Történelmünk bővelkedik igazi kemény csávókban, akik imádták szeretett országunk mezőit áztatni a betörő ellenség vérével. Köztük is előkelő helyen szerepel Hunyadi János, aki egyszerű köznemesből lett egy egész kor példaképe. Kedvenc foglalatossága volt a hatalmas Oszmán Birodalmat nevetség/szégyen tárgyává tenni, és úgymond egyedül útját állni a betörő török hordáknak.

Katonai pályafutását apródként kezdte, mint minden rendes lovag akkoriban. Előbb Ozorai Pipó, majd a szerb despota, Lazarevics udvarában vendégeskedett, és itt találkozott először a törökökkel is, akiket nemigazán zárt a szívébe.  Miután megelégelte az apródoskodást, 23 évesen Luxemburgi Zsigmond szolgálatába lépett, és gyorsan emelkedett a ranglétrán, hála a legendás testi erejének, vívótudásának és bátorságának. A pletykák szerint még az is hatással volt a karrierjére, hogy igazából Zsigmond fattya, de erre sose tudtak bizonyítékot találni.

Zsigmond testőreként rögtön egy európai turnéra indultak, ugyanis a vén csirkefogó német-római császár szeretett volna lenni. Emiatt benéztek Itáliába, ahol a mi Jankónk találkozott a condottieri harcmodorral, és átvette azt, amit használhatónak ítelt meg ebből, noha a székely legényeivel nemes egyszerűséggel kiröhögte a túlcicomázott nyápic olaszokat. Itália után, 1434-ben gyors meglátogatták Csehországot, amely még mindig a husziták, és ezáltal Žižka árváinak uralma alatt állt. Zsigmondnak ez annyira nem tetszett, mert már egész Európa rajta röhögött, hogy bár hivatalosan cseh király, mégis lázadók irányítják az országát. Hunyadi a huszita harcmodorból tanult a legtöbbet, és bátran alkalmazta is a török ellenes harcokban.

Mikor hazatért a Cseh Királyságból, már a Délvidék legjobb harcosaként ismerték, ennek ellenére még mindig csak 50-100 jól felszerelt, harcban könyörületet nem ismerő katonát irányított. A helyzet akkor változik meg, amikor megkapja a szörényi bán titulust, majd rá két évre az erdélyi vajda címet, így már rendelkezve elég emberrel, hogy kicsit megfingassa a pogány nyomorultakat.

Miután visszaverte Mezid bég Szeben elleni támadását, és befenyítette az oláh és moldvai vajdákat, Jankó elégedetten hátradőlt, és bizonyára úgy gondolta, hogy most már neki is kijár egy kis pihenés. Hát nem! Murád szultán a fentebb említett események miatt egy fasza kis megtorló hadjáratot indított szeretett hazánk ellen. A török erők villámgyorsan betörtek Erdélybe, azzal az egyetlen céllal hogy pusztítsanak, erőszakoljanak és raboljanak. Szegény Hunyadi először csak nagyokat pislogott, aztán ez a pofátlanság annyira feldühítette, hogy szét is rúgott minden török segget, amely az ország területére tette a lábát.

Először Nagyszeben ostrománál lépett hatásosan közbe, rajta ütve a török táboron. Az oszmán vezetés érthető módon az eddig elért eredményei miatt nagyon berágott rá, és elhatározta, hogy minden áron levadássza a nagy vezért. Jankó ezt megneszelhette, mert a csata előtt az egyik hű emberét beöltöztette a saját ruháiba, így tévesztve meg az ellenséget. A törökök be is kapták a csalit, rá is rongyoltak a szerencsétlenre meg a testőrségre, leszarva a háború alaptörvényeit, és mindent egy lapra tettek fel.

Az Ál-János (alias Kemény Simon , aki ilyen névvel nem is lehetett volna másmilyen) az igazihoz hasonló vehemenciával vetette magát a harcba, ami teljesen megőrjítette a törököket. Ekkor  az igazi Hunyadi szélesen elvigyorodott, látva hogy a törökök csak Simonra koncentrálnak, és intett egyet az embereinek, hogy akkor had szóljon! A derék magyar és lengyel lovasok belerobbantak az ellenség soraiba, akiket annyira megaláztak, hogy az egész 20 000 főt számláló seregből jó ha csak páran tudtak elmenekülni, míg a magyar vitézek alig 3000-en adták lelküket a győzelemért.  A csatatéren esett el maga Mezid bég és a fia is. A csata következményeként, a törökök összes ellátmányát elfoglalta és kiszabadította a hadjárat alatt begyűjtött foglyokat, megmentve rengeteg férfi,nő és gyermek testnyílásait (a törökök nem voltak válogatósak)

A következő években még 3 török betörést állított meg. 1443-ban megelégelve a folytonos védekezést, Ulászló királlyal nekikezdtek a hosszú hadjáratnak, amely során három pasát is szarrá vertek és ezek után még visszaverték magának a Szultánnak a támadását is. A következményeként elfoglalták Niš-t, Szófiát, valamint felszabadították Bulgáriát, Boszniát, Szerbiát és Albániát. Egész Európa fellelkesült a sikeres hadjárat miatt, és onnantól kezdve Hunyadi lett az ügyeletes törökverő és a kereszténység megmentője. A Pápa gyorsan össze is dobott még egy keresztes hadjáratot. Ulászló és Velence faszsága miatt azonban ez a hadjáratot csúfos kudarc volt. Hogy miért volt faszság? Nem tudnám másnak nevezni azt, ha valaki belerongyol egy egész halomnyi janicsárba, akik legfőbb vágya a magyar király fejének lándzsára tűzése (amit meg is csináltak). Velence meg szimplán a blokád helyett segített átdobni a török csapatokat. Ráadásul Hunyadit hazafelé még elkapta Karós Vlad apja, aki nem a vendégszeretetéről volt híres.

Az elkövetkező években ment az adok-kapok a magyarok és a törökök között, míg nem beköszöntött az 1456-os év, amikor a törökök nekilódultak vagy 60-70 000 emberrel, hogy akkor ők most beveszik Nándorfehérvárt. Jankó, mikor értesült a veszélyről, az embereit beküldte a várba (így lett bent 6-7000 védő), megtette a sógorát, Szilágyi Mihályt várkapitánynak és gyors elment még segítséget keresni. Szerencsére talált. Az erősítéssel megérkezve áttörte a török hajózárat, így sikerült bejutnia a várba, majd július 22-én kitört a várból, és Kapisztrán János keresztény seregével egyesülve kitépte a torkát minden töröknek. Annyira menő győzelem volt, hogy végleg megalapozta Jankó legendáját, ráadásul egész Európa is a csodájára járt.

Hunyadi, (akivel otthon a szülők ijesztgették a török gyerekeket) pár hónappal az ostrom után, egy ott szerzett kórságban meghalt. Legendás élete miatt, szinte az összes szomszédos ország saját hősének tekinti, pedig mi tudjuk, hogy igazából a miénk!

Mindenki szíves figyelmébe ajánlom Bán Mór Hunyadi sorozatát, amely telis tele van brutál csatákkal, izgalommal, ármánnyal, történelmi hitelességgel és minden egyébbel, ami egy remek könyvhöz kell.


12 hozzászólás

fefe79 · augusztus 7, 2014 - 11:29 du.

“Annyira menő győzelem volt, hogy az Oszmán Birodalom 70 évig még csak rá se mert nézni az országra.”
Hm, Kenyérmező és a többi? Boszniát és Szerbiát nem tudta megvédeni Mátyás, amikor ezek elestek, nyitva állt az út Magyarország felé, sajnos.
A hosszú hadjáratban azért Hunyadi sem remekelt. Elfogadta Brankovics birtokait, aminek cserében aktívan támogatta a békekötést. Nem csoda, hogy ez után a velenceiek sem nagyon tudták, hogy most akkor ki kivel van, amikor mégis tovább folytatta Ulászló a hadjáratot.
Mindezekkel együtt is igazi faszagyerek volt Hunyadi, az nem lehet kétséges.

miketbeszéltek · augusztus 8, 2014 - 1:17 de.

Sajnos sohasem tudjuk meg (legfeljebb az Örökkévalóságban), hogy mi lett volna, ha Hunyadi meghalás helyett támadó hadjáratot kezd a legjobb csapataitól, ágyúitól megfosztott török ellen a Balkánon. Lehet, hogy Hunyadi halála a magyar történelem legnagyobb tragédiája. (Alternatíva: a Hunyadi túlzott hatalmára/népszerűségére féltékeny nemesek saját maguk hamarosan elintézték volna az Őtőle való megszabadulást…)

FrankaZsül · augusztus 8, 2014 - 9:57 de.

Koszonom az ismeretterjesztest. Nekem a kozonseges kifejezesek nelkul is jo lett volna. Nem. Jobb.

hebab · augusztus 8, 2014 - 11:20 de.

borzasztó. tele van ténybeli tévedéssel a poszt. tényleg csak a legdurvábbak:
Kemény Simon nem a Sihábeddin elleni, a Jalomica mellett vívott csatában szerepelt (és halt is meg), hanem a Mezid bég elleni erdélyi csatában.
sikerült kihagyni, hogy a szörényi bánság után erdélyi vajda lett (közösen Újlaki Miklóssal), Erdély védelméről már ebbéli minőségében gondoskodott, és az nem volt ennyire egyszerű ügy, mert először Mezid szétverte a magyarokat, csak a második csatában (ez a Kézais) győzött Hunyadi.
szintén egészben sikerült kihagyni Rigómezőt, meg sincs említve a cikkben, pedig elég hangsúlyos.
a törökök létszámára vonatkozó számok pedig enyhén szólva eltúlzottak. az a 80 000 kifejezetten nevetséges, de az 1456-os 100 000 is nagyon durvapedig ott jelen volt az egész mozgósítható oszmán had)
a “70 évig rá sem mert nézni”-ről meg már írt egy hozzászóló.

Gregoory · augusztus 8, 2014 - 12:54 du.

@fefe79: @hebab:
Javítva, köszönöm

fefe79 · augusztus 8, 2014 - 2:51 du.

@Gregoory: szívesen, örülök, ha hasznos volt az infó.

fehérfarkas · november 25, 2014 - 2:16 du.

Hunyadi János hőstettei valóban elismerésre méltóak, és a magyar történelem egyik kiemelkedő alakja. Ráadásul a sikeres és nyertes magyar hadvezérek, uralkodók közé tartozik.
Ugyanakkor meg az Ottomán Birodalom Hunyadi idejében még nem számított olyan nagy birodalomnak, hanem akkoriban a Balkán középső részétől Anatólia nyugati felére terjedt ki:
en.wikipedia.org/wiki/File:Territorial_changes_of_the_Ottoman_Empire_1451.jpg

Az egykori Bizánci Birodalom megmaradt fővárosát Konstantinápolyt (ma: Isztambul) is az ő életében (1453) tudja csak bevenni II. Mehmet szultán (török becenev: Fatih = hódító). És a Birodalom szempontjából a világ akkori egyik legnagyobb és legerősebb vára/városa Konstatinápoly (ráadásul a korábbi Bizánci Birodalom építészeti, művészeti és tudásbeli örökségével és felhalmozott vagyonával, és politikai és vallási jelentőségével) sokkal többet ért, mint az, hogy a Balkan északi részén néhány várost nem sikerült meghódítania. Vagy, hogy ideiglenesen néhány balkáni területet elvesztettek (de pár évtized múlva visszanyerték). Ráadsula törökök Anatóliában és a Fekete-tenger északi részénél is tudtak terjeszkedni:
en.wikipedia.org/wiki/File:Territorial_changes_of_the_Ottoman_Empire_1481.jpg

Ha már II. Murád, Ulászló és a pápai török ellenes keresztes hadjárat meg lett említve, akkor a várnai csatát és annak jelentőségét is érdemes lett volna (1444. 11. 10.) megemlíteni, és kihangsúlyozni hogy a Hunyadi vezette pápai keresztes sereg kikapott a töröktől, és a csatatéren I. Ulászló magyar és lengyel király meghalt.
Hunyadi János 1444-46-os várnai csatáját a törökök nyílt agresszióként értelmezték, sőt mivel Hunyadi János pápai keresztény sereggel támadott rájuk ezért a törökök szemében ez ugyanolyan támadás volt, mint a Kereszteshadjáratok a Szentföldön, vagy a spanyol rekonkviszta az Ibériai-félszigeten.
Arról nem is beszélve, hogy ezt ezen felül még a békekötés elárulásának is tartották a törökök (1442-ben békét kötöttek a magyarokkal, akik ezt megszegve 2 évvel később egy nemzetközi pápai keresztény sereggel támadnak rájuk). Ezek után nem is tudom mit vártunk a törököktől. Hogy majd szépen meghunyászkodnak és behódolnak nekünk csak azért mert magyarok vagyunk?

“70 évig rá sem mert nézni”

És habár a 15. sz. második felében és végén is mentek a Balkán megtartásáért/megszerzéséért kisebb csaták a törökök és a keresztény országok (magyarok, pápai seregek, német-rómaiak), de II. Bayezid már nem sokat törődött a Balkánnal és a tőle északra levő területekkel. Az ő idejében a Szafavida perzsa birodalommal való harcok, a Spanyol Királyságból elüldözött muszlimok és zsidók letelepítése, meg a krími félsziget helyzete voltak a számára égető kérdések.
Vagy a minket elfoglaló Nagy Szulejmány szultán előtt közvetlenül I. Szelim (beceneve: Yavuz = kegyetlen) szultán uralkodott, aki szintén nem igazán törődött a Balkánnal vagy az attól északabbi területekkel. Ő ugyanis az arab területeket, a Közel-keletet hódította meg: Szíriát (az ősi nagy tudományos, kulturális és kereskedelmi/gazdasági központ elfoglalása: Aleppó, Damaszkusz), Palesztinát (a 3 nagy világvallás központjának: Jeruzsálemnek az elfoglalása), Egyiptomot (ő vetett véget a Mameluk egyiptomi uralkodók hatalmának), Arab-félszigetet (az iszlám 2 szent városának: Mekkának és Medinának az elfoglalása).
I. Szelimnek Magyarország nem jelentett semmit. A Habsburgokkal pedig nem akart háborúzni, mert fontosabbnak tartotta a fent említett területek meghódítását:
en.wikipedia.org/wiki/File:Territorial_changes_of_the_Ottoman_Empire_1520.jpg

Ezzel a hozzászólással nem Hunyadi hőstetteit akarom csökkenteni, hanem arra rávilágítani, hogy a 15. sz-ban a törökök még messze nem voltak olyan nagy és erős birodalom mint 1 évszázaddal később a 16. sz-ban, vagy 2 évszázaddal később a birodalmuk legnagyobb kiterjedésekor 1683-ban:
en.wikipedia.org/wiki/File:Territorial_changes_of_the_Ottoman_Empire_1683.jpg.
Ha Hunyadi János 100 évvel később él, akkor már nem Balkán középső részétől Anatólia nyugati részéig terjedő kis birodalommal kellett volna harcolnia, hanem egy 3 kontinensre kiterjedő 5,3 millió km2 kiterjedsű világbirodalommal.
“70 évig rá sem mert nézni” – vagy nem is akart, mert fontosabb volt a egész Anatólia, a Kaukázus, a teljes Közel-kelet, Észak-Afrika elfoglalása, és a Földközi-tenger, Fekete-tenger, Vörös-tenger urává válása.

fehérfarkas · november 25, 2014 - 2:35 du.

@fehérfarkas:
Egyébként tetszik blog, és a stílusa is 🙂

Gregoory · november 25, 2014 - 8:38 du.

@fehérfarkas: Köszönöm a hozzászólást. A bejegyzés a török oldallal nem foglalkozott, így mindenképpen hiánypótló volt, amit írtál. Mindenesetre szerintem Hunyadi a későbbi Oszmán Birodalommal is sikeresen hadakozott volna, csak akkor már a másik kezét is használta volna a csatákban 😀

fehérfarkas · november 26, 2014 - 11:18 de.

@Gregoory:

Tetszik a blog, mert hiánypotló. Nyílván egy fenegyerekséget bemutató blognak nem a teljes történelem bemutatása a fontos, hanem azon adatok és tények, amelyek az adott történelmi személy fenegyerekségét domborítják ki. 🙂

Amiben pontosítottam, az nem von le semmit Hunyadi fenegyerekségéből – hanem a magyar törioktatás hiányosságára világít rá. Amíg a török történelemmel nem ismerkedtem meg jobban, addig én is elhittem, hogy már a 15. sz-ban milyen birodalom voltak. Főleg, mert a sulis térképek, atlaszok az európai/balkáni részt mutatták a török háborúkkal kapcsolatban, és azt valahogy lehagyták, hogy Anatlóia közepétől keletre már nincsen semmilyen hatalmuk (a 14-15. sz-ban). Sőt, 1402-ben még a blogban bemutatott másik fenyegyerek, Timurlenk is jó kis területet elhódított a törököktől. Pedig I. Bayezid oldalán harcoltak a szerbek is – viszont a tatárok meg az anatóliai bejek, sőt még a birodalom elit lovasserege a szpáhik is Timur oldalára álltak át. A 15. sz. nem túl fényesen kezdődött az Ottománok számára.
Amikot én voltam általános sulis és gimis, akkor ezek az én törikönyveimből teljesen kimaradtak a 90-es években.

öreg zsidó blogger · január 19, 2015 - 5:08 du.

T. Gregoory!
Nem helyeslem a”vagány” stílust a Hunyadi-félék bemutatása alkalmával. Nagyon nagy emberek voltak ők. Mi mai emberek a valagukig sem érünk.

ÜljleBélámszeggyélevest · július 10, 2015 - 12:44 du.

@öreg zsidó blogger: szerintem mar a blog cime is suggallja azert, hogy itt riszpekt van a házban az ősöknek. A célcsoport valszeg nem az oreg zsido bloggerek, hanem az amerikanizalodott, halivudizalodott Y es Z generacionak probal valami minimal nemzeti ontudatot csopogtetni az agysejtjei koze. Ha valoban oreg zse blogger vagy, akkor riszpekt neked is, ha ilyeneket olvasol.

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.