Sokan vannak biztosan, azonban én még egyetlen egy olyan diákkal sem találkoztam, aki ne szenvedett volna ezzel a témával, a kapott üzeneteim körülbelül fele ezzel a témával kapcsolatos volt, így úgy érzem ideje elkészíteni.
Hozzáteszem, teljesen megértem, a téma nem a legizgalmasabbak közé tartozik, ráadásul hatalmas és egyben eszméletlen tömény is. Ezzel talán már sokaknak elvettem a kedvét, de az előző részekhez hasonlóan most is megpróbálom a legérthetőbb formában átadni az anyagot.
Fontos! A cikk végén találtok két PDF-et: az egyik a témával kapcsolatos vázlat, míg a másik egyáltalán nem kapcsolódik a témához. Kérésre egy emelt érettségiből szedett komplex, azon belül is korszakokon átívelő esszé megoldását láthatjátok.
A cikk négy részből áll:
- A harmincéves háború (1618-48)
- A spanyol örökösödési háború (1701-14)
- Az osztrák örökösödési háború (1740-48)
- A napóleoni háborúk (1804-15)
I.
A harmincéves háború (1618-40)
Előzmények
Történetünk a 16. században kezdődik. A Habsburg-házból való V. Károly egyszerre volt a Német-római Birodalom császára és Spanyolország királya. A mohácsi csata (1526) után a magyar trón is rá szállott volna, azonban ezt öccse, I. Ferdinánd kapta meg (a cseh területekkel együtt). V. Károly 1556-ban lemondott a trónról, birodalmát pedig két részre osztotta: a Császárság I. Ferdinándé lett, míg a spanyol területeket fia, II. Fülöp örökölte. A Habsburg-ház tehát szintén két részre szakadt.
I. Ferdinánd egy elképesztően sokszínű és hatalmas birodalmat kapott. Ahhoz, hogy ő és utódai is tudja ezt tartani, muszáj volt erős központi államot kiépíteniük, ezért számtalanszor összetűzésbe kerültek a helyi rendekkel. A másik lényeges összetűzés alapját a vallásban érdemes keresni, hiszen ekkoriban élte fénykorát a reformáció, a Habsburg Birodalom németajkú területein rendkívül gyorsan terjedt a lutheránus vallás, míg Magyarországon a kálvinizmus örvendett nagy népszerűségnek.
Ennek ellenére a Habsburg-ház egy hithű katolikus család volt, emiatt az ellenreformáció segítségével vissza akarták csábítani a kiábrándultakat.
Tehát joggal kijelenthetjük, hogy Európában már nagyon ért egy vallási háború, többek között ezért jöttek létre az 1600-as évek első pár évében a Katolikus Liga, illetve Protestáns Unió nevezetű szövetségi rendszerek. Előbbibe tartozott többek között Spanyolország, a Habsburg Birodalom, és természetesen a Pápai Állam, míg utóbbiba az északi, protestáns országok, lutheránus német tartományok.
A háború a mai Csehország területén robbant ki, mikoris 1618-ban Prágában cseh protestánsok kidobták az osztrák császár követeit egy hivatal ablakából. Ezt hívják második prágai defenesztrációnak. A tankönyvek az ezt követő harmincéves háborút alapjáraton négy szakaszból különböztetik meg.
Cseh szakasz (1618-23)
A háború tehát a cseh területeken tört ki 1618-ban, ahol egészen az 1620-as fehérhegyi csatáig tartott, ugyanis ott a Habsburgok súlyos vereséget mértek a felkelőkre. A háborút kegyetlenül megtorolták: a cseh rendek elvesztették jogaikat, illetve elvették tőlük birtokaikat, amiket osztrák nemeseknek adtak át. Csehországot beolvasztották az örökös tartományok sorába. Időközben a német tartományok (főképp a Protestáns Unió tagjai) is sorba léptek hadba a Habsburgok ellen.
A cseh szakaszban egyébként részt vett az Erdélyi Fejedelemség képviseletében Bethlen Gábor is, aki 1621-ben külön békét kötött a Habsburgokkal, ez volt a nikolsburgi béke, de ez egy másik téma…
Dán szakasz (1625-29)
A dánok a német protestáns fejedelmek oldalán léptek be a háborúba, de a Habsburgok Wallenstein tábornok segítségével ismételten győzelmet arattak.
Svéd szakasz (1630-35)
Dán szövetségesük veszteségeit látva, a svédek is beléptek a háborúba. II. Gusztáv Adolf kezdetben sikeresen vette fel a harcot a Habsburgokkal, 1632-ben a lützeni csatában hatalmas győzelmet aratott felettük, azonban a svéd király is életét vesztette. Ezután a svédek védekezésre rendezkedtek be.
Francia szakasz (1635-48)
Franciaország bár katolikus ország volt a korban, tehát logikusan a Habsburgokat kellett volna támogatniuk, azonban a franciák meglátták a lehetőséget a háborúban. Ha meggyengítik a Habsburg Birodalmat, akkor ők lesznek Európa legerősebb állama, ráadásul a német területek széttagoltságát kihasználva, akár még területeket is tudnak szerezni.
Az elhúzódó háborúban a Habsburgok már igencsak meggyengültek, ezért amikor a franciák tevőlegesen is beléptek a háborúba, a vereség szinte elkerülhetetlen volt. A francia seregek a protestáns németekkel összefogva kikényszerítették a Habsburgok békéjét.
A háború következményei
A béke
A harmincéves háborút a több részletben megkötött vesztfáliai béke zárta le, 1648-ban. A béke értelmében elismerték Hollandia és Svájc tényleges függetlenségét, Svédország kapott egy kis részt a Német-római Birodalom északi feléből, míg Franciaország megszerezte Elzászt. A német fejedelemségek ezenfelül most már önálló külpolitikai jogot is kaptak.
A másik fontos döntés az augsburgi vallásbéke megerősítése és kiterjesztése volt. Míg az augsburgi vallásbéke alapján úgy ítélték meg, hogy „Azé a vallás, akié a föld”, tehát a jobbágyoknak a földesúr vallását kellett követniük, addig immáron az egyén szabadon rendelkezhetett a vallásáról. A békét ezenfelül kiterjesztették a református vallásúakra is.
Következmények
A harmincéves háború sokáig Európa történelmének legpusztítóbb vérengzése volt. Az elhúzódó háború miatt az országok gyakran nem tudták fizetni a zsoldos seregeket, akik eleső bevételeiket a környékbeli népeken hajtották be, folyamatosan terrorizálták a helyieket. Többek között ennek is köszönhető, hogy egyes német területeken nem meglepő az 50%-os népességpusztulás, de valahol előfordult a 70%-os népességcsökkenés is.
A Habsburgok ugyan elvesztették a háborút, ezentúl a német fejedelemségek helyett, inkább megmaradt területeire, így Csehországra, illetve a Magyar Királyságra, vagyis a török elleni védekezésre helyezte figyelmét.
II.
A spanyol örökösödési háború (1701-14)
Előzmények
XIV. Lajos francia király és a Habsburgok között tovább folytatódott az ellenségeskedés, s bár a franciák és a törökök között osztrákellenes szövetség volt, a 17. század végére ki tudták űzni az oszmánokat Magyarország területéről, a Habsburg Birodalom megerősödött. Ez többek között a Szent Liga szövetségnek, illetve annak volt köszönhető, hogy a régebbi fosztogató zsoldos seregeket -a harmincéves háborúból tanulva- lecserélték reguláris hadseregre.
Mint tudjuk V. Károly óta a Habsburg-ház két részre szakadt. Azonban 1701-ben II. Károly király halálával kihalt a spanyol Habsburg-ház, és a trónra két ország is igényt tartott. A francia XIV. Lajos unokáját, V. Fülöpöt szerette volna hatalomba ültetni, míg a Habsburgok a német-római császár, I. Lipót egyik fiát, Károly főherceget.
A konfliktus immáron szintén egész Európa ügye lett, hiszen ha Franciaország megszerzi Spanyolországot, akkor olyan erőre tesz szert, mellyel veszélyezteti az összes többi európai államot. A kontinens hegemóniáját fenntartani kívánó országok emiatt a Habsburgokat támogatták.
A háború
A harcok nagyrésze Spanyolország, Észak-Itália, illetve Németalföld területén zajlottak. A Habsburg Birodalom területén éppen ekkor tört ki a Rákóczi-szabadságharc, tehát az osztrák erők megoszlottak. Azonban a kétfrontos háború nem roppantotta össze a Habsburgokat, hiszen a nagyobb hatalmak mind mellette álltak.
A háború elején a franciák győzelmet győzelemre halmoztak, azonban az 1704-es höchstädti csata fordulópontnak számított, ahol a francia erők ugyanis vereséget szenvedtek. A háború ugyan több évig eltartott, a francia kincstár szinte teljesen kimerült. A háború fontosabb csatái mind francia vereséggel értek véget, így került sor 1713-ban az utrechti béke megkötésére.
Patthelyzet és a béke
A történelem olyan, mint egy esti tv sorozat. Tele van fordulatokkal, nem várt eseményekkel, izgalmakkal. Nos, ez jelen esetünkben sincs máshogy. Történt ugyanis, hogy időközben meghalt I. Lipót német-római császár, majd kicsit később idősebbik fia, I. József is, tehát a trón Károlyra szállt. Igen, arra a Károlyra, akinek apja a spanyol trónt szánta, most viszont övé az egész Német-római Császárság és a Habsburg Birodalom is.
Igen ám, de az ígéret szerint ő kapta volna meg Spanyolországot is, amivel viszont éppen azt érték volna el az európai nagyhatalmak, amiért több éven keresztül harcoltak a franciák ellen. Következésképp, Károly nem örökölhette a spanyol részeket, nem egyesíthette a két Habsburg Birodalmat, mert azzal túl nagy erőre tett volna szert.
A béke értelmében végül a XIV. Lajos unokája, Fülöp lett a spanyol király, de az egyezményben megtiltották neki a két ország egyesítését. Franciaország elvesztette Észak-amerikai gyarmatainak egy részét, a britek ekkor szerezték meg Gibraltárt, az osztrákok megkapták Milánót és Nápolyt.
Fontos még kiemelni, hogy ekkor ismerték el a brandenburgi fejedelmet királynak, amivel tehát létrejött a Porosz Királyság.
III.
Az osztrák örökösödési háború (1740-48)
Előzmények
Mivel a Habsburg uralkodónak, III. Károlynak nem született fiú utódja, így 1723-ban törvénybe iktatta a pragmatica sanctiot, mely lehetővé tette a leányági örökösödést is. III. Károly ugyan egész életében azért küzdött, hogy az európai hatalmak elfogadják majd lányának uralkodását legitimnek, nem járt sikerrel: 1740-ben bekövetkezett halálakor a porosz II. Frigyes hadat üzent a Habsburg Birodalomnak.
A háború és a béke
A poroszok mellett a bajorok és a szászok is szerették volna maguknak az osztrák trónt, azonban nem jártak sikerrel. II. Frigyes ugyan el tudta foglalni a gazdag Sziléziát, Mária Terézia hatalmát nem bírták megdönteni.
Mária Terézia uralkodásáról már korábban írtam egy cikket, ide kattintva tudjátok elolvasni.
A háború váltakozó sikerekkel folyt, míg végül megkötötték az aacheni békét, 1748-ban. A béke értelmében a Habsburg Birodalom elveszítette egyik legfontosabb területét, Sziléziát, viszont az európai hatalmak elismerték Mária Teréziát törvényes uralkodónak.
A hétéves háború
A hétéves háború mondhatni az osztrák öröklési háború folytatása volt, mely 1756-ban tört ki, és 1763-ig tartott. A küzdelmekbe beszállt szinte mindegyik európai nagyhatalom, aminek köszönhetően nem csak Európában folytak harcok, hanem Ázsiában, illetve az amerikai kontinensen is (emiatt sokan ezt tekintik az első világháborúnak).
Mária Terézia megpróbálta visszaszerezni Sziléziát, azonban törekvései nem jártak sikerrel. A háborút lezáró béke alapján Szilézia megmaradt a poroszok fennhatósága alatt, illetve a franciák a britek javára elvesztették Észak-amerikai gyarmataikat.
IV.
A napóleoni háborúk
A napóleoni háborúkat talán már jobban szokták szeretni a nebulók. Akit jobban érdekel a téma, annak ajánlom Bárány Péter szerkesztőtársam sorozatát. Bonaparte Napóleon történetéről mint látható eszméletlen sokat lehetne beszélni, most viszont tényleg csak olyan dolgokról lesz szó, ami egy középiskolás számára fontos.
Előzmények
A francia forradalom liberális eszmeisége sértette a nagyhatalmak elképzeléseit, ezért egyhangúan hadat üzentek az országnak 1792-ben. Nem akarták elpusztítani Franciaországot, csupán vissza szerették volna ültetni a királyt a trónra, hiszen az abszolutista berendezkedésű országok megijedtek, hogy hasonló sorsra jutnak. A háború váltakozó sikerű volt.
A fiatal Napóleon 1796-ban vette át a vezetést az Észak-Itáliában harcoló francia seregek felett, és gyors hírnévre tett szert győzelmei miatt, az osztrákokat béketárgyalásokra is tudta buzdítani. Nagy-Britanniával viszont nem tudott megküzdeni szárazföldön, hiszen egy szigetországról beszélünk, flottájuk pedig világelső volt.
Napóleon emiatt az angol fennhatóság alatt álló Egyiptomot szerette volna megszállni, sikerült is neki elfoglalnia Kairót, azonban a britek elpusztították a francia hajóhadat. A győzelmet látva megszerveződött a második franciaellenes koalíció, és az osztrákok ismételten beléptek a háborúba. Napóleon visszautazott Franciaországba, ahol 1799-ben egy puccsal átvette a hatalmat.
A háborúban Napóleon többször győzelmet aratott a betörő csapatok végett, akik békét kötöttek vele. A békét tökéletesen kihasználva, Napóleon pár év alatt modernizálta országát, átalakította a közigazgatást. 1804-ben pedig császárra koronáztatta magát, ezzel mutatva meg hódítási szándékát egész Európának. A császárság kikiáltása megtette hatását, a Habsburgok a britek, illetve az oroszok új franciaellenes koalíciót hoztak létre.
A háborúk
Napóleon először legnagyobb riválisát, Nagy-Britanniát szerette volna legyőzni, ehhez pedig segítségül hívta flottáját. A csatára 1805 októberében a Trafalgar-foknál került sor, ahol azonban a brit hajók nehezen ugyan, de megverték a francia-spanyol erőket. ezzel Napóleon lemondott a szigetország megszállásáról.
Nem sokkal ezután, szintén 1805-ben, immár szárazföldön ütközött meg a franciaellenes koalícióval. Austerlitznél tönkre vert az orosz és osztrák erőket, a csata sokak szerint Napóleon legfényesebb győzelme volt. Ez a csatát nevezik a „három császár csatájának” is. A háborút lezáró béke értelmében számos terület került Franciaországhoz.
Napóleon ezután észak felé fordult, és az 1806-os jénai és a auerstadti csatában szétverte a porosz hadsereget, majd bevonult Berlinbe is. Mivel Nagy-Britanniát hadi úton nem tudta megverni, ezért gazdaságilag kellett összetörnie: Berlinben kihirdette a kontinentális zárlatot, amelyben megtiltotta az összes európai országnak a Nagy-Britanniával való kereskedelmet.
Napóleon ezután tovább haladt északnak, ahol Friedland mellett 1807-ben tönkreverte az porosz-orosz seregeket. Ez évben még elfoglalja Spanyolországot, de még a Portugál Királyságot is, azonban a gerillaharcosok miatt hatalmát nem tudja megszilárdítani az Ibériai-félszigeten.
A Habsburgok ezután létrehozzák immáron az ötödik franciaellenes koalíciót, de 1809-ben Wagramnál szintén súlyos vereséget szenvednek Napóleontól. A schönnbrunni békében Napóleon megkérte I. Ferenc osztrák császár lányának, Mária Lujzának a kezét, ezzel mutatva meg Európának, hogy dinasztikus terveit igenis komolyan gondolja.
A bukás
A kereskedelmi blokád gazdasági válságot okozott, az oroszok pedig mikor úgy döntöttek, hogy kereskedni fognak a britekkel, Napóleon 1812-ben büntetőhadjáratot hirdetett, s az orosz cár ellen vonult. Az orosz sereg folyamatosan visszakozott, Moszkva előtt, Borogyinónál azonban egy jelentős csatára került sor. A borogyinói csata mondhatni a napóleoni háborúk egyik legvéresebb csatája volt, nagy veszteség árán ugyan, de a franciák itt is győztek.
A fővárost időközben kiürítették, így Napóleonnak szembe kellett nézni az orosz téllel, amihez a francia katonák egyáltalán nem szoktak hozzá. A francia császár közel 600.000 katonával indult meg az Orosz Birodalom ellen, amiből nagyjából 20.000 tért haza…
A vereséget látva megszerveződött a hatodik franciaellenes koalíció, amibe immáron Nagy-Britannia, a Habsburg Birodalom, Oroszország, Poroszország mellett Svédország is helyet kapott. 1813-ban Lipcse mellett került sor a „népek csatájára”, ahol a hatodik franciaellenes szövetség seregei megverték a franciákat.
A vazallusállamok szembefordulása és a vereség hatására Napóleon 1814-ben lemondott, és Elba szigetére száműzték, ahonnan egy évvel később visszatért és kezdetét vette a „száznapos uralom” időszaka. Napóleon újra megszervezte a hadsereget és csatát vívott a hetedik franciaellenes koalíció ellen, azonban 1815-ben Waterloonál ismételten vereséget szenvedett. Napóleont Szent-Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben érte utol a halál.
A bécsi kongresszus (1814-15)
A lipcsei csata után összeülő bécsi kongresszus jelentős változásokat hozott. A napóleoni háborúk megmutatták az Orosz Birodalom erejét, így immáron őt is nagyhatalomként kezelték. Nézzük milyen döntéseket hoztak a bécsi kongresszuson:
- Franciaországban az 1789-es forradalom előtti határokat állítják vissza,
- az Orosz Birodalom megkapta Finnországot, Besszarábiát, illetve a Lengyel Királyság egy részét,
- Nagy-Britannia szigeteket, szorosokat kapott, amivel növelte tengeri erejét (többek között ekkor került hozzájuk Málta is),
- Poroszország a Rajna-vidéken és Szászországban terjeszkedett,
- Hollandia pedig megkapta Belgiumot.
A kongresszuson 1815-ben továbbá létrejött a Szent Szövetség, ahol a porosz király, az orosz cár, és az osztrák császár megegyeztek, miszerint amennyiben országukban a francia forradalomhoz hasonló esemény zajlik le, a Szent Szövetség hatalmainak engedélyezik az intervenciós (idegen) seregek küldését.
Vagyis a Szent Szövetség fenn kívánta tartani a régi, konzervatív, abszolutista rendszert, céljukat nem igazán érik el, hisz bő 30 év múlva Európa-szerte forradalmak fognak kitörni… De az már egy másik téma. 😉
Végszó
Elnézést kérek a cikk hosszúságáért, sajnos ez egy elég nagy téma, és szerettem volna egyben lezárni őket. A sok évszám és névre való tekintettel ahogy már a legelején említettem, két PDF-el is készültem.
Itt találtható a vázlat:
Itt pedig a komplex esszé:
Jó tanulást és sikeres érettségire való felkészülést kívánok mindenkinek!
A fenti mémet ismételten a TörMÉMelem Felsőfokon készítette. Köszönöm nekik! 🙂
Felhasznált források:
- Száray Miklós: Történelem 10.
- Farkas Judit: 2020. évi érettségi tételek történelemből
- Herber-Martos-Moss-Tisza: Történelem 4.
- Herber-Martos-Moss-Tisza: Történelem 5.
- multbanezo.blogspot.com; nkp.hu; tortenelemcikkek.hu; pinterest.ru; youtube.com; wikipedia.org; korok.webnode.hu; arcanum.hu; oktatas.hu; slideplay.hu; tortenelemtanulas.blog.hu; erettsegi.com; zanza.tv; mek.oszk.hu; honvedelem.hu; tortenelemoktatok.hu; citatum.hu