontot is megadott. Az általános iskolát kijárta, de azt követően egyből munkát is vállalt, így sofőrként, volt munkás egy szénbányában, végül pedig az Albany’s Union Station vasútállomáson volt poggyászokért felelős „munkatárs”.

A katonai pályafutás kezdte

1917 áprilisában az amerikai képviselőház megszavazta az országuk belépését az első világháborúba. Igen komoly irodalma van ennek az eseménynek, és az okoknak, amik elvezettek az USA hadba lepéséhez,  de az egyszerű emberek számára ezek semmit sem jelentettek, ők nem értettek a gazdasági, politikai viszonyokhoz. Henry Johnson is csak egyike volt azoknak, akik önként bevonultak a seregbe. 1917 június 5-én lépett be, és a 15. számú New York-i gyalogezredbe került. Mai szemmel nézve már furcsának találjuk, de akkoriban ez volt a megszokott, hogy a fekete, színesbőrű polgárokat különálló egységekbe szervezték. Az első világháború idején négy ilyen egység létezett, ahova az afro-amerikai önkéntesek kerülhettek. Johnson egységét később átnevezték a 369. gyalogezreddé, és az egység a 93. hadosztály része lett, ahova a legtöbb afro-amerikai egység került összevonásra. A 369-ek nagy része Harlemből, San Juan Hill-ből (Manhattan 59. utcája körül) és Williamsburgból (Brooklyn) származott. A „Harlem Hellfighters” néven is ismert ezred volt az első teljesen fekete ezred, amely segített megváltoztatni az amerikai közvélemény véleményét az afroamerikai katonákról, és elősegítette az utat a jövőbeli afroamerikai katonák előtt.

Az ezred Európába szállítása sem volt olyan egyszerű, az Egyesült Államok elhagyására is csak sokadik alkalomra sikerült. Az utolsó alkalommal egy hirtelen hóviharban a rossz látási viszonyok miatt egy másik szállítóhajó nekiment az ezred hajójának. A megrongálódott hajó kapitánya el sem akart indulni, de a 369-sek ezredese ebbe nem akart belemenni, elege volt neki meg a katonáinak a késlekedésből. A hajó sérülése nemvolt komoly, bőven a vízvonal felett volt, így csak a kapitány gyávasága miatt nem akart elindulni, de Hayward ezredes katonái vállalták, hogy menet közben megjavítsák, csak induljanak el végre. A hajó végül sikeresen megérkezett 1917. december 27-én a franciaországi Brest kikötőjébe.

Johnson ezrede 1918 januárjában érkezett meg a front közelébe, de ez nem jelentette azt, hogy harcolni is engedték volna a „feketéket”. A gyalogezred katonáinak maradt a kevésbé nemesebb szállítási, építési munkákban való részvétel. Talán ezt látva döntött úgy John J. Pershing amerikai tábornok, hogy ad egy esélyt az ezrednek, amelyet így kölcsön adott a franciák 161. hadosztályának. A franciák egyáltalán nem voltak finnyásak, egyáltalán nem volt problémájuk a származással és a bőrszínnel, így örömmel vették az erősítést, amelyet az Argonne-erdő közelében lévő állásokba, és így az első vonalba helyeztek el. Az érem másik oldala viszont mai szemmel nézve igencsak furcsa, ugyanis a fekete ezredek leválasztását több fehér amerikai katona, köztük igen magas rangúak is kérték, azzal fenyegetőzve, hogy megtagadják a harcot, amennyiben feketékkel együtt kell szolgálni a fronton. Az előítéletek és a megkülönböztetés légköre oda is elvezetett, hogy az amerikai expedíciós erők parancsnoksága kiadott egy a fekete amerikai katonákkal kapcsolatos röpiratot, amelyben „figyelmeztette” a francia polgárokat a feketék alacsonyabbrendűségére és ebben még az afro-amerikai csapatok állítólagos szexuális zaklatásaira is felhívták a figyelmet. És mindezek tükrében elvárták, hogy harcoljanak az országukért, és ha kell haljanak meg azok a katonák, akiket szinte emberszámba sem vettek a saját vezetőik és katonatársaik.

A „fekete halál” megszületése

1918 május 14-15-én este Henry Johnson közlegényt az egyik társával együtt őrszolgálatra küldték az első sorba. Később Johnson bevallotta, hogy furcsa volt neki, hogy két újoncot küldtek ki őrszolgálatra, de úgy voltak vele, hogy megoldják. A 26 éves Johnson és a 17 éves Needham Roberts váltására éjfélkor két másik újonc jelent meg, akiknek a határozatlansága láttán Johnson maradt helyettük, míg Roberts visszament az árokba pihenni.

Johnson hamarosan hangokra lett figyelmes, és felismerte a drótvágók hangját is, amivel a német támadók csöndben igyekeztek átjutni a védelmen. A sötétségből hirtelen vagy 2-3 tucatnyi német katona alakja bontakozott ki. Roberts visszarohant, hogy segítsen, de hamar megsérült a német támadás közepette, így kiesett a küzdelemből. Johnson gránátokat kezdett dobálni a közeledő németek felé. Amikor pedig kifogyott belőlük, akkor a puskájával kezdte el egészen addig lőni az ellenséget, amíg a fegyvere el nem akadt. Addigra a németek körbevették a két közlegényt, Johnson a puskatusra váltott, amit addig használt amíg az szét nem tört. Látva, hogy a németek megpróbálják foglyul ejteni Robertset, az egyetlen megmaradt fegyverével, egy bolo késsel lendült támadásba Johnson. Johnson az egyik német katonát gyomorba, egy másikat a bordái között szúrt meg, és még mindig harcolt, amikor újabb francia és amerikai csapatok érkeztek a helyszínre, aminek a következtében a németek inkább visszavonultak. Amikorra az erősítés megérkezett, Johnson már elájult a közel egy órán át tartó csatában elszenvedett 21 sebtől. Mindent egybevetve, négy németet ölt meg és további 10-20 embert megsebesített, így megakadályozta őket abban, hogy áttörjék a francia vonalat. Johnson kórházba került, de az éjszakai hőstette szárnyra kapott és hamarosan a sajtó is felkapta a sztorit.  Erőfeszítéséért a franciák Johnsonnak az egyik legmagasabb díjat, a Croix de Guerre-t ítélték oda, mielőtt hazaküldenék az Egyesült Államokba. Ő volt az első amerikai, aki megkapta ezt a díjat.

A háború után

Johnson hőstette után pár hónapon belül vége lett az első világháborúnak, a katonák, és köztük a háború hősei is mind hazatértek. A hazatérést viszont beárnyékolta az, hogy a saját országa alacsonyabb rendű állampolgárként tekintett rá. A háború befejezése után az ezrede győzelmi felvonuláson vehetett részt, ahol Johnson egy külön autóban kapott helyett az ünneplő tömeg közepette. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy nem engedték felvonulni fehér katonákkal, csak a sajátjai körében mehetett végig az utcákon.

Theodore Roosevelt volt amerikai elnök Johnsont az első világháborúban szolgált „öt legbátrabb amerikai” közé sorolta, de ezen kívül mást nem igazán kapott, csak egy őrmesteri előléptetést. A súlyos sérülései megakadályozták a visszatérését a normális polgári életbe, így nagyon nehezen talált munkát. Nagyon szerény körülmények között élt, az államtól kapott csekélyke rokkantsági segély és kisebb alkalmi munkákkal tudta csak eltartani önmagát. 1929-ben nincstelenül halt meg egy szívizomgyulladásban, ami után az Arlingtoni Nemzeti Temetőben temették el. Csak évtizedekkel később merült fel újra a neve, és került reflektorfénybe. 1996-ban posztumusz megkapta a Bíbor Szív kitüntetést, 2015-ben pedig Barack Obama elnöktől a Medal of Honor, a Becsületérmet kapta meg, ami a legmagasabb fokozatú kitüntetésnek számít az amerikai hadseregben. A 2015 június 2-i ünnepségen Johnson érmet a nevében Louis Wilson, a New York-i Nemzeti Gárda törzsőrmestere vette át. Obama elnök ezt mondta Henry Johnsonról: „A legkevesebb, amit tehetünk, ha azt mondjuk: tudjuk, ki vagy, tudjuk, mit tettél értünk, és ezért örökké hálásak leszünk”.

Felhasznált irodalom:

https://museum.dmna.ny.gov/unit-history/conflict/world-war-1-1914-1918/369th-infantry-regiment

https://www.army.mil/medalofhonor/johnson/

https://www.history.com/news/wwi-hero-henry-johnson-finally-receives-medal-of-honor

https://www.mentalfloss.com/article/586076/henry-johnson-world-war-i

https://www.nationalguard.mil/News/Article/1515966/wwi-hero-henry-johnson-fought-for-his-life-with-a-bolo-knife/

https://www.smithsonianmag.com/history/remembering-henry-johnson-the-soldier-called-black-death-117386701/

https://www.warhistoryonline.com/war-articles/henry-johnson-forgotten-hero.html


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.