„A szegények anyja, a rászorulók menedéke, az árvák védője, a gyengék oltalmazója.”

Hedvig, lengyel nevén Jadwiga, tettei révén vált a lengyelek szeretett szentjévé. A nép szívében elevenen él Hedvig tisztelete és emlékezete. Jelen írás célja a szent életű királynő legendáiról és tetteiről is fog szólni, de természetesen a teljesség igénye nélkül történeti áttekintést is bemutatok életéről, főképp útját a lengyel trónig.

Út a lengyel trónig

Kázmér halála után Anjou „Magyar” Lajos (1342-1382) 1370 és 1382 között lett a Magyar- és Lengyel Királyság uralkodója volt. Hogy elismertesse uralmát, illetve fiú utód hiányában, családja leányági örökösödését, Lajos még jóval halála előtt, 1374-ben Kassán – ahol kiadta híres törvényét – a lengyel főnemesek szavukat adták, hogy egyik leánya fogja követni őt a trónon – miután nekik is hasznuk származott a kassai privilégiumból úgy, mint a nemesség adómentessége és szabadságuk kiterjesztése. Az amúgy is szövevényes lengyel történelem innentől kezdve a központi hatalom gyengülésének, majd hanyatlásának a sarokkövének tekinthető ezen intézkedés, igaz még korai állapotában.

Kassai privilégium

Halála után Mária örökölte a trónt, őt nevezte ki apja. Amíg Magyarországon minden további ok nélkül lezajlott a trónököröklés, addig a lengyel nemesek követelték, hogy Mária Krakkóból kormányozza a két királyságot. Amint megfogalmazták, „ezentúl a mondott [a lengyel] korona nem tartozhat Magyarország koronájához”. Azonban erre nem volt hajlandó Erzsébet özvegy királyné, ami végül a magyar-lengyel perszonálunió felbomlásához vezetett. A lengyel nemesek nem csak hangot adtak kérésüknek, de már polgárháborús hangulat érződött a levegőben.

A lengyel nemesek több pártra szakadtak, és azon ment a vita, ki legyen az uralkodó. Kicsit vissza kell mennünk az időben, ugyanis ahhoz, hogy megértsük miért Hedvigre esett a választás. A történet hátterében egy pápai oklevél bukkan fel még 1368-ban, ami kimondja, hogy a lengyel trónra első fokon Łokietek Erzsébetnek – Nagy Lajos édesanyjának – van joga első fokon, és csak ő utána, másodsorban Nagy Lajosnak. Łokietek Erzsébet testvére volt Nagy Kázmér lengyel királynak, így általa a Piast-dinasztia jogfolytonossága fennmaradt volna. Sajnos a trónutódlás mégsem oldódott meg. Hiába szerezte meg Nagy Lajos a lengyel trónt, mivel leányágról Piast-örökös volt, de fiúutód híján veszni látszott az elért eredmény. Ráadásul a budai privilégium egyértelműen szabályozta a dinasztia jogait a lengyel trónra és csak a Łokietek Erzsébettől született fiúgyereket határozták meg számba vehető örökösnek. Lajosnak férfitestvérei meghaltak, fia pedig nem született, ezért változtatásra volt szükség az öröklést illetően. A kassai kiváltságlevél kimondja, hogy Nagy Lajos után valamelyik lánya fogja örökölni a lengyel trónt. A lengyel rendek számára elfogadható volt az Anjou trónöröklési jog, mivel Nagy Lajos és lányai révén a Piast jogfolytonosság fennmarad, ráadásul Lajos lányai Łokietek Erzsébet révén Nagy Kázmér rokonainak számított, ami által jogot formálhattak a trónra.

Két év elteltével, 1384. március 2-án Radomskban a lengyel urak kinyilatkozták, hogy ha Lajos özvegye, Kotromanić Erzsébet egyik leányát két hónap alatt nem küldi el, abban az esetben a lengyelek más királyt választanak. Végül Erzsébet királyné úgy teljesítette a lengyelek kérését, hogy nem Máriát, hanem kisebbik lányát, az ekkor tizenegy éves Hedviget (1373-1399) küldte Krakkóba, amit elfogadtak a lengyel nemesek. Azzal a feltétellel választották meg királynőjüknek Hedviget, ha Magyarország és Lengyelország között megszüntetik az uniót. 1384. október 15-én – másutt 16-án – a lengyel rendek kívánsága szerint, Jadwiga Lengyelország királyaként elfoglalta a trónt, a koronázási eseményen senkinek sem volt ellenvetése.

Lengyelország királyaként

„Hedviget pedig atyjának halála után Lengyelország királynőjévé koronázták. Utóbb aztán Lengyelország főurai, bárói és nemesei Jagulához [Jagelló, megkeresztelkedve II. Ulászló, másnéven Wladyslaw], a litvánok hatalmas fejedelméhez adták feleségül, amikor ez testvéreivel együtt megtért a katolikus hitre és megkeresztelkedett. Ezt a Jagulát azután ünnepélyesen Lengyelország királyává koronázták, és […] boldogan együtt uralkodik a feleségével abban az országban.”

Az idézet Küküllei János krónikájában hangzik el Nagy Lajos királyról. Utalás szintjén elhangzott, hogy Hedvig jegyesét, akit eredetileg kiszemeltek számára, Habsburg Vilmos herceget nem támogatták. Jagelló – litván nevén Jogaila, – 1385. január 18-án követek révén kérte meg Hedvig kezét, amit két okból kifolyólag is elfogadhatónak véltek a nemesek. Részben, mert nem a Habsburg herceg lesz az uralkodó, másrészt, Ulászló ígéretet tett arra, hogy az egész litván nép – vele együtt – megkeresztelkedik és egyesíti a két országot, amire sor is került 1387-ben. Nem utolsósorban, de az is meghatározta Jagelló melletti pártfogásukat, hogy a veszélyes keleti támadások is megszűnnének végleg.  Lengyel királynővé – bár a latin források rex, azaz királynak nevezték Hedviget, mivel jog szerint ő volt a lengyel uralkodó, ettől függetlenül új férje, a keresztséget felvevő Jagelló Ulászló és a lengyel nemesek kormányozták és irányították Lengyelországot.

Wawel királyi palota és katedrális, Krakkó

Annak ellenére, hogy Hedvig ódzkodott az új házasságtól, mégis elfogadta és megköttetett 1386. február 18-án, mert Isten akaratát látta benne – ezen felül a pápa is jóváhagyta az új frigyet, és feloldotta a korábban köttetett házasságot. A tizenegy éves lánynak nem volt szava, hiszen helyette döntöttek, hogy egy pogány agglegényhez menjen feleségül, aki háromszor annyi idős, mint ő maga, ráadásul még csak beszélni sem tud vele.

Tevékenyen kivette részét az állami életből, páratlan értelmességének és széleskörű műveltségének köszönhetően formálta a lengyel államot. Kiemelendő tevékenységének tekintendő a pogány Litvánia új államvallásának elfogadtatása, vagyis a kereszténységhez való terelése. Gondoskodott a művelt egyházi személyek oktatásáról, példának okáért Prágában 1397-ben kollégiumot alapított a litván teológusok részére. Ezen kívül Ruténia megtérítése is a nevéhez köthető. A ruténok ragaszkodtak nyelvük és szertartásuk megtartásához, ezért úgy oldotta meg a gordiuszi csomót, hogy a szláv szerzetesek felé nyitott, akiknek pápai úton engedélyeztette a krakkói novíciátus megnyitását. Sikeresen megnyerje a rutén népet az egyház számára.

1399-ben Jadwiga súlyos betegségtől szenvedett – gyerekágyi láztól – a várat szó szerint megostromolták a környékbeli parasztok és városlakók. Mindenféle élelmet hoztak neki a gyógyuláshoz és az utca kövén térdelve imádkoztak érte. Sajnos az alattvalók buzgalma és szeretete nem segített az 1399. július 17-én huszonnégy éves korában elhunyt királynőn és az újszülött gyermekén. Mindketten a waweli katedrálisban vannak eltemetve. Halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy személyes vagyonát felajánlja a krakkói akadémia, a Jagelló Egyetem megalakítására.

A legendák világa

Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények és elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével. Számos legenda született a szent életű királynőről, amelyek közül a két legismertebbet emelem ki.

Ilyen az egyik, amikor egyszer Jadwiga saját köpenyével takart le egy holttestet. A Wawel-hegy lábánál folyik a Visztula. Egyik nap a folyó a partra vetette egy vízbefúlt fiú holttestét. Körbeállta a tömeg, mire valaki felismerte, hogy egy özvegyasszony fia volt, aki a rézművesek céhében dolgozott. A királynő kilépett a tömegből, megsiratta a fiút és a köpenyével letakarta a holttestet. A ruha megkopott foszlányait a rézművesek céhe zászlajának választotta tisztelete jeléül.

Egy másik legenda szerint a Krakkó egyik templomának falában látható mind a mai napig Jadwiga cipőjének lenyomata. A keletkezésének eredete úgy kezdődik, hogy a királynő egyik nap látta, hogy a templom építése zajlik. Észrevette, hogy egy kőműves nagyon el van csüggedve. Megkérdezte tőle mi bántja, mire a kőműves feltárta előtte szíve bánatát. Elecsetelte a királynőnek, hogy a felesége nagyon beteg, ha ez nem volna elég mellette sok gyermeke van, akiket etetni kell. Ő maga pedig annyira szegény, hogy nem engedheti meg magának, hogy elmenjen az orvoshoz orvosságot venni, amivel megmenthetné az asszonyt. Hedvig töprengett, hogy segíthetne és végül megpillantotta cipőjét. Egy kövön állva letépte lábbelijéről arany sarkantyúját/csatját, hogy azt egy szegény kőművesnek adja.

Film- és játékajánló

A Koronás sas, mely eredeti címén a Korona Królów egy 2018-ban bemutatott 405 részre tervezett filmsorozat, ami bemutatja a XIV. századi lengyel történelmet, amiben többek közt Hedviget, vagyis Jadwigát is felvonultatja a széria.

Aki ismeri az Age of Empires II: Definitive Edition nevű valós idejű stratégiai játékot, annak ismerős lehetett a cikkre kattintva a kiemelt kép, hiszen az idén megjelent kiegészítőjében a Dawn of the Dukes-ban megismerhető a játék jóvoltából Jadwiga, aki külön kampányt kapott.

Összegzés

„Idegen vagyok, egy idegen országban.” Hedvig gondolata lehetett, amikor kislányként el kellett hagynia hazáját és megérkezett a Visztula partja melletti Wawelba, Krakkó központjába. A művelt és bölcs lengyel királynőnek fiatal kora ellenére sikerült elérnie, hogy az egész litván nép felvegye a keresztet, ráadásul Lengyelország és Litvánia egyesüléséből Kelet-Európa legnagyobb területű birodalma lett. A feljegyzések tanúbizonysága szerint nem csak intelligens, de emellett gyönyörű hölgy is volt. Nem véletlenül vetett rá szemet Jagelló, akit megbabonázott a királynő szépsége.

A hagyomány szerint Jadwiga érezte halálának közeledtét, megparancsolta, hogy vigyék el a kápolnába, ahol az oltár közelében hallhatja a misét, és felkészítheti lelkét a halálra. A jótékonyság megtestesítője volt, akit életében is szeretettek alattvalói. Bár kilépett az árnyékvilágból, de a lelke tovább él a lengyel nép szívében.

 Szenté avatására évszázadoknak kellett eltelni, mire megtörténhetett. II. János Pál páparévén, aki 1997. június 8-án avatta szentté Krakkóban.

Bibliográfia:

Alfonsas Eidintas – Alfredas Bumblauskas – Antanas Kulakauskas – Mindaugas Tamosaitis (2013): The history of Lithuania. Eugrimas press. Vilnius

Bagi Dániel (2014): Az Anjouk Krakkóban. Nagy Lajos lengyelországi uralmának belpolitikai kérdései. Kronosz Kiadó. Pécs

Bertényi Iván (2000): A tizennegyedik század története. Pannonica Kiadó. Bp.

Bertényi Iván (szerk.) (2000): Magyar történeti szöveggyűjtemény. 1000-1526. Osiris. Bp.

Daniel Stone (2001): The Polish-Lithuanian State, 1386-1795. University of Washington Press.

Darius Baronas, S.C. Rowell (2015): The conversion of Lithuania. From pagan barbarians to late medieval christians. The Institute of lithuanian literature and folklore. Vilnius

Darius Kolodziejczyk (2011): The Crimean Khanate and Poland-Lithuania: international diplomacy ont he european periphery (15th-18th century). A study of peace treaties followed by annotated documents. Brill press. Boston

Kenyeres Ágnes (szerk.) (1967): Magyar életrajzi Lexikon. Bp.

Kristin E. White (1993): Szentek kislexikona. Maecenas kiadó.Bp.

Norman Davies (2006): Lengyelország története. Osiris Kiadó, Bp.

Pór Antal (1895): Az Anjouk kora. In: Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története 3.: Az Anjou-ház és örökösei. Athenaeum kidaó. Bp.

Sigmund John Sluszka (1950): Queen Jadwiga in history and legend. University of Ottawa, Canada.

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0718.html


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Exit mobile version