Site icon Történelemi útravaló

Egy hun király Róma trónján?

„Amit Isten Ostora hatalmának teljében nagy csaták után sem tudott elérni, azt szolgái játszi könnyűséggel kapták meg a sorstól: uralkodtak Róma felett.”

Elöljáróban leszögezném, hogy a felvetett kérdést nem a szó szoros értelmében kell értelmezni, ezért nem is kell túlmisztifikálni azt. Nyilvánvalóan ez csak teoretikus kérdés, amiről mások is korábban elméleti síkon foglalkoztak. Természetesen nem egy hírhedt hun nagyfejedelem lépett Róma trónjára, hanem származása tekintetében lehetséges, hogy a tanulmány főszereplője hun felmenővel rendelkezik. Csupán a források és az irodalmak olvasása közben kételyek merültek fel, mintha másképp is lehetne értelmezni az olvasottakat. Hogy a kifejteni kívánt szereplőnek mennyi köze lehetett a hunokhoz, azt nem lehet tűpontosan meghatározni, sőt ami azt illeti nem is biztos, hogy egyáltalán van, mert a mai kor egyértelműen germánnak mondja, ami több, mint valószínűnek mondható.

Odoaker neve azoknak mond valamit, akik mélyrehatóan foglalkoznak az ókor végével különösen, ami a Nyugatrómai Birodalom végnapjait illeti. Ő az a germán hadvezér, aki leváltja az utolsó római császárt, Romulus Augustust, s kinevezi magát Itália királyának 476. augusztus 22-én – másutt 23-án. Egy személy, akiről azt gondoljuk, hogy tudjuk ki ő, holott nem biztos, hogy mindent tudunk.

A Hun Birodalom végnapjai

453. Attila nagyfejedelem meghal. Az addig egységben tartott, központosított Hunnia szerkezete recsegni-ropogni kezd. Az addig alávetett népek függetlenségre vágynak, aminek az élére Ardarik gepida király áll, s az összefogott népek segítségével legyőzi Attila fiait 454-ben a Nedao folyó mellett. Attila kiválasztott utóda, Ellák a csatában elesik.

Az osztrogótok – keleti gótok – is harcot vívtak Attila örökösei ellen. A szkír vezetők, Edekon és az ő fia, Hunfarkas is háborút vívott az osztrogótokkal szemben. Valamir, Nagy Teodorik apja életét veszti a 468-as szkír-gót konfliktusban, rá egy év múlva a gótok összezúzták a szkíreket a Bolia folyó mellett 469-ben, ahol Edekon elesett. Hunfarkasnak sikerült elmenekülnie és zsoldosvezérként szolgálnia tovább Konstantinápolyban.

„A gótok azonban úgy királyuk halálát, mint a rajtuk esett sérelmet számon kérték a lázadóktól és ugy harczoltak, hogy az egész scir népből alig maradt meg, aki ezt a nevet, bár gyalázattal viselje, annyira kiirtották mindnyáját.” – Jordanes.

Megjegyzés: Attila két leghűbb embere Ardarik gepida király és Edekon a szkírek királya, a nagyfejedelem halálát követően egymás ellen harcoltak. Edekon neve Edika néven ismert.

A hunok birodalma hirtelen és látványosan összeomlott, de a nép a hatalmi viszonyoknak megfelelően átrendeződött. Ez annyit jelent, hogy a hunok vagy asszimilálódtak a környező népek soraiba, vagy visszahúzódtak a Fekete-tenger északi részén levő szálláshelyeikre. Megjegyezném, hogy a Nyugatrómai Birodalom sem omlott össze, csupán átalakult.

Ha már szóba hoztam a rómaiakat, náluk sem volt rózsás a helyzet. Attila halála után egy évvel, 454-ben III. Valentinianus császár sajátkezűleg kivégezte Aetiust, az utolsó rómait, akivel együtt a birodalom utolsó reménysége is elveszett. Ezzel párhuzamosan a birodalmat nem a császár személye, hanem azok a germán szövetségesek tartották össze, akik az V. század folyamán megtelepedtek a birodalmon belül. Ezektől a germán haduraktól függött a birodalom sorsa, ráadásul a szövetségi szerződések révén legitimálták népüket a rómaiak között. Attila halála után két év múlva, 455-ben az Örök Várost prédálták fel a vandálok Geiserik vezetésével.

Időközben felbukkan egy karizmatikus vezető. Nagy bajuszú, magas termetű, erős kötésű, ariánus keresztény, jellegzetes germán megjelenésű harcos, akit Odoakernek hívnak. A Nyugatrómai Birodalom összeomlásakor lépett színre, ráadásul 476. augusztus 22-én/23-án kikiáltotta magát Itália királyának. Eddig minden rendben is van, nincs semmi különös az elmondottakban. De hogy ne legyen ennyire egyszerű, Odoaker származását illetően említették már gótnak, szkírnek, türingnek és hunnak is egyaránt. Mielőtt tovább mennénk szükségét érzem ismertetni Odoaker hátterét. Mit lehet tudni az őseiről?

Romulus Augustulus lemond a koronáról Odoaker javára.
Fotó: Ribáry Ferenc: Világtörténelem – Középkor: Írta Molnár Antal (1881)

Odoaker felmenői

Mielőtt tárgyalásra kerülne a felvetett téma, megemlítendő, hogy Odoakerről úgy tartják, hogy germán zsoldosvezér volt, különböző törzseket tartott egybe és az élükre állva nemcsak, hogy kikiálttatta magát Itália királyának, de harcosaival megtelepedett római földön. A Geticában Odoaker a Torcilingusok, Marcellinusnál a gótok királyaként szerepel, de ez utóbbi kijelentést elvethetjük. Edekon fiaként tartják számon. Először is, ki volt Edekon?

A legelfogadottabb nézet szerint, a szkírek királya a 440-es évektől egészen 469-ig, a Torciling /Thorkel/ nemzetségből származik. Attila bizalmas embere, követe, a testőrségének parancsnoka. Nézzük mit mond egy kortárs.

Megjegyzés: A fentebb vázolt állítás két különböző népet takart. Legfőképp, hogy a szkírek keleti, míg a torcilingek nyugati népek. De kik is ők? A torciling nép ismeretlen volta tulajdonképpen egy elírás következménye. Jordanes a türingekre utalt, amikor leírta. Elmondható, hogy a nézetben hiba csúszott.

„Ismét eljött a skytha követ Edekón” – írta Priszkosz rétor 449-ben Konstantinápolyban, abban az évben, amikor személyesen találkozott Attilával. Priszkosz többször találkozott Edekonnal, így emlékszik meg róla: „… mint háborúban kiváló ember és mint hun származású…”

Priszkosz egyszer szkítának, másszor hunnak nevezi Attilát, Edekont, sőt a népét is. Nincs ebben semmi meglepő, mert a szkíta elnevezést használták valamennyi íjfeszítő nomád/félnomád lovasnépre, mondhatni gyűjtőfogalomként. Attila hunjai az egykori Szkítia területén vált néppé, több töredék sztyeppei nép alkotta törzsszövetség, aminek feltehetően a többsége, de mindenesetre a vezetőrétege hun volt, így az alattvalók a hun állam alattvalóikká váltak. Az államhatalom, és az uralkodó személye egységes volt, de a nép összetételét tekintve heterogén maradt.

Megjegyzés: Priszkosz, mint kortárs talán nem tévedhetett akkorát, hogy szkítának és nem germánnak írná le Edekont. A kor embere mindenkit, aki keletről jött azt szkítának, aki északról azt germánnak neveztek. Nem minden esetben tehettek vagy tudtak különbséget tenni hun, akacir, alán, vagy gót, vandál, herul, kvád között, és még a kisebb törzsekről, népekről még nem is eset szó. Ettől függetlenül Priszkosz érthette úgy is, hogy a szkíták/hunok követe, bár ki tudja?

Odoaker apja Edekon, akit Edika néven ismerünk, mint Attila magas rangú katonai parancsnokát. Priszkosz megemlíti Attila két követét, a római nemest, Orestest és a szkíta Edekont, amikor követségben vannak II. Theodosius bizánci császárnál. Kiemeli Priszkosz, hogy a császár Edekont meghívja vacsorázni, Orestest viszont nem. Edekonról Priszkosz azt tartja, hogy „a hun fajhoz tartozott.”  Edekon nevét a korai germán népek között nem találjuk meg, viszont egy érdekesség kimutatható. A XIII. században az Arany Horda berkein belül volt egy Edgü nevű törzsfőnök, akinek az etimológiája szerint a jelentése: „jó, jóságos”.

Edekon valóban a szkírek királya volt, ahol szkír nemesasszonyt vehetett feleségül, és frigyükből származik Odoaker, illetve Hunfarkas. Jordanes közlése alapján tudjuk, hogy Edekon 469-ben halt meg a Bolia folyó partján. E csatában részt vett két fia is: Hunfarkas és Odoaker is.

Megjegyzés: Egyes egyedül Jordanes említi a pannóniai Bolia folyót. A Bolia folyó esetében két lehetőség vetődött fel. Az egyik az Ipoly, míg a másik a Sárvíz. Ez utóbbi lehet a valószínűbb. Ráadásul egy berakásos arany pajzskeretet halásztak ki a Sárvízből 1878-ban, amit Edekonnak tulajdonítanak.

Amadé Thierry feljegyzi Attila történelme c. művében: „A 449. év első havaiban hún követek czime alatt két fontos személyiség érkezett Konstantinápolyba, Edek, született hún vagy scytha, miként a görögök ókori kifejezéssel nevezték.”

Külföldi szerzők esetében is kétség merült fel Odoaker germán származását illetően. Reynolds és Lopez munkájának címe is eléggé beszédes: Odoaker: germán vagy hun? Kezdjük a kiindulóponttal, Jordanes feljegyzésével: „Odoacer de genere Rogus”. A latin genus fordítása: születés, származás; a de egy prepozíció, vagyis elöljáró szó, aminek jelentése: -ról, -ről. A mondat jelentése: Rogustól származó Odoaker, vagyis a Rogus nemzetségéből való Odoaker.

Ha most feltételezzük, hogy a Rogus, illetve a rugi nem egy népet – egy keleti-germán törzset -, hanem egy személyt jelöl, akkor felvetődik a kérdés, hogy ki lehetett ez a rejtélyes Rogus, akinek a nemzetségéből való Odoaker? Tekintetünket Hunnia felé kell, hogy szegezzük, mert a megoldás arra felé lesz. Rua; Rougas (Ρούγας); Roas (Ρουα); Rugila (Ρώϊλας); esetleg Roga, ami feltűnő hasonlóságot mutat az említett Rogus-szal. A görög íróknál Rugila, a latinoknál Rua vagy Ruga néven szerepel. Ismerősen cseng, de ki is volt ő? Egy hun fejedelem, aki I.sz. 422-434 között uralkodott. Oktár és Mundzuk testvére, Attila nagybátyja. Ha ez igaz, akkor ez azt jelentené, hogy királyi vérvonallal büszkélkedhet Odoaker.

Eleve az is gyanús, hogy Odoaker 433 körül született Rua/Ruga hun fejedelem tiszántúli ordujában/szállásán. Mindezek a feljegyzések alapján arra lehetne jogosan következtetni, hogy Ruga nemzetségéből, az ő véréből való Odoaker, vagyis az ő leszármazottja. Ruga fia Edekon, és az unokája Odoaker. A felvázoltak alapján ez az eredmény feltételezhető.

Feltételezzük Edekon hun származását, mint vezetőt kinevezhettek a szkírek élére. Ugyanez történt Attila fiaival is, Ellák az akacirok, Ernák/Irnek a bolgárok vezére lett, de maguk nem lettek se akacirok, se bolgárok. Bevett gyakorlatnak számított, hogy elsősorban családtagokat, és csak másodsorban bizalmas embereket neveznek ki népek, törzsek élére. Vagyis nem feltétlenül a törzsből, népből származót neveztek ki törzsfőnek, vezérnek, stb.

Attila halálát követően a hunok döntő hányada visszahúzódott a Fekete-tenger, Kaszpi-tenger és Aral-tó vidékére. Egy részük a mai Bulgária területén telepedett le. Egy másik részük Ruga fia, Edekon vezetésével a dunántúli és a Duna menti részeken élt tovább.

A szkírekről

Mielőtt tovább mennénk, fontosnak tartom bemutatni azt a népcsoportot, aminek az élén állt Edekon, és később fia, Odoaker is. A szkírek a történettudomány szerint egy régi gót népcsoport, akik a Fekete-tenger északi partjánál, Olbia közelében éltek. A kortársak viszont egyáltalán nem említik, hogy a germán népekhez tartoztak volna. A szkír szó etimológiája alapján az –r végződés nélkül a szki „ragyogást” jelent. Megkerülhetetlenül találkozhatunk a Rugian vagy Rogian kifejezéssel Odoakerrel kapcsolatban. „Odoacer, genere Rogus” vagyis Odoaker a Rogus nemzetségből, ami nem feltétlenül egy törzs nevét, hanem egy család nevét is jelentheti. „Torcilingorum rex habens secum Sciros, Herulos. […] sub regis Thorcilingorum Rogorumque tyrannide” Ebből az következik, hogy Odoaker volt a torclingi király, a Rogus nemzetségből, a szkírek és herulok vezetője. Korábban szó esett róla, hogy apja, a Torciling/ Thorkel nembeli Edekon, bár a fentebb vázoltak fényében kérdéses. Bár az sem kizárt, hogy anyai ágon származott a torciling vonalról.

Reynolds és Lopez szerint a szkírek eredetileg egy baltikumi (?) vagy szarmata (?) népcsoport lehetett, de a legkevésbé sem állítják germán népnek. Lakhelyüket tekintve feltehetően a Visztula jobb partján éltek, ahonnan dél felé vándorolva elérték végleges lakhelyüket: „a scirok népe, amely a Duna felett lakott.” A IV. században hun fennhatóság alatt álltak, akikkel szoros kötelék alakult ki már Uldin uralkodása alatt. Ez folytatódott Ruga és Attila regnálása alatt is. Ruga és a rokonai voltak a szkírek vezetőik, akiket támogattak a torcilingek törzse. A hun dominancia meghatározó volt a germán népek életében, olyannyira, hogy nem volt szokatlan egyáltalán, ha egyes germán törzsek élére királyi hun leszármazottakat választottak meg.

A XIX. században a német kutatók feltehetően a részrehajlás végett alkották és építették be történelmükbe Odoaker egyértelmű germán származását. Ez nem jelenti azt, hogy ne vallotta volna magát valóban germánnak.

Kaotikus állapotok Itália földjén

Odoaker – életútja közel azonos fivérével – Itáliában szolgált zsoldosvezérként és császári testőrként Flavius Ricimer, a „császárcsináló” alatt. Bár sosem nevezik magister militumnak, („a katonák ura”, azaz legfelsőbb katonai parancsnok) de a hadseregben töltött befolyása miatt lehetséges, hogy megszerezte ezt a pozíciót. 472-ben Anthemius császár ellen használta fel Odoakert Ricimer. 473-ban Glycerius a császár Rómában, akihez szegődött testőrként Odoaker. Udvarában szolgált még Attila hun király egykori titkára, Orestes. Ugyanakkor a Kelet-Római Birodalom ura, Leo császár újra egyesíteni kívánja a Birodalmat, ezért 474-ben Julius Nepost Itáliába irányítja. Glycerius alulmarad Neposszal szemben, s kénytelen átadni neki a hatalmat, és Nepost 474-ben római császárrá koronázzák.

Innentől kezdve Odoaker és Orestes Nepos szolgálatába állt, azonban a hatalom egyre inkább kettejük kezébe összpontosult Julius Nepos ellenében. Odoaker, hogy megszabaduljon riválisától, Orestest a dél-galliai Provance-ba betörő vizigótok megfékezésére küldi, ám Orestes békét köt velük, és a vizigót csapatok támogatásával, nem mellesleg, mint fővezér a hadsereg élére állt, s Róma ellen vonult 475-ben. Julius Nepos ekkor Ravennába menekül, és magával viszi Orestes fiát, Romulust, majd meg nem áll egészen Dalmáciáig. Orestes a letelepedés ígéretével nyerte meg a gótokat a Birodalmon belül, de ezt nem tudja teljesíteni. Ebből fakadóan ellene fordultak, így menekülőre fogja. Ravennába megy, ahol 475-ben az akkor 12 éves fiát császárrá koronázza.

Miután Orestes a fiát a császári trónra emelte, a „rugius-törzsből” való Odoaker, a legnagyobb római zsoldosvezér, a torcilingusok királya, scirus, herulus és egyéb törzsekből toborzott segédcsapataival elfoglalta Itáliát. Orestes fiának alig több, mint tíz hónapos császárságának Odoaker vetett véget. Orestes és a fia, Romolus Augustulus átadják Odoakernek a hatalmat, és Itália királya lesz 44 éves korára. Néhány év múlva Hunfarkas csatlakozott Odoaker testőrségéhez.

Legyőzte és kivégezte Orestest 476. augusztus 28-án. 476. augusztus 23-án, öt nappal Orestes kivégzése előtt, Odoaker királynak nyilváníttatta magát – a helyszín kérdéses, vagy Ticiumban (a mai Pavia) vagy Placentiában (a mai Piacenza). A kis bukott császárt, Romolus Augustust pedig Lucullus campaniai palotájába költöztette, ahol három évtizedig, 507-ig élt békésen. Kiss Magdolna által közreadott Geticába az áll, hogy a trónjától megfosztott fiatal – kb. 12 és 15 év közötti – császár évjáradéka hatezer aranysolidus volt, és édesanyjától sem szakították el.

A két lehetséges helyszín.

Mennyire különös, hogy Attila egykori két bizalmas embere, Orestes és Edekon, uruk halálát követően versengenek a hatalomért, amit később fiaik fejeznek be egymás közt. Németh Gyula eképp emlékezik meg róla: „Amit Isten Ostora hatalmának teljében nagy csaták után sem tudott elérni, azt szolgái játszi könnyűséggel kapták meg a sorstól: uralkodtak Róma felett.”

Merovech – a Meroving-dinasztia alapítója – fia, Childerich szövetségre lépett Odoakerrel. Odoaker volt az, aki megdöntötte a Nyugatrómai Birodalmat, ami a frankok részéről annyit jelentett, hogy megszüntette a rómaiakkal való szövetséget.

Julius Nepos, az utolsó elismert római császár, akit maga Zénón bizánci császár is elismert, elmenekült Dalmáciába, ahol trónfosztottan, 480. május 9-én megölte két katonája. Odoakernek ezáltal lehetősége nyílt Dalmácia meghódoltatására, bővítve birodalmát. Később Noricumot és Illyriát is királyságához csatolta.

A rúgiak, szkírek, turclingiek Odoaker mögé sorakoztak fel, akit megválasztottak vezérüknek. Odoaker leváltotta Romulus Augustust, s tizennégy évnyi uralkodása alatt (476-490) – bár van, ahol 493 a befejező dátum, de előfordul 489. március 18-a is! – megkezdődött a régi római világ vége, s egy új vette kezdetét. Első körben a császári jelvényeket Bizáncba küldte, ezzel gyakorlatilag megszűnt a nyugatrómai császárság intézménye.

Odoaker uralkodására nem a rombolásról szólt, hanem épp ellenkezőleg. Hatalmas építkezések vették kezdetét, fellendítették a termelést, nem utolsósorban a római törvényeket vették alapul a kormányzás során. Ebből az következik, hogy a birodalom feltámasztása volt a célkitűzése.

Odoaker végnapjai

Magister militum címet birtokolta Odoaker. Zénón császár és Odoaker király kapcsolata sosem volt felhőtlen. Odoaker és az isauriai – dél-nyugat Anatólia – trónbitorló, Illus között tárgyalások zajlottak le. Odoaker visszautasította a trónbitorló könyörgését, mire Itália királya megfenyegette, ami úgy tűnt elegendőnek bizonyult Zénónnak, aki nem felejtette el Illus korai ügyleteit Odoaker testvérével, Hunfarkassal.

Theodorik, az osztrogótok királya, Zénón császár szolgálatába állt, – ahol korábban Hunfarkas teljesített katonai szolgálatot – így Bizánc támogatásával megtámadja Odoakert. „Odoacer, a népek királya egész Itáliát alávetett, hogy megfélemlítse a rómaiakat. […] miután uralmát így megerősítette, csaknem tizenhárom éven keresztül megtartotta, egészen Theodoricus megjelenéséig.”

Jordanes jelentése kiterjed Odoaker csatáiról Theodorikkal, majd visszavonulása Ravenna várába, ahonnan „Éjjel titokban többször kijött, hogy nyugtalanítsa a gótok hadseregét… de hiába erőlködött, mert ekkor már Theodoricust mondták egész Italia urának és az állam az ő parancsait követte. Csupán ő egyedül (Odoaker) meg néhány testőre, valamint a nála jelenlévő rómaiak voltak azok, akik szenvedtek még napról napra az éhségtől és a háborútól Ravennában. Mivel már semmijük sem volt, követeket küldött, hogy békéért könyörögjenek. Theodoricus először engedett neki, de aztán megölte.”

1181-ből való ábrázolása egy lovagi tornának, ahol Theodorik megöli Odoakert. forrás: wikipédia

Hosszú véres harcok zajlottak Odoaker és Theodorik között. Több csatát követően Odoaker az utolsó, Adda melletti nagy ütközetet elveszíti, és Ravenna falai közé kényszerül visszavonulni, amelyet három éven keresztül sikerrel védelmez. A békekötésre kényszerített Odoaker befejezi a harcokat. Legyőzetett, de árulás áldozata lett. Theodorik aljas tervet szőt ellenfelével szemben. Meghívja lakomára Odoakert, ahol végzett Itália 60 éves királyával, s kisérőit is kivégeztette. Odoaker testvére, Hunfarkas és Odoaker fia, Thelan-Oklan is a merénylet áldozatává váltak. Mindez történt 493. március 15-én. Theodorik utasítására Odoaker valamennyi hívét kivégezték. Ezt követően a szkírek eltűntek, az életben maradtak a Balkánra menekülve elvegyültek az ott élőkkel Jordanes szerint.

Összegzés

Láthattuk, hogy nem magától értetődő, ha valakit egy germán törzs királyának neveznek ki, mert nem evidens, hogy ő maga is germán lenne, bár az esetek többségében azok. A kortárs Priszkosz, aki találkozott Attila követségével, mint szemtanú is megerősíti azt a feltételezést, miszerint Edekon hun származású, és a felvázolt eredmények alapján lehetéges. Az, hogy Edekon miért nem élt trónigényével másik kérdéskörhöz tartozik, de a felvázolt tényekből az következik, hogy a hun Ruga fia volt.

Ettől függetlenül meglehet, hogy tévesek a leírtak a részemről, csak egy lehetséges nézőpontot vázoltam fel. Egy feltételezésre alapuló, és a leírtak tükrében talán egy másfajta megközelítést sikerült leírnom. Nem állítom, hogy a leírtak teljes mértékben igazak vagy valósak lennének, tévedni pedig emberi dolog. De ha állításaim megállják a helyüket, akkor Odoaker a következő hun felmenőkkel büszkélkedhet: Ruga, akinek unokája vagy dédunokája; Edekon fia; Attila unokaöccse. Az apai ágon való hun származás mellett, anyai ágon germán ősökkel rendelkezik, bár mint olvashattuk a szkírek germán mivolta is kérdéseket von maga után. Mindenesetre az ókorban az etnikai identitás sem volt sziklaszilárd.

Odoaker az európai Hun Birodalom bukását követően valóra váltja azt, amiről a hun uralkodók csak álmodoztak. Ami azt illeti túl is tesz rajta, mert nem csak meghódítja Rómát, de egész Itália királya lesz, az első barbár uralkodó. A latin nyelvet és kultúrát fenntartotta, illetve a germán kultúrát, amit az alattvalók képviseltek, ráadásul amennyire lehetőségei engedték helyreállította az egykori Római birodalmat, visszaszerez pár néhai provinciát. Mindez egy új világ előképét idézik, amit a középkori királyságok alapjaként tekinthetők.

Bibliográfia:

Bokor János (1904): Középkori krónikások. Jordanes: A gótok eredete és tettei. Brassó

Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (1993): Hunok-gepidák-langobardok. Balassi Kiadó. Bp.

B. Tóth Ágnes (2005): Korai népvándorláskor: hunok és germánok (Kr.u. 420-568) In: Garam Éva (szerk.): Kelet és Nyugat határán. A magyar föld népeinek története. Kr. e. 400 000 – Kr. u. 804. Magyar Nemzeti Múzeum. Helikon Kiadó Bp.

Bruce MacBain (1983): Odovacer the hun? In: Classical Philology, Vol. 78. No. 4 (Oct., 1983) pp. 323-327. The University of Chicago Press.

Edward Gibbon (2001): The history of the decline and fall of the Roman Empire. Volumes 1-6. Great Britain.

Ferenczi Attila – Monostori Martina (1998): Latin nyelvkönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp.

Friedrich Klára (2009): Roga hun király. (Szakács Gábor kiadása)

Gazdag László (2015): Róma végnapjai. In: Élet és Tudomány 70. évf. 28.sz.

Haász János (2019): 476? Róma bukása ókor vége, ugye? Hát nem egészen. In: https://index.hu/tudomany/til/2019/10/24/nyugatromai_birodalom_bukas_476_roma_okor_kozepkor_tevedes/

Horváth Szilvia (2014): Jordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei. Rippl-Rónai Múzeum. GeniaNet. Kaposvár-Pécs.

Kató Péter – Lindner Gyula – Sólyom Márk (2017): Hunok és rómaiak. Priskos rhétór összes töredéke. Attraktor. Máriabesnyő-Gödöllő.

Katus László (2001): A középkor története. Pannonica Kiadó. Bp.

Kiss Magdolna (2005): Jordanes: Getica. L’Harmattan Kiadó. Bp.

Kiss Magdolna – Fazekas Ferenc: Hol játszódott le a Bolia folyó menti csata? In: Antik tanulmányok XLIX (2005) 265-272. szerk.: Horváth László

Michael McCormick (1977): Odoacer, Emperor Zeno and the rugian victory legation. In: Byzantion Vol. 47 (1977), pp. 212-222 (11 pages). Peeters Publishers.

Németh György (2016): A Nyugatrómai Birodalom bukása. In: www. rubicon.hu

Németh Gyula (szerk.) (1940): Attila és hunjai. Magyar Szemle Társaság. Bp.

Omeljan Pritsak (1982): The Hunnic Language of the Attila Clan. Harvard University, Cambridge, Massachusetts.

Penny MacGeorge (2002): Late Roman Warlords. University of Oxford. Great Britain.

Révay József (szerk.): A császári Róma. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1981.

Robert L Reynolds – Robert S. Lopez (1946): Odoacer: German or Hun? In: The American Historical Review. Vol. 52., No. 1 (Oct., 1946) pp.36-53. Oxford University Press.

Szőnyi Ádám (2020): A frankok felemelkedése. In: Kelet kapuja történelmi folyóirat. IV. évfolyam 4. (14.) szám (2020. október-december). Tortoma Kiadó.

Tarján M. Tamás: 476. augusztus 22. | Odoaker lesz Itália királya. In: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/476_augusztus_22_odoaker_lesz_italia_kiralya

Thierry Amadé (1884): Elbeszélések a római történetből az V. században. A nyugoti birodalom végső napjai. MTA Könyvkiadó Vállalata. Bp.

Exit mobile version