Site icon www.tortenelemutravalo.hu

George Graham Vest – Tisztelgés a kutya előtt

“Meg fogom nyerni az ügyet, vagy bocsánatot kérek minden Missouri állambeli kutyától”.

Missouri egykori szenátora, végzettségét tekintve ügyvéd. Kiváló szónoki vitakészségéről volt ismert, aminek ékes példája és egyben a leghíresebb pere Warrensburgban történt, ahol egy lelőtt kutyáért mondott egy szívhez szóló beszédet. A pert megnyerte és a kutya gazdájának az esküdtszék nagyobb összegű kártérítést ítélt meg, mint amiről korábban szó volt. Még mielőtt ismertetném a pert, ismerjük meg George Graham Vest életét.

Korai évek

1830. december 6-án született a Kentucky állambeli Frankfortban. Vest 1848-ban főiskolai pályafutását a danville-i Centre College-ban kezdte el, végül 1853-ban a lexingtoni Transylvania University berkein belül diplomázott le jogi karon.

1853-ban felvették az ügyvédi kamarába, és azt tervezte, hogy Kaliforniába költözik. Útközben azonban megállt a Missouri állambeli Pettis megyében, ahol megvédett egy fiatal afroamerikai férfit, akit gyilkossággal vádoltak. Vest ügyfelét felmentették ugyan, de a feldühödött tömeg elkapta a vádlottat és máglyán égette el. Vest életét is komoly veszély fenyegette, mégis úgy döntött, hogy Missouriban marad, és Georgetownban telepedett le. 1854-ben feleségül vette a danville-i Sallie Sneed-et. Három gyermekük született, két fiú és egy lány.

Politikai pályafutása

1860-ban, miután a Missouri állambeli Boonville-be költözött, beválasztották a Képviselőházba, és elektorként dolgozott – az elektorok választják meg az Amerikai Egyesült Államok elnökét és alelnökét. Missouri állam képviselőjeként a Szövetségi Kapcsolatok Bizottságának elnöke volt. Vest 1861 végéig szolgált a Képviselőházban.

1861. áprilisában kitört az amerikai polgárháború. A polgárháború alatt a konföderációs kongresszus képviselője maradt. Vest javaslatot tett a szecessziós rendeletre, amelyet a missouri törvényhozás 1861. októberében elfogadott, aminek értelmében kiváltak a déli államok az Unióból. A következő évben rövid ideig bírói ügyvédként szolgált a Missouri állambeli hadseregnél, amelyet Sterling Price korábbi kormányzó irányított. 1862. februárjától, egészen 1865. január 12-ig a Konföderációs Kongresszus Képviselőházában dolgozott. Lemondását követően a Konföderációs Szenátusban, végül pedig az Egyesült Államok szenátoraként folytatta pályafutását.

A háború után visszatért Pettis megyébe, a Missouri állambeli Sedaliába költözött, és folytatta ügyvédi karrierjét. 1869-ben Vestet kérték fel Charles Burden és kutyája, Old Drum képviseletére abban az ügyben, ami híressé tette, a Burden kontra Hornsby ügyben. A perről később írok, egy külön alcím alatt lesz olvasható.

1877-ben Vest a Missouri állambeli Kansas Citybe költözött, ahol két évvel később, 1879-ben beválasztották az Egyesült Államok Szenátusába. Elnöke volt a Középületek és Területek Bizottságának, részt vett a járványos betegségek bizottságában, a közegészségügyi és nemzeti karanténbizottságban is szolgált.

1882-ben Vest tudomást szerzett a koncessziókkal való visszaélésekről és az ellenőrizetlen monopóliumokra irányuló nyílt kísérletekről, amelyeket a Yellowstone Nemzeti Park koncesszióira javasoltak a vasutak és más üzletemberek. Bevezette és végül segített elfogadni azokat a jogszabályokat, amelyek előírják a belügyminiszternek, hogy a koncessziós és építési szerződéseket felügyelet céljából a Szenátus elé terjessze, ezzel elfojtva az esetleges korrupciót és visszaéléseket. Szenátusi pályafutása hátralévő részében Vest a „Yellowstone Nemzeti Park önjelölt védelmezőjének” nevezték.

1885-ben, 1891-ben és 1897-ben még három ciklusra újra megválasztották, és 1903. március 4-ig maradt szenátor, amikor egészségi állapota miatt visszavonult a közélettől. Rá egy év múlva, 1904. augusztus 9-én otthonában, Sweet Springs-ben hunyt el 73 éves korában. Ő volt az utolsó Amerikai Konföderációs Államok szenátora. A Missouri állambeli St. Loius-i Bellefontaine temetőbe helyezték örök nyugalomra.

Tisztelgés a kutya előtt

A per, amelyben egy Old Drum nevű kutya 1869. október 18-i megöléséért kártérítést követelt a gazdája, ami Warrensburgban történt.

Warrensburg elhelyezkedése Missouriban.

Vest 1870. szeptember 23-án tárgyalta az ügyet, amelyben Charles Burdent képviselte, akinek vadászkutyáját, Old Drum nevű kopóját Leonidas Hornsby birkatenyésztő ölte meg. A gazda (Burden sógora) korábban kijelentette, hogy lelövi a birtokán kóborló kutyákat. A kutya gazdája 150 dollár (ez az összeg 2021-ben 3214 dollárnak felelt meg) kártérítési pert indított, ami a törvény által megengedett maximális összeg. Külön érdekességként megemlítendő, hogy van, ahol 200 dolláros kártérítésről lehet olvasni, de mindez a per tekintetében most másodlagos tényező.

A tárgyalás során Vest kijelentette, hogy „meg fogom nyerni az ügyet, vagy bocsánatot kérek minden Missouri állambeli kutyától”. A tárgyalás záróakkordjaként Vest védőbeszéde volt az, ami az esküdtszéket meggyőzte. A beszéd elhangzása után, kétperces egyeztetést követően az esküdtszék nemcsak a kártérítés jogoságát fogadta el, de annak összegét is állítólag megemelte 500 dollárral!

Van, ahol úgy van leírva, hogy az esküdtszék 50 dollárt ítélt meg a kutya gazdájának, a korábbi 150-el szemben. Ezzel kapcsolatban nehéz eldönteni melyik a valós állítás, a lényegen mit sem változtat, hogy Vest megnyerte az ügyet. Ráadásul a Missouri Legfelsőbb Bíróságához benyújtott fellebbezését is megnyerte. A kutya szobra a Missouri Legfelsőbb Bíróság épülete előtt található Johnson megyében, Warrensburgban. A szobor előtt olvasható Vest záróbeszédének összegzése: „Az ember legjobb barátja a kutyája.”

1964-ben a Death Valley Days nevű tv sorozat 13. évad 9. része Tribute to the Dog (Tisztelgés a kutya előtt) címen az ominózus per történetét mutatja be, amiben Ronald Reagan játszotta George Graham Vest-et. Az alábbi linkre kattintva megtekinthető:

A védőbeszéd

            A védőbeszéd nyomtatott formában olvasható a Tárogató folyóiratban is, de most a teljes egész beszédet A szivárványhíd túloldalán c. könyvből citálom:

            „Tisztelt Esküdtszék! A legjobb barátunk bármikor a legnagyobb ellenségünkké válhat. Fiunk, vagy lányunk, kit odaadó szeretettel neveltünk, bármikor hátat fordíthat nekünk. Az, kiben a legjobban bíztunk, bármikor csalódást okozhat. Vagyonunkat bármikor elveszíthetjük, talán pont akkor, mikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. Jó hírünk egyetlen rossz döntés miatt semmivé lehet, s azok dobhatják ránk az első követ, kik térdre borulva, esküvel fogadtak nekünk hűséget. Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá – az a kutyája.

Tisztelt Esküdtszék! A kutya az, aki gazdája mellett áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy szertefoszlik a hírnév, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart útján az égen.

Ha a szerencse kereke fordul, s magányosak és otthontalanok leszünk, ő akkor sem kér mást, csak hogy mellettünk lehessen, és óvhasson minket minden veszélytől és ellenségtől. Hűséges marad akkor is, ha gazdáját elragadja a halál és a sír mellett fejét mancsai közé téve, szomorú, de éber szemekkel őrzi társa álmát.”

Felhasznált források:

Eulogy of the Dog

explorekyhistory.ky.gov

librivox.org

masonrytoday.com

missouriencyclopedia.org

nytimes.com

psychologytoday.com

senate.gov

wikipedia.org

Czakó Ambró (szerk.) (1944): Tárogató havi folyóirat. A kanadai magyarok okulására és szórakoztatására. 6. évf. 8. szám. Kiadja: The United Church of Canada. Ontario.

Wallace Sife (2015): A szivárványhíd túloldalán. Angyali Menedék Kiadó. Bp.

Exit mobile version