Utazás. Ki ne szeretne utazni? Szokás mondani, hogy egy kirándulás során nem is a cél a fontos, hanem az oda vezető út.

„Az út célja az út maga”

…ahogyan Buddha is fogalmazott

Ugyanígy voltak vele a nagy felfedezők is. Természetesen ők nem erdőkben kirándultak, hanem nekivágtak a végtelennek tűnő óceánoknak. De mégis mi vezetett oda, hogy ezek a kalandorok ilyen bátor, és nem kevés elszántságot igénylő utakra vállalkozzanak? Mellesleg hogyan alakult át Európa egésze attól, hogy felfedeztek egy új földrészt? Jelen cikkemből mindegyik kérdésre választ kaphattok. 🙂

Az előző részhez hasonlóan itt is találhattok a cikk végén egy PDF dokumentumot, amiben rövid vázlatot készítettem a témáról. A cikk ezen felül tartalmaz egy tesztet is, mely kitöltése után automatikusan kijavítja önmagát. Bármennyiszer kitölthettek, ezzel folyamatosan frissen tudjátok tartani tudásotokat. 🙂

Természetesen ahhoz, hogy megértsük mi is volt ezeknek az utaknak a kiváltó okai, muszáj megismernünk az előzményeket.

A cikk három részből áll:

1. Fontosabb előzmények
2. A földrajzi felfedezések
3. A kapitalista világgazdaság kialakulása

I.

Fontosabb előzmények

Történetük a XV. század második felében, azon belül is inkább Nyugat-Európában kezdődik (ezzel meg is volt a térbeni- és időbeni elhelyezés). Korunkban ért véget a százéves háború (1337-1453), az időjárás kedvezőbbre fordulása miatt megnőtt a terméshozam, ami elősegítette a népességrobbanást.

A törökök 1453-ban elfoglalták a valamikori Kelet-Római Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt, illetve a Közel-keleti terjeszkedésük miatt elzárták Európát a Távol-keleti luxuscikkektől. A magas vámoktól felszöktek a termékek ára, ezért az európai hatalmaknak új útvonalakat kellett keresniük.

——————————————————————————————————————–

„Jajj! Azok a fránya luxuscikkek! Kit érdekel, hogy le kell róluk mondani?!” Gondolom sokatokban megfordulhatott ez a kérdés. Nos, a luxuscikkek alatt nem (csak) ékszereket kell érteni, a fűszerek is ide tartoznak.

„Jajj, hát akkor nem kell megsózni a levest!” Nem, itt nem erről van szó. Tudniillik a középkorban az istállózó állattartás hiánya miatt télen levágták az állatokat, azokat pedig bizony tárolni kellett. A hús nagyon hamar megromlik, ekkoriban pedig a tartósítás legjobb eszköze a só és a bors volt, utóbbit viszont csak a Távol-Keletről tudták beszerezni.

Egyébként innen ered a „borsos az ára” kifejezésünk, ugyanis akár fél kiló ezüstöt is elkértek egy kiló borsért. Szóval nem volt egy olcsó mulattság…

Úgy érzem fontos volt ez a kis kitérő, csakhogy mindenki megértse miért is volt fontos új utat találni. 🙂

——————————————————————————————————————–

Az ázsiai termékekért Európa arannyal és ezüsttel fizetett, azonban a magyar és cseh bányák ekkorra kimerültek, így felszökött a nemesfémek ára. Ezt nevezzük aranyéhségnek.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy az oszmánok által kivetett magas vámok, az aranyéhség, illetve a népesség robbanásszerű növekedése szükségszerűen előidézte az új kereskedelmi útvonalak megnyitásának szándékát.

A tengeri technika fejlődése

Ahhoz, hogy ezek a bátor kalandorok útnak indulhassanak értelemszerűen kellenek technikai feltételek. Akkoriban a GPS helyett még iránytűt használtak, ami a megfelelő tájékozódás elengedhetetlen eszköze volt (fontos, amit sokszor elrontanak: az iránytűt nem ekkor találták fel! Azt már a XII. századtól használták Európában). Természetesen csak iránytűvel nem mentek volna semmire sem, kellettek hajók is.

Témánk első nagy embere a portugál herceg, Tengerész Henrik. Henrik expedíció elsősorban Afrika partjait célozta meg, azonban történetünk szempontjából nem ezért fontos a neve, hanem mert egy tengerészeti iskolát alapított, ahol hajózással kapcsolatos újításokkal foglalkoztak.

• Henrik többek között parancsba adta a kereskedőhajók kapitányainak, hogy útjaikról készítsenek térképet, amiket ezután folyamatosan tudtak frissíteni, így a portugál térképek egyre pontosabbak lettek. A térképen nem csak szigetek, partvidékek voltak találhatóak, hanem tengeri áramlások is.

• Megjelenik a Jákob-pálca és a szextáns is amik lehetővé teszik a pontos éjszakai tájékozódást. A csillagok és a horizont állásából meg lehetett állapítani a földrajzi szélességet.

• Kifejlesztettek két új kereskedelmi hajótípust: a karavellát és a karakkot. A hajók nagy előnye többek között abban rejlett, hogy zömök testük miatt kibírták a tengeri viharokat, illetve a hátsó vitorla miatt széllel szemben is tudtak haladni, ezzel nagy távokat voltak képesek megtenni.

Ezen kívül fontos megemlíteni a térképek fejlődését, azon belül talán a firenzei Toscanelli térképét, ami alapot nyújtott a későbbi Kolumbusz Kristófnak is. Ő úgy gondolta, hogyha Portugáliából nyugat felé hajózunk, akkor elérhetjük India partjait.

Mielőtt lehülyéznénk, képzeljünk el egy világtérképet Amerika nélkül, hiszen ekkoriban még nem tudtak az amerikai kontinens létezéséről. Egyből igaza van Toscanellinek, nem?

II.

A földrajzi felfedezések

A földrajzi felfedezéseknek alapjába véve három hulláma volt:

1. Portugálok
2. Spanyolok
3. Angolok, hollandok, franciák (ez csupán emelt szinten követelmény, s mivel nem is teljesen ehhez a témához kapcsolódik, így most kimarad)

A felosztás kronologikus (időrendi), ugyanis XV. század végén, a XVI. század elején a portugálok kezdték el, majd hamar csatlakoztak hozzájuk a spanyolok, azonban a XVI. század végére mindkét világbirodalom hanyatlásnak indult.

Bátraké a szerencse!

A földrajzi felfedezések első kezdeményezője Európa legnyugatibb országa, Portugália volt. Az a bizonyos szimbolikus gát áttörése Bartolomeo Diaz nevéhez köthető, aki elsőként érte el Afrika legdélebbi pontját, a Vihar-fokot, 1487-ben. Vihar-fokot később Jóreménység-fokának fogják nevezni, napjainkban is így hívják, az érettségin elég csak utóbbit megjegyezni. 🙂

Diaz tette azért is volt történelmi, hiszen addig úgy gondolták, hogy az afrikai kontinens megkerülhetetlen. Dias bebizonyította a világnak, miszerint ez egy téves elképzelés, következésképp India tengeren is elérhető. Ő ment volna egyébként tovább is, csak a legénység fellázadt ellene, így visszafordultak.

Diaz akaratát végül egy másik portugál hajós, Vasco da Gama teljesítette: Afrikát megkerülve, a partok mentén haladva eljutott Indiába. (1498)

Miután Afrika megkerülhetetlenségét Diazék megcáfolták, a spanyolok természetesen nem hagyhatták, hogy holmi portugálok találják meg a rövidebb utat Indiába, ezért támogatták egy itáliai Kolumbusz Kristóf nevezetű (eredeti foglalkozását tekintve takács) kereskedő ötletét, miszerint ha nyugat felé hajóznak sokkal hamarabb elérhetik India partjait. Kolumbusz Toscanelli térképére támaszkodva gondolta ezt.

Kolumbusz egy érdekes figura volt. Gondoljunk csak bele, hogy a középkorban minden az egyház irányítása alatt állt, ő pedig mégis azt gondolta, hogy ha elindul nyugat felé elérheti Indiát. Ez a Föld gömb alakját bizonyítaná. Kolumbuszt mégis kegyeibe fogadja a spanyol király.

Kolumbusz 1492 augusztusában egy három hajóból álló flottával vágott neki útjának, október 12-én pedig szárazföldet véltek felfedezni.

A helyet San Salvadornak nevezték, amit magyarul „Szent megmentő”-nek lehetne fordítani. Tudniillik ez a Bahama-szigetek egyike, nem pedig a Közép-amerikai El Salvador fővárosa.

Köztudott tény, hogy Kolumbusz haláláig azt hitte, miszerint megtalálta a rövidebb utat Indiába.

Az érettségi és középiskolai tanulmányok megkövetelik még Magellán nevét és történetét is. Talán a legtöbben tudjátok, hogy Magellán portugál volt, azonban biztos vagyok benne, hogy azt sokkal kevesebben, miszerint spanyol zsolddal ment el Föld körüli útjára. 1519-ben indult, de ő már sosem ért haza, ahogyan öt hajójából négy szintén odaveszett.

Csupán egy hajó tért vissza, nagyjából húsz emberrel, 1522-ben. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Föld nem lapos, hanem gömb (pontosabban geoid) alakú.

Az Újvilág

Történetünk következő fontos embere Amerigo Vespucci, aki 1507-ben (nem kell tudni a dátumot) először mondta ki, miszerint a Kolumbusz által felfedezett földterület nem India, hanem egy új kontinens. Tiszteletére nevezték el az Újvilágot Amerikának, míg Kolumbusz „csak” egy országot kapott (Kolumbia).

A spanyolok és a portugálok között létrejött egy szerződés még 1494-ben, amit mi tordesillasi szerződésnek hívunk. A szerződésben igazából felosztották egymás között a világot, miszerint a Kolumbusz által felfedezett világ teljes egészében a spanyolokat illette, Indiát és Afrikát pedig megkapták a portugálok. Többet nem kell róla tudni érettségihez. 🙂

Érdekességképp mondanám a tordesillasi szerződéshez: ahogy láthatjátok a fenti térképen, a mai Brazílián kívül egész Dél-Amerika spanyol befolyás alá került. „Oké, és ebben mi az érdekes?” Brazíliában portugál a hivatalos nyelv, míg egész Dél-Amerikában a spanyol. 🙂

Az új területeket a spanyolok és a portugálok más-más módszerrel vették birtokba. A portugálok nem akartak nagy földterületeket elfoglalni, nem is voltak hozzá elegen, hiszen Portugália lakossága ekkoriban nem lehetett sokkal több egymilliónál. Ők inkább kisebb városokat alapítottak, amiket erőddel vettek körül. Ilyen volt például Goa is.

A spanyolok viszont földrajzilag is terjeszkedni akartak, ültetvényeket szerettek volna létrehozni az Újvilágban. Ők meghódították az felfedezett területeket.

Az indiánok leigázása

Azonban nem most először járt ember az amerikai kontinenseken, a XVI. században több száz indiáncivilizáció élt itt. Nyugalom, nem kell megijedni, az érettségihez (közép és emelt szinten egyaránt) igazából három főbb indiáncivilizációt kell megismernünk, azokat sem részletekbe menően.

A három ősi civilizáció (északról dél felé haladva):

• az aztékok (a lenti képen “A”-val jelölve),
• a maják (“B”),
• az inkák (“C”).

Annyit érdemes róluk tudni, hogy európai szemmel nézve elég fejletlenek voltak. Nem ismerték a vasat és az acélt, kőfegyverekkel vadásztak, emberáldozatokat mutattak be az isteneiknek. Soha nem láttak még lovat és természetesen lőfegyverrel sem rendelkeztek. A több száz törzs között hatalmas volt a széthúzás, gyakran háborúztak egymással.

Ezek után természetesen nem csoda, hogy a spanyolok pár száz katonával leigázták őket. A spanyol hódítókat idegen szóval konkvisztádornak nevezzük. Ez fontos kifejezés, középszinten és emelten is tudni kell!

A leghíresebb két konkvisztádor Cortés (ejtsd: kortez) és Pizarro volt. Előbbi az Azték, utóbbi az Inka Birodalmat foglalta el.

Ez a dőlt betűs rész csak érdekesség, nem kell tudni, csupán kiegészítés azoknak, akik nem értik miként tudta elfoglalni például Pizarro 200 fővel egy többmilliós országot:

——————————————————————————————————————–

Örülök, hogy érdekel a történet. Nyugi, nem fogok részletekbe menően beszélni a témáról. De mégis hogy lehet az, hogy pár tucat ember el tud foglalni egy ekkora birodalmat?

Nos, a válasz rendkívül egyszerű. Az inkák istenként tisztelték az uralkodójukat, annyira, hogy igazából az inka kifejezés is őt jelölte. (Igen, ő volt a leginkább. 😉)

Pizarroék elfogták az inkák legfőbb istenét majd ki is végezték, ezzel pedig szó szerint behódoltattak több millió őslakost.

Természetesen a technikai fölény is az európaiak kezében volt. Tudniillik Amerikában nem voltak lovak, így az indiánok már ettől megijedtek, nemhogy a tűzfegyverektől… Igen, azok a bizonyos tűzfegyverek.

„De hát több perc volt míg újratöltik azokat a muskétákat, mégis miért okozott ekkora pusztítást?”. Gondolj csak bele. Egy maja vagy azték harcos vagy, szembenézel a 100-130 méterre álló 200 fős sereggel, majd egy hangos durranás, füst, s szempillantás alatt összeesik a melletted álló barátod.

A tűzfegyverek sokkal nagyobb pszichológiai pusztítással bírtak…

Nem elhanyagolható az sem, hogy az indiánokat tömegesen pusztították az európai betegségek. Bárányhimlő, tüdőgyulladás, a nátháról nem is beszélve. Mivel az őslakosok immunrendszere nem szokott hozzá ezekhez a betegségekhez, millió számra haltak meg. Számuk az 1590-1600-as évekre a század elejéhez képest tizedrészükre csökkent.

——————————————————————————————————————–

A gyarmatosítás

A spanyolok kifosztották az indiánokat, eszméletlen mennyiségű ezüst és arany áramlott Európába, de erről majd később. Az elfoglalt területeken monokultúrás gazdálkodást hoztak létre.

„mono… mi?” Nem kell megijedni, ez egy egyszerű fogalom. A „mono” szó „egy”-et jelent. A monokultúrás gazdálkodás annyit takar, hogy egy területen egyetlen növényfajt termesztenek. Magyarul ezeket hívjuk ültetvényeknek. (ez utóbbi fontos kifejezés közép- és emeltszinten egyaránt!)

Az ültetvényeken és a bányákban először még indiánokat dolgoztattak, azonban mivel nem szoktak hozzá a kemény munkákhoz, ezért hamar meghaltak. A tömeges kihalást a spanyolok végül afrikai, fekete rabszolgákkal pótolták.

Ezzel pedig teljesen átalakult a világgazdaság.

III.

A kapitalista világgazdaság kialakulása

Gazdaságtörténelem. Nagyon sokan utálják, de meg is értem. Nyugalom, most semmi nehézre nem kell gondolni.

A világkereskedelem átalakulása

A gyarmatoknak köszönhetően a világkereskedelem teljesen átalakult.

Fontos, hogy átalakult, nem pedig kialakult! Hiszen előtte is volt világkereskedelem (lásd: selyemút, levantei kereskedelem, stb.)

Mielőtt bármit is leírnék, először vizsgáljuk meg a következő térképet, illetve ábrát:

Ahogy látható a világkereskedelem az addigi levantei és hanza utakról a világ óceánjaira tevődött át. Kialakult az úgynevezett „világkereskedelmi háromszög”, egy világkereskedelmi körforgás.

1. Dél-Amerikából kivonták a nyersanyagokat. Az ezüstöt, aranyat, gyümölcsöket, mindenféle fűszer- és haszonnövényt. Ezeket Európába szállították.
2. Európában mindez feldolgozásra került, iparcikkeket készítettek belőlük. Tudniillik az iparcikkeket sokkal többért lehet eladni mint a nyersanyagokat, ezért óriási volt rajta a haszon.
3. Az iparcikkeket innen vitték tovább a világ minden tájára. Az afrikaiaknak főképp olcsó műtárgyakkal (pl. üveggolyókkal), illetve alkohollal fizettek, akik cserébe rabszolgákat adtak. A rabszolgákat ezek után átszállították az amerikai kontinensre, így létrejött a „világkereskedelmi háromszög”.

Az európai gazdaság átalakulása

A most következő sorok (sajnos-nem sajnos) középszinten is előfordulnak, ezért megpróbálom minél érthetőbben elmagyarázni.

Az előzményekből már megtudhattuk, miszerint Európában a XV. század végén nagy arany- és ezüstéhség tombolt. Nos, a több ezer tonna arany és ezüst ami beáramlott Dél-Amerikából, szó szerint tönkrevágta a spanyol gazdaságot. A céhek nem bírták kielégíteni a keresletet.

Ezzel párhuzamosan az arany értéke lecsökkent, infláció kezdődött. A mezőgazdasági termékek drágábbak lettek az ipari termékeknél, hiszen olyan mértékű népességrobbanás következett be, hogy az atlanti országok Közép- és Kelet-Európából importálták.

Ezzel pedig létrejött egy munkamegosztás Európán belül is. Közép és kelet (köztük Magyarország is) mezőgazdasági termékekkel látta el a nyugatot, akik cserébe iparcikkekkel fizettek.

Európát immáron három részre lehet majd osztani:

• centrumra (rövid ideig Spanyolország és Portugália, majd átveszi helyüket Anglia, Franciaország, illetve Hollandia),
• félperifériára (pl. Lombardia, később Spanyolország és Portugália is),
• perifériára (pl. Közép- és Kelet-Európa)

A spanyol szitu

Gondolom sokatokban felmerült a kérdés, hogy „Ha Spanyolország ennyi aranyat és ezüstöt szerzett, akkor hogy lett mégis félperiférikus?” Azért, mert rosszul fektette be a pénzt. Hogy ez mit is jelent pontosan?

Spanyolország kész termékeket vett Hollandiától, Észak-Itáliától, Angliától, és igazából minden európai országtól. Ezzel csak az volt a baj, hogy a spanyolok nem a saját gazdaságukat erősítették ezzel, hanem a többi országét. Tehát inkább megvették kétszer-háromszor drágábban a késztermékeket, minthogy legyártsák maguk, s azzal a pénz mindenképp az ország maradt volna.

Persze megtehették mindezt, hiszen ha valamiből sok volt nekik, akkor az a pénz. Ettől függetlenül a brutális mennyiségű arany és ezüst átszivárgott az országon.

Csakhogy a fényűző épületeket, és a csicsás aranyeszközöket meg se említsük… Volt pénz dögivel. 😉

A céhek sorsa

A céhek sorsát végül az úgynevezett árforradalom hozta meg, ami merőben átalakította Európa gazdaságát.

Mivel tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem világos az árforradalom lényege, hoztam egy gyakorlatias (butácska) példát:

——————————————————————————————————————–

Képzeld el, hogy egy varga céh tagja vagy és cipőket csináltok. Minden hétvégén van piac, ahol mindig húsz cipőt szoktatok eladni, nagyon ritkán tizenkilencet, valamikor huszonegyet. Páronként két forintért adjátok őket.

Viszont egyik pillanatról a másikra azt veszitek észre, hogy már nem húsz pár cipőt szeretnének venni, hanem harmincat, a következő héten pedig harmincötöt.

Hát te kinek adnád oda a cipőt? Nyilván annak aki többet fizet érte, ezért két forintról felemeled az árat öt forintra. Mivel ugyanúgy elfogy a húsz darab (közben az igények már negyven-ötven körül járnak), következő héten tíz forintért fogod adni páronként, de természetesen így is megveszik.

Te pedig folyamatosan emeled az árakat. Röviden ezt nevezik árforradalomnak.

——————————————————————————————————————–

A céhes ipar átalakulása

A fenti problémák bemutatták, hogy a szigorú szabályokhoz kötött céheknek már nincs helyük Európában. Új gazdasági termelőszövetségi forma jött létre: a manufaktúra.

„Jajj ne! Még egy történelmi fogalom amit középszinten is kell tudni!” Nyugalom, semmi extra nincs benne. A latin „manu” szó magyarul „kéz”, a faktúra pedig gyártóüzemet jelent (angolosoknak: factory), vagyis a manufaktúra szó szerint kézi gyártóüzem. Ugye, hogy nem is olyan vészes? 😉

De mégis min alapult ez a „kézi gyártóüzem”? A munkamegosztáson. Amíg a céhben mindenki hatalmas tudással rendelkezett, tisztában voltak -a példánál maradva- a cipőkészítés minden lépésével, addig a manufaktúrában minden bérmunkás egy-egy állomásért volt felelős, így nem igényelt különösebb szaktudást.

Ez természetesen magával hozta azt is, hogy a nagy mennyiség a minőség rovására ment. A manufaktúrák rosszabb minőségű termékeket állítottak elő, azonban sokkal nagyobb mennyiségben.

Nem szeretném tovább részletezni, mert ebből a táblázatból minden kiderül, a cikk végén található PDF-vázlatban pedig egy ehhez hasonló táblázatot találhattok, ajánlom mindenki figyelmébe! 🙂

Nyugi, mindjárt vége. 😉 Az érettségihez kapcsolódva még meg kell említenünk a tőzsdék létrejöttét. Az első multinacionális vállalat a Holland Kelet-indiai Társaság (röviden: VOC) volt, ami 1602-ben jött létre. Működésük merőben eltért az addig megszokottól. Hogy mégis miben?

A VOC ugyanis egy részvénytársaság volt. Nyugi, nem kell félni ettől a fogalomtól sem. 🙂 A lényeg annyi, hogy a piacon megvásárolt, kézhez kapott termékek helyett értékpapírt adtak ki. Aztán amikor visszaérkezett egy hajó, a zsákmányt a birtokolt részvények alapján osztották ki. (így az is kapott valamit, aki csak keveset fizetett be)

Összefoglalás

A szükség nagy úr, így volt ez az 1400-as évek közepétől kezdve Európában is. Kolumbusz, és a hozzá hasonló elszánt felfedezőknek köszönhetően felfedeztek egy új kontinenst.

Amerika felfedezése hozta magával az őslakos civilizációk kiirtását, a földrész nyersanyagának kiszipolyozását, a brutális mennyiségű nemesfémet, ezáltal az árforradalmat. Európa új növényeket ismerhetett meg, ami változatosabb étrendet idézett elő.

A felfedezéseknek köszönhetően bebizonyosodott a Föld gömb (pontosabb geoid) alakja, a világkereskedelem immáron négy-öt kontinens között zajlott, amit a bolygó óceánjai kötöttek össze.

A földbirtok alapú világot felváltotta a pénzfelhalmozás, a tőke, létrejöttek gazdasági társaságok, kialakult a kapitalizmus.

Remélem sokatoknak tudtam segíteni elsajátítani ezen témát. És akkor a végére itt van a vázlat, amit bárki felhasználhat tanuláshoz:

Amennyiben pedig le szeretnéd ellenőrizni tudásodat a témával kapcsolatban, kattints ide.

Jó tanulást és sikeres érettségire való felkészülést kívánok mindenkinek!

Felhasznált források:

• Herber-Martos-Moss-Tisza: Történelem 4. – 1500-tól 1789-ig
• Száray Miklós: Történelem 10.
• eremkibocsato.hu; nlg-sa1.blog.hu; ehazi.hu; tortenelemcikkek.hu; nkp.hu; prezi.com; slideplayer.hu; mult-kor.hu; brainkart.com; wikipedia.org; youtube.com; zanza.tv