Egy korábbi tesztben elég felemásan sikerült Balambér nagyfejedelem megítélése. A kérdés úgy szólt, mely állítás hamis vele kapcsolatban? Volt, aki úgy vélte, nem ő alapította az európai Hun Birodalmat; volt aki szerint nem az ő hódításainak köszönhetően kezdődött meg a népek vándorlása. A helyes megoldásra, miszerint betört volna Itáliába, ugyanannyian jelölték meg, mint az említett két másik opciót. A jelenlegi írás célja nagy vonalakban ismertetni a hunok európai jelenlétét a korai időszakban. A teljesség igénye nélkül csak a tesztben felvetett válaszlehetőségeket fogom elemezni. Korábbi írásom itt olvasható Balambér nagyfejedelemmel kapcsolatban.
A hódító szándék
I.sz. 360. Az Aral-tó körül éltek szétszórtan a hun törzsek, minden különösebb egység nélkül, csak ideiglenes, akkor is a zsákmányszerző céllal köttetett fegyverszövetség állt fenn köztük. Egészen az I.sz. 362-ig, amikor megválasztották vezérlő nagyfejedelemnek Csele fiát, Balambért. Más lehetőség híján nyugat felé tudtak terjeszkedni a puszta lovasai.
I.sz. 373-ban az alánok, i.sz. 375-ben az osztrogótok (keleti gótok); végül i.sz. 376-ban a vizigótok (nyugati gótok) estek áldozatul Balambér hadainak. Az említett népek két dolog közül választhattak: behódolnak vagy menekülnek. Természetesen egyik fél sem kívánt szolgasorsot, büszke népek fiai nem kívánhatják idegen uralmát. A kezdetleges ellenállás mihelyt kudarcba fulladt, kellett dönteniük. Mint ahogy az lenni szokott, a nép egyik része behódolt a győztes hunoknak, míg a másik fele elmenekült. Így tett az alán, osztrogót és vizigót nép is. Különbség a behódoltatás mértékében rejlik. Míg az előbbiek nagy hányada elfogadta vezetőjének Balambért, addig a vizigótok java, engedélyt kért a Római Birodalomtól. Nekik sem volt más választásuk a behódolás terén, csak az ő esetükben volt annyi lehetőség, hun vagy római uralmat válasszanak.
A menekülő alán, és gót tömegek maguk, akik nem kértek a hun uralomból, indították meg a népvándorlást. Kimondhatjuk, hogy Balambér nagyfejedelem hódító szándéka dominó hatást keltett, és egy megállíthatatlan folyamatot idézet elő.
A birodalomalapítás
Egy vezetőnek ambiciózusnak kell lennie, tele tervekkel. Nem hiányzott Balambérban a céltudatosság, a számítás, a karakán és határozott jellem. Feltett szándéka minden jeles uralkodónak, amit épít az maradandó és ha lehet, örökéletű legyen. Az Aral-tó mellett a törzsi gyűlés belé vetette minden bizalmát, és ő ennek eleget is tett, ha nem, túl is teljesítette azt.
Miután az Aral-tótól egészen a Duna vonaláig kiterjesztette a hódításait nekiállt, hogy egybetartsa a heterogén összetételű birodalmát. A kevés írott forrás miatt nem tudni merre volt a fejedelmi udvar berendezve, de az őt követő uralkodókból kifolyólag valahol a Fekete-tenger északi partvidéke környékén. Maga a tény, hogy a Hun Birodalom, amit a korábbi hódításoknak köszönhetően kiterjesztett, kiépített az Aral-tótól az Al-Dunáig körülbelül 3600 km hosszúnak, és megközelítőleg 1800-2000 km szélesnek felelt meg hozzávetőlegesen.
I.sz. 360-382-ig, vagyis haláláig – ebből 373 és 382 között európai földön – letéteményese volt az európai Hun Birodalomnak, amit az olyan későbbi hun fejedelmek, mint Uldin, Karaton, Ruga vagy Attila is célkitűzésének érzett újból feltámasztani annak dicsőségét. Nem lekicsinylésképpen, mert minden erénye megvolt az uralkodásra, sőt túl is lépett saját határain. Attila nagybátyjától, Rugától örökölte a már meglévő birodalmat, ami az ő regnálásakor mind jobban kiterjesztett. Halvány különbség van egy korábban nem létező birodalom létrehozása, és egy örökség megtartása, majd nagyobbá tétele között.
Az itáliai betörés
A Duna-Tisza közéig elnyúló birodalmi berendezkedést követően – i.sz.376-381 – Balambér nagyfejedelem célkitűzése volt térdre kényszeríteni az egyetlen számításba veendő, valódi ellenfelet, a Római Birodalmat.
Az előkészületek egy évet öleltek fel (382-383), mire váratlan és rejtélyes módon i.sz. 383-ban elhunyt Balambér. Az okát találgatni lehet, talán sosem tudjuk meg, de különös, hogy pont abban az évben, amikor hadat akart küldeni a rómaiakra. Sejtelmesen hasonlít Attila váratlan halálára, aki úgyszintén akkor halt meg, amikor tervei voltak a rómaiakkal szemben.
Kettejük közt különbség, hogy míg Balambér hadai a hírhedt i.sz. 378-as hadrianopolisi csatában a Római Birodalom keleti felével hadakozott a gótokkal karöltve, addig Attila i.sz. 452-ben eljut Róma kapujáig. Oda, ahova Balambér csak tervezett eljutni, de Attila valóra váltotta az álmot.
Összegzés
Elismerem, nem egy kimondottan széleskörben ismert hun uralkodóról van szó. Az olvasó közönség – nem beleértve, akiknek hobbija vagy szakmája a téma iránti kutatás – nagy részének Attilán kívül nem ugrik be több hun uralkodó. Attila és Balambér a legjelentősebb európai hun nagyfejedelmek közé tartoznak, akik tetteik révén bekerültek a történelmi köztudatba. Kettejük közt Attila azért maradt fenn jobban, s van róla rengeteg forrás, mert ő eljutott Nyugat-Európába is, míg Balambér nem. Neki csak távlati tervei közt szerepelt a nyugat meghódítása.